Románia már nem ország, a szó európai értelmében

A történelmét nem ismerő nép olyan, mint a szüleit nem ismerő gyermek, mondta Nicolae Iorga.

Hozzátenném, hogy egy hagyományait elfelejtő és identitását elvesztő nép nagyon könnyen vezethetővé és manipulálhatóvá válik.

Mi, románok, nagyjából ebben a helyzetben vagyunk…

Elveszünk a tartalmatlan hazafiságban,

mely nem hagyományainkon és igazi történelmünkön alapul, hanem a politikusok és az egyház által kitalált vagy meghamisított kliséken, melyek figyelmen kívül hagyják a nemzet valódi lényegét, helyi és regionális identitásait…

Voltaképpen Románia szinte minden megyéjében vannak ilyenfajta ősi identitással, különböző hagyományokkal, változatos mentalitásokkal rendelkező övezetek, régiók, földek, tartományok.

Mondok néhány Erdélyen kívüli példát is.

Ott van, mondjuk, Vâlcea, ahol az emberek nagyon különböznek az olténiaiaktól. Valójában egy részük nem is számít olténiainak, mert az Olt bal partján él. De a kimondottan Olténiában élők között is vannak olyanok, akiknek más hagyományaik vannak és másmilyenek, mint a hagyományos olténiaiak. Hasonló a helyzet Loviştea-földön, aztán a Hegyaljai Olténiában – Vâlceától Gorj vagy Mehedinţi megyéig –, ahol szintén úgy érzi az ember, ez a hely bárhol lehet, csak Olténiában nem…

Ez Románia bája, ez a fantasztikus töredezettség.

Ez Erdélyben, a Partiumban, vagy a Bánságban nyilvánvalóbb, ám Olténiában, Moldvában, Dobrudzsában, Bukovinában, de még Munténiában is jelen van.

A román állam politikája, sajnos, szinte állandóan ellenségesen viszonyult ezekhez a hagyományos közösségekhez, melyekben az általa kívánt célokat akadályozó nagy veszélyt látott. Ami nem volt más, mint egy homogén állam létrehozása, 99 százaléknyi ortodox románnal, azonos és személyiség nélküli, hagyományoktól, ősöktől, a történelmüktől elszakított emberekkel…

Amíg nem fogjuk fel, hogy ahhoz, hogy jó románok, jó román állampolgárok legyünk, etnikumtól vagy vallástól függetlenül, előbb önmagunkat kell újra felfedeznünk erdélyiként, máramarosiként, bukovinaiként, dobrudzsaiként, mócként, bánságiként, musceliként, csángóként, olténiaiként, munténiaiként, moldvaiként, partiumiként, erdőelviként, fogarasiként, szatmáriként és így tovább. Addig nem tudunk majd továbblépni…

Ugyanúgy, ahogy azt a székelyek teszik, vagy a szászok (még a diaszpórából is, és ettől nem szeretik kevésbé Erdélyt és Romániát, ellenkezőleg), vagy ahogy a bukovinaiak és az erdélyiek jelentős része tenni kezdte.

Ahogy azt egyre több magyar, rutén, szlovák és újabban cigány is teszi, egyes erdélyi falvakban.

Amikor ezt felfogjuk, akkor újra normális, toleráns és alkotó energiákkal teli nép leszünk. Ha nem fogjuk fel, akkor a jelenlegi Románia nem fog többé létezni.

Kegyetlen dolgokat mondok, de biztosíthatom önöket, hogy

Románia már nem ország, a szó európai értelmében.

Még akkor sem, ha egyesek a világ közepének képzelik magukat és minden nap telefröcsögik az összes elérhető újságot és tévét…