Ha nem lennének a Bonchidai Kastélynapok, ki kellene találni. De szerencsére voltak és vannak. A hétvégén már a 14. Barock dübörgött el szép csendben, illetve családias gyerekzsivajban a romos Bánffy-kastély udvarán. Az idén különösen megerőltető kolozsvári nyári fesztiválszezonnak nem is lehetne jobb zárása. (Tulajdonképpen itt is kezdődött, a TIFF gyereknapjaival.)
A hatalmas udvaron mindennek van hely bőven: a gyerekprogramok nem zavarják a kézműves vásárt, a filmeket az egyre szebb és kényelmesebb istálló hűvösében vetítik, a régiségek vására a kastély mögötti árnyékot élvezi, a lovakat és rajtuk a gyerekeket az udvar tágas, hátsó részében sétáltatják.
És akkor még nem is beszéltünk a tó körüli nyugiról, illetve a csendes ligetről mögötte. De a legjobb az egészben az, hogy nem zsúfolódnak egymásra mindenféle, egyszerre több helyszínen zajló, esetleg friss agyat igénylő programok. Úgy lehet pihenni, zenét hallgatni, gulyást enni, tollasozni, hogy nem nyomaszt közben az érzés, mi minden másról maradok le.
Az izomlazítást már az odaúttal megkezdtük. A bringás kiruccanás nagy előnye, hogy ott állunk meg, ahol akarunk, úgyhogy szétnéztünk a Bánffy-szomszédságban: a zsuki Kemény-kastély és a válaszúti Bánffy-kastély egyaránt rohad. A Kemény-kastély ráadásul termopan ablakokkal.
A bonchidai kastély udvarán ismét sok más kastély, de az idei kiállítás nem annyira a felújításokat, mint inkább azt feszegeti, ki mihez kezd egy-egy kastéllyal, ha megörökli, gondnokságba veszi, felújítja.
Ad-hoc csoporthoz csapódva megtudtuk, ezeknek a falaknak az alját nemrég erősítették meg. Ha teljesen felújítják, ebbe a szárnyba költöznek vissza a Bánffy-örökösök, akik rendszeresen látogatják a kastélyt.
Az idei restaurátorképzés eredménye, hogy felújították a konyhaépület hátsó homlokzatát. Amelynek a tornya nem az idő, hanem a talaj miatt süllyedt meg rögtön a felépítése után. A Bánffy-kastély teljes épületegyüttesének rendbehozásához még olyan 7-8 millió euróra lenne szükség.
Még a csendőrök is felszívódtak a csendes tájba: a fiúk a régi fegyvereket vizslatják, a csendőrlány a mütyüröket.
Az egészbe még némi aktivizmus is belefér.
Végre eljutottam két nagyon fontos eseményre, amelyre egyik nyári fesztiválon sem sikerült, bárhogy is igyekeztem: a borkóstolóra és egy laza Péterfy Bori-koncertre.
Borit két dolog lepte meg nagyon Bonchidán: a koncerthelyszín szépsége és a közönség mérete.
Látványos és jól koreografált koncertet adott a Love Bandjével, de arra nem számított, hogy falunapok méretű hallgatóság előtt tölti az estét. Mi mindenesetre jól szórakoztunk.
Ő itt középen Péterfy Bory legidősebb bonchidai rajongója. A bácsi a koncert zömét egy széken ülve töltötte, és hol fotózta-videózta, hol közvetítette valakinek a koncertet a telefonjával, időnként pedig megmutatta Borinak, mennyire szereti.
Ez a kastélynap is az év egyik legnyugisabbjaként marad meg a zenlékezetemben.