... az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni.” Florina Vaipan meleg hangú tisztelgő írása a Magyar Nyelv Napja alkalmából.
Mindkét nyelven kimondtam. És csak akkor éreztem lényem minden idegszálával, amikor románul tettem.
Mert ez az anyanyelvem, mert az első „te iubesc”, melyet édesanyámtól hallottam, a legerősebb és legőszintébb szeretettel, román nyelven hangzott el. Így tanulunk meg szeretni. Először a szüleinket szeretjük, majd azokat, akik örökre belopják magukat az életünkbe és a szívünkbe, aztán a gyermekeinket, a legszerencsésebbek pedig az unokáikat is.
Így tanuljuk meg számolni a napokat a boldogságig, így számoljuk együtt az éveket, vagy a távol töltött pillanatokat, így számítjuk ki a bennünket elválasztó távolságokat és ugyanígy sokszorozzuk meg azokat a pillanatokat, amíg magunkhoz ölelhetjük a szeretteinket. Az anyanyelvünkön.
A „szeretlek”-et ugyanolyan intenzitással mondtam, mert kiegészítette az a tisztelet, melyet aziránt éreztem, akinek címeztem. És mert a lélek játéka volt a másik nyelvére fordítani le az érzelmeket.
De az anyanyelv marad a szeretet nyelve. És a könnyeké, és az imáé, és a halottak megsiratásáé, és a gyermekek megsimogatásáé, és a szülői feddésé, és a reményé, és a kétségbeesésé. De mindenekelőtt a szereteté.
Az egyetlen érzelemé, mely emberré tesz minket.
És emberségünk mértéke az a tisztelet, mellyel a mellettünk élők anyanyelvének tartozunk.
November 13-a a Magyar Nyelv Napja. Azé a nyelvé, melyet számos barátom beszél. Azok, akik között 10 évet töltöttem el az életemből, és akiknek nagy részét köszönhetem annak, ami ma vagyok.
Azok, akik megtanították nekem, hogy a tiszteletnek, a becsületnek, az emberszeretetnek, az igazságnak nincs etnikuma, nincsenek eltérő tulajdonnevei, csak emberei, akik továbbadhatják azokat gyermekeiknek és környezetüknek. És bár ez volt az egyetlen nyelv, melyet szinte lehetetlenség volt megtanulnom, mára megszerettem azokon keresztül, akik beszélik. Megszerettem a zenéjét, a hangsúlyát, az intonációját. Mert ezt azok tanították meg nekem, akik a „szeretlek” szót hallották először.
„Boldog ünnepet” kívánok minden magyar barátomnak az anyanyelvük napján és emlékeztem őket Benedek Elek szavainak igazságára:
„Az állam nyelvét meg kell tanulni, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni.”
Soha. Mert ez a jogotok és a kötelességetek az etnikai identitással, a kultúrával és ezer évnyi civilizációval szemben, mellyel szellemileg gazdagítottatok mindnyájunkat, akik mellettetek nőttünk fel.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Online zajlik majd a gyógyszerek felírása és kiváltása, a páciensek pedig minden egészségügyi adatukhoz hozzáférnek. Továbbá: az adóhatóság rászáll az esküvőszervezőkre, egy férfi pedig az utcán ölte meg volt élettársát, három gyermekének anyját.
Románia állami nyugdíjrendszere a gyors népességöregedés, a tömeges munkaerő-elvándorlás, az informális foglalkoztatás és a növekvő költségvetési nyomás miatt veszélybe került – kongatták meg a vészharangot friss elemzésükben a BBTE elemzői.
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Az ügyészek állítása szerint a boncolás eredményei azt mutatják, hogy a 2 éves kislány halála krónikus betegsége miatt következett be a fogászati kezelése során.
Részben a magyarellenesség visszaszorítása érdekében alkalmaz oktató célzatú „önbüntetést” a Román Labdarúgó-szövetség.
Nagyszabású adóellenőrzést indít az ANAF, amely több mint ötszáz nagy adózót érint különböző gazdasági ágazatokból.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?