Szokatlan indokkal tüntetnek a rézbányai vájárok

Száz évvel ezelőtt, az Osztrák-Magyar Monarchia idején nyitották meg Rézbányán (románul  Băiţa)  az első sorban ritkafémeket rejtő bányát, ahol napjainkban három vállalat – egy állami és két magánvállalat – munkásai bányásznak. A bányában fellelhető ásványi nyersanyagok összértéke meghaladja a 100 millió eurót, és ott,

ahol ekkora pénzről van szó, előbb-utóbb bekavarnak az érdekharcok.

A rézbányai vájárok az elmúlt hat évben többször kifejezték már a fizetésekkel és a munkakörülményekkel szembeni elégedetlenségüket, ezúttal azonban az állami bányavállalat munkásai nem azért zárkóztak be a bányába, mert nagyobb fizetést kötelnének, hanem azért, mert az egyébként politikai alapon kinevezett igazgatójuk, Ovidiu Dăescu – állításuk szerint – szabotálta az magánvállalatok bányászainak munkáját.

Az igazgató a sajtó megkeresésére úgy vélekedett, hogy az egész tüntetést az egyébként szorosan együttműködő két magánvállalat tervelte ki. Az állami bányavállalattal szemben óriási adósságokat felhalmozó African Consolidated Resources a bánya értékes ritkafémjeit akarja kitermelni, úgy hogy

nem rendelkezik az ehhez szükséges engedélyekkel.

A tüntetők száma a hat nap alatt napról napra növekedett: hétfőn a föld alatt 51, a felszínen pedig 78 vájár protestált, ez utóbbiak közül pedig sokan éhségsztrájkba kezdtek.  Azt követelik, hogy a gazdasági minisztérium illetékesei és a bányászati ügyekért felelős hivatalosságok személyesen garantálják a privát bányavállalatoknak a ritkafémek kitermelésének jogát.

Ovidiu Dăescu szerint a bányamunkásokat Maria Trip  (az egyik magánvállalat igazgatója, aki a munkásokkal együtt bezárkózott a bányába) manipulálta, sőt annak a gyanújának is hangot adott, hogy

akaratuk ellenére tartja őket fogva a bányában.

A zavaros tüntetésnek politikai élet ad az, hogy a magánvállalatok vezetői Claudiu Pop Bihar megyei prefektus lemondását követelik, aki mellesleg a gazdasági minisztérium illetékes államtitkárával közösen éppen augusztusban tett látogatást Rézbányán.

Fotó: Ebihoreanul.com