Mikor éri el a menekülthullám a mioritikus hazát?

Az utóbbi napokban megjelent legfrissebb Eurobarométer tartalmaz egy viszonylag új elemet: az Unió polgárai úgy gondolják, az országukban felmerült gondok között a második helyen – a munkanélküliség után – a bevándorlás található (a válaszolók 23 százaléka említette, úgy, hogy két-két elemet lehetett megadni). Az újdonság a problémák rangsorában tapasztalható gyors előretörés – egy évvel ezelőtt ugyanebben az Eurobarométerben

a kérdés csak a hatodik helyen volt

(a válaszolóknak csupán 13 százaléka említette).

Arra a kérdésre, hogy melyek a legfontosabb gondok, melyeket az Európai Uniónak meg kellene oldania, a bevándorlást említették a leggyakrabban (34 százalék, ami 13 százalékos növekedés az előző évhez képest). A jelenség méretének megértéséhez meg kell említeni, hogy a felmérés májusban készült, mielőtt Calais-ban megindultak volna a Csalagút elleni látványos rohamok. Könnyen elképzelhető, hogy ezek az adatok tovább fognak nőni, miután nyilvánosságot kapott a La Manche csatorna környéki helyzet.

De a bevándorlásnak tulajdonított jelentőség nagyon változó az Európai Unión belül. Először is vannak azok az országok, ahol a polgárokat leginkább a bevándorlás kérdése foglalkoztatja: Málta (76%), Németország (46%), Dánia (35%), Nagy-Britannia (35%), Ausztria (31%). Láthatjuk, hogy Málta kivételével, melynek földrajzi elhelyezkedése miatt különleges a helyzete,

ezeknek az országoknak egyike sincs

a Földközi-tenger délkeleti partvidékén található konfliktusövezetek felől érkező menekültek hullámának első vonalában. Megemlítendő, hogy Franciaország, a „terre d’accueil”, mely hagyományosan nagyszámú bevándorlónak ad helyet, nem szerepel ebben a csoportban. Itt a bevándorlás csak a válaszolók 12 százalékát foglalkoztatja. Ez azt mutatja, hogy az objektív valóság és lehetséges gazdasági következményei mellett van egy másik jelentős komponens is, mely a jelenségről kialakított véleményt befolyásolja.

A másik végletet azok az országok jelentik, ahol szinte egyáltalán nem foglalkoznak a bevándorlás kérdésével: Szlovénia (1%), Portugália (3%), Románia (3%), Észtország (3%), Horvátország (3%), Ciprus (4%), Szlovákia (4%). Általában véve az Unióba nemrég bekerült országokról van szó.

Az európaiak érzékenységének megváltozása két következménnyel jár. Először is okunk van úgy gondolni, hogy

az idegengyűlölet erősödésének

leszünk tanúi azokban az országokban, ahol a felmérés szerint a bevándorlás a fő gond. Nem véletlen, hogy ezen országok többségében (Németország a figyelemreméltó kivétel) jelentős szélsőjobboldali euroszkeptikus pártok működnek: a Dansk Folkeparti, mely Dániában megnyerte a legutóbbi európai parlamenti választást, a (legutóbbi parlamenti választáson elszenvedett vereség ellenére) befolyásos nagy-britanniai UKIP, az FPÖ, mely még vezére, Haider halála után is Ausztria harmadik legerősebb pártja.

A helyzet nemcsak az ezekben az országokban élő nemzettársaink helyzetét fogja hátrányosan érinteni, de egyre messzebb tolja, és

igazi délibábbá változtatja

Románia Schengen-övezethez való csatlakozását (ha nem volt az már eddig is).

Másodsorban, a polgárok az Európai Unió fő feladatának tartják a bevándorlás kérdéskörének megoldását, és ez nem maradhat következmények nélkül az Európai Bizottság elsődlegességei terén sem. Arra számítok, hogy több forrást fordítanak majd e gondok együttesének megoldására (minimális életkörülmények biztosítása a bevándorlóknak, a határellenőrzés megerősítése, a származási országon belüli helyzet javítása). Más szóval, még tovább csökken a Bizottság odafigyelése a szegény országok helyzetére (amilyen Románia is).

Azt mondtam, hogy a románok számára, a felmérés szerint, a bevándorlás kérdése nem igazán jelent gondot. (Sőt, az aggasztó demográfiai hanyatlást nézve, még megoldás is lehetne.) Ha azonban elolvassuk a fenti következményeket, akkor számunkra is gonddá válhatna. Mert globális faluban élünk, nem igaz?