A helyszín: Európa Ifjúsági Fővárosa. Kolozsvár. Az évszám: 2015. Nem, nem 1415.
A Grigorescu negyedi Szentlélek Eljövetele (Pogorârea Sfântului Duh) templom papját súlyos veszteség érte: elhunyt a felesége. Részvét, együttérzés, oké. Igen ám, de az atya kapta magát, és a templomudvarban temettette el a hitves földi maradványait. Mi több, a szertartáson Kolozsvár metropolitája, Andrei Andreicuț is részt vett, gond nélkül.
A helyzet viszont az, hogy az ilyenfajta temetkezési szokások elég rég kivesztek, és mostanában szigorúan tilos csak úgy eltemetni valakit, ahova csak kedvünk szottyan. Továbbá, a frissen ásott sír a Kémiai Kutatóintézet közvetlen szomszédságába került, és hát a környező lakóházak, tömbházak is, mondhatni, a sír bizalmas közelségét „élvezi”. És az sem elhanyagolható körülmény, hogy a föld alatt jönnek-mennek, például a vízvezetékek.
A felháborodott lakók természetesen jelezték sérelmüket. Az egyik lakos epésen megjegyezte: mi lenne, ha ő is a tömbház mögé temetné szeretteit. A hírről értesülő Andrei Őszentsége megértően bólogatott, viszont jelezte, hogy hát a hagyomány, az hagyomány.
Hogy Kolozsvár illetékes hivatalai mit szólnak a szokatlan, és teljes mértékben törvénytelen aktushoz, egyelőre nem tudni.
Hajrá, Kolozsvár! Vissza a jövőbe!
Fotónk természetesen illusztráció