Amely nélkül a romániai forradalom biztos nem így zajlott volna.
Egy másik december 20-án az – Iránból visszatért – Ceauşescu a CePEX (Politikai Végrehajtó Bizottság, a kommunista párt vezető szerve – a szerk.) néhány tagja kíséretében megjelent a tévék képernyőjén és arról az összeesküvésről beszélt, melyet rezsimje képzelt eredményei ellen forraltak Temesváron. Amikor az a tévés nyilatkozat elhangzott, Temesvárt már nem a kommunisták vezették. A várost a forradalmárok irányították. Temesvár szabad terület volt. Ceauşescu egy hangot nem mondott erről, a halottakról és a sebesültekről sem, a mészárlásról, de arról sem, hogy a hadsereg tüzet nyitott. Semmilyen nyoma nem volt a megbánásnak, az együttérzésnek. Egy egész ország nézte hüledezve, képtelen lévén elhinni, amit hall. Az emberek azt hitték, a lemondását fogja bejelenteni, ahogy az a szovjet tömb más országaiban történt. Vagy legalább azt, hogy levált néhányat a temesvári vérengzés felelősei közül. A miniszterelnököt, a védelmi minisztert, a belügyminisztert és így tovább. Nem így történt.
Elvesztette politikai ösztönét. Mindenáron hatalmon akart maradni. Véget ért egy véres hét. De a vérontás még nem fejeződött be. Bukarest, Nagyszeben, Kolozsvár következett.
1989. december 15-én maroknyi hívő gyűlt össze Tőkés László lelkész háza előtt, hogy megvédjék. A PCR (Román Kommunista Párt – a szerk.) utasításai alapján erőszakkal el kellett onnan költöztetni, ki kellett lakoltatni. Egy adott pillanatban elhangzott a Le a diktátorral! Le Ceauşescuval! A hatóságoknak a lelkész prédikációi nem tetszettek, mert éles rezsimellenesség volt bennük. Így lett népszerű, az istentiszteletek alkalmával tömegek gyűltek köréje. A PCR úgy döntött, eltávolítja onnan. Temesvár nagyváros, sok lakossal, a lelkészt egy faluban kellett elszigetelni.
Fel kellett számolni a születőben lévő ellenállási gócot. A Securitate alapos megfigyelés alatt tartotta a lelkész tevékenységét. Nyomon követte a hívők minden lépését. December 15-e estéjén is jelentős létszámban voltak jelen az ügynökök. Mindent filmre vettek, lefényképeztek, feljegyeztek. Csakhogy az előreláthatatlan bekövetkezett. Isten megkeverte a kártyákat. Az emberek hirtelen elfelejtettek félni. Megundorodtak maguktól, és hirtelen elegük lett a meghátrálásból, a fejek lehajtásából, a félelemből. Van valami irracionális mindabban, ami történt. Az emberek többé nem hagyták magukat megfélemlíteni. Készek voltak feláldozni magukat. Csak így, a semmiből. A rezsim sorsa azon az estén dőlt el. Összeomlása már csak idő kérdése volt, alig tíz nappal később, december 25-én, karácsony napján Ceauşescuékat agyonlőtték.
Ilyen, amikor a történelemben – váratlanul – bekövetkezik a CSODA. Egyik napról a másikra megváltozott a csaknem fél évszázadig tökéletesen működő paradigma. Ez a fordulat az utcán, a lehető legegyszerűbb emberek körében következett be.
Pontosan 26 évvel ezelőtt, estefelé, Temesváron elkezdődött a csoda. Azokban a napokban egy zsarnokság által elaltatottnak, elkábítottnak, megfélemlítettnek tűnő világ feltámadt. Egy elszegényített, kiéheztetett világ hirtelen feltámadt, mintha a semmiből… A kommunista Európa dominóként omlott le. Az építmény Varsóban, Szófiában, Budapesten, Prágában, Kelet-Berlinben az alapjaiban roggyant meg. A diktátorok egyes fővárosokban már megbuktak. Másoknak már csak néhány napjuk volt a végkifejletig. Zsivkovot leváltották, Honeckert szintén. Jaruzelski, Lengyelország katonai diktátora 1989. szeptember 12-e óta egy Szolidarnosc által irányított nem kommunista kormánnyal élt társbérletben. Prága arra készült, hogy visszafordul az 1948 februárjában elkezdett úton, amikor egy bolsevik államcsíny maga alá temette a demokráciát és egy ország háború után reményeit, amikor a Vörös Hadsereg négy évtizedre megtelepedett Európa szívében. A hidegháború több nemzedéket is magába temetett.
Számomra
amikor a Szabad Európa Rádió bejelentette, hogy leomlott a berlini fal és a kelet-németek azon az éjszakán átmehetnek a város nyugati részébe. Annak az évnek a folyamán néhány jel már mutatta, hogy valami rendkívüli történik. Volt már egy ilyen időszak, 1955-56 tájéka, amikor a Szovjetunió lazábbra eresztette a gyeplőt. Az a történet tragikus véget ért, a magyar forradalom elfojtásával. A dolgok 1989-ben is tragikus fordulatot vehettek volna, így hát szkeptikusan fogadtam a dolgokat. Arra gondoltam, hogy a Szovjetunió nem fogja kiengedni a kezéből a Sztálin által a 40-es években megszerzett óriási hadizsákmányt. De a berlini fal leomlása számomra annak a jele volt, hogy Európa felszabadítása visszafordíthatatlan folyamat.
Romániában december 16-án, Temesváron kezdődött minden. Nem hittem, hogy már 1989-ben bekerülhetünk a kommunista rezsimek összeomlásának sorozatába. Azt hittem, hogy valamivel jobban elhúzódik. Ceauşescu, a Securitate, a PCR apparátusa, a hadsereg elmozdíthatatlannak tűntek. A románok szervezetlenek voltak, és képtelenek tűntek a lázadásra. Azok az információk, hogy Temesváron tüntetések zajlanak, hogy a tankokat kivezényelték a laktanyákból, hogy lőttek és vér folyt, arról árulkodtak számomra, hogy a Ceauşescu-rezsim elveszett. De nem tudom, mi történt volna Temesvár példamutatása nélkül, és miként alakultak volna az események.
Az ottani mészárlás az egész országot vérbe áztatta. A diktátor minden hatalmon maradási kísérlete kudarcba fulladt. Távoznia kellett a hatalomból, elfogták, elítélték és kivégezték. A temesvári történések után ez volt az egyetlen lehetséges végkifejlet.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.