Trieszt lehet az út a „magyar tengerhez”?
Ha nem tudta, most szólunk: a békés adriai kikötővárosban is létezik elszakadáspárti mozgalom.
A cím természetesen túlzás, még kérdés formájában is – de nem teljesen elrugaszkodott, rögtön elmondjuk, miért. Az Olaszországhoz tartozó Trieszt közjogi helyzete ugyanis – formálisan – meglehetősen kétes, és ennek a helyzetnek a gyökerei a második világháború utáni összeurópai területrendezésig nyúlnak vissza.
Az 1947-es párizsi békeszerződés ugyanis – amint arra a VS.hu korábbi összefoglalója felhívja a figyelmet – létrehozott egy Trieszti Szabad Államot, ennek déli része Jugoszláviához került, és ott is maradt, vagyis ma Szlovénia része. Trieszt – maga a város – azonban amerikai fennhatóság alatt volt, így sokáig úgy tűnt, megmaradhat a független státusza, az ENSZ felügyelete mellett. 1954-ben azonban Olaszország bekebelezte a kikötővárost – és ezzel az azóta is virágzó függetlenségpárti mozgalom szerint megsértette a nemzetközi jogot.
A trieszti szeparatisták – történelmi, kulturális alapokon – inkább Bécset és Közép-Európát érzik közel magukhoz, mint az olasz, mediterrán kultúrkört. Mindez számunkra azért érdekes, mert a Szabad Trieszt Mozgalom – amelynek hívei többen vannak, mint gondolnánk, és időnként felvonulásokkal adnak hangot nézeteiknek – Trisztet négy közép-európai állam, mégpedig Ausztria, Magyarország, Csehország és Szlovákia fennhatósága alá utalná (vagyis, többé-kevésbé, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak adná közös használatra).
És hogy mindez miért jutott most eszünkbe? Mert egy – fogózzanak meg – magyar származású bécsi liberális politikus felmelegítette a témát. Pásztory Tibor (avagy Tibor Pásztory), az osztrák liberális Neos párt képviselője egy
" target="_blank">videóinterjúban kiállt amellett, hogy Triesztnek továbbra is az ENSZ felügyelete alatt kéne lennie, mert jogszerűen nem Olaszország része. „Tévesek az elmúlt harminc év autóstérképei. Egyiken sincs berajzolva a Trieszti Szabad Állam” – nyilatkozta a politikus, akinek az állásfoglalásával értelmet nyerhet az osztrák-magyar liberális revizionizmus (eddig nem létező) fogalma.
A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg
Varga László Edgár
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?
Sánta Miriám
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?
Szántai János
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
A rendszerváltás után sem volt menekvés a történelem öleléséből
Sólyom István
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
