A helyszín: Spanyolország. Közelebbről: Andalúzia (nem, nem Katalónia, höhö.) Még közelebbről: Sevilla tartomány. Még közelebbről: Marinaleda városa. 

Marinaleda címerében ez a mondat található: Una utopía hacia la paz. Ami kábé annyit tesz, hogy utópiával a béke felé. És tényleg: a város maga a kommunista paradicsom.

A település színeváltozása 1979-ben kezdődött, amikor is egy nagy Che Guevara-rajongó, nevezett Juan Manuel Sanchez Gordillo (vagy ahogy a helybeliek nevezik, Robin Hood) foglalta el a polgármesteri széket. Az azóta eltelt néhány röpke évtized kommunális, guevarista munkájának eredményeképpen a 2 748 lakosú városka a következő vívmányokkal büszkélkedik:

– minden lakosnak van lakása, amelyért havi (szimbolikus) 15 eurót tartozik fizetni a közösbe (igaz van egy feltétel is: soha nem szabad eladni).

– minden munkaképes lakosnak van munkahelye, az érvényes törvények szerint.

– minden dolgozónak van havi 1 200 euró fix fizetése, függetlenül attól, hogy polgármester, cégvezető (apropó, hogy működik egy kommunista cég?) egyetemi tanár (na jó, lehet, nem él efféle fajzat a városban) vagy parkőr.

– A városban nincs rendőrség. Viszont van civil járőr. Ami, úgy tűnik, hatékonyabb. (És senkinek ne jusson eszébe a vadnyugati filmekvől ismert önbíráskodás, jó?)

Hát nem csodás? Morus Tamás megnyalná mind a tíz ujját. Robin Hood polgármester állítólag úgy valósította meg ezt a nyugat-európai komcsi mennyországot, hogy szövetkezetesítette a környék olajfaültetvényeit… és ilyen egyszerű ez. Állítólag.

Kérem tisztelettel. Ez fantasztikus. Kedvcsinálónak itt egy feszes nóta is:

Viszont azon csodálkozunk, hogy nem özönlötték el ezt a paradicsomi helyet a világ összes gazdasági és nem gazdasági migránsai. Lehet, hogy akkor nem működne a csoda?