Nem érnek semmit a menekültriasztó falak

A budapesti kormány a szerb határra telepített kerítéssel akarja feltartóztatni a közel-keleti és afrikai menekültek hullámát. Európa felháborodással reagál, de félre kellene tennünk a képmutatást, véli Robert Schwartz.

Sokasodnak a szenvedések és a háborúk. Ezenközben a mindennapok részévé váltak a menekülthullámokat mutató képek. Afrikaiak, közel-keletiek, ázsiaiak, vagy Európa keleti és déli határainál élők tízezrei hagyják el szülőföldjüket. Nemcsak a rombolások és a halál elől menekülnek, hanem a politikai üldöztetések, vagy a szegénység miatt is. És mi a helyzet a biztonságos és virágzó Európával? Európa védekezik, és úgy véli, nem képes politikailag megoldani ezeket a gondokat. És, őszintén szólva, nem is egyszerű.

A falak nem jelentenek megoldást

De falak felhúzása nem jelenthet megoldást. A történelem ezt alaposan, többször is bebizonyította nekünk. Tudja ezt az Európai Unió is; tudja ezt minden egyes tagállam is. És mégis: Európa elbarikádozza magát, szó szerint, egyre több kerítéssel vagy magas fallal. Spanyolország kerítéssel próbálta „megvédeni magát” az észak-afrikai menekültektől. A hellén–török és a bolgár–török határnál is vannak ilyen „akadályok”. És újabbak épülnek majd, például Magyarország és Szerbia határán.

Az európaiak nagyon felháborodtak, de óvakodnunk kellene a képmutatástól. A déli, keleti és délkeleti irányú bővítést az elejétől fogva az EU külső határainak védelmét szolgáló lépések kísérték.

Az új tagok befogadása a közösségbe e határok biztonságának megerősítésétől függött. Az EADS-hoz hasonló nagy európai konszernek több milliárd euró értékben látták el fejlett elektronikus felszerelésekkel a keleti határokat.

A Földközi-tengernél a Frontex ügynökség már régóta felállított egy láthatatlan falat. Európa erőddé változott, melynek falai nemcsak szögesdrótból vagy betonból állnak.

Falakkal is, meg nem is

Akár láthatóak, akár nem, a falak nem akadályozták meg a menekülteket abban, hogy kiskapukat keressenek rajtuk, azt remélve, hogy menedékre találhatnak, és valahol máshol lehet jövőjük. Ellenkezőleg, a statisztikák azt bizonyítják, hogy a határok megerősítése csak a halottak és sebesültek számát növelte. Az azokon sikeresen átjutók száma pedig ugyanúgy nőtt, mint általában a menekülteké.

Ennek dacára csökönyösen továbbra is védelmezzük a területünket a menekültekkel és a migránsokkal szemben. Felügyelünk és hagyjuk, hogy felügyeljenek bennünket. Mindezt a jólétünk kedvéért. „Biztonságos származási országokká” minősítünk államokat, holott ezek messze állnak a demokrácia standardjainak teljesítésétől. És magas falakat építünk!

A migráció nem mumus

Mindezek a lépések nem hozták meg a várt eredményeket. Eljött az ideje, hogy az EU politikai döntéshozó tényezői ne csak felismerjék a gondokat, hanem humánus és hatékony megoldásokat is találjanak. A menedékjog, a szabad és biztonságos élethez fűződő jog – nem lenne szabad továbbra is aláásni ezeket az alapvető jogokat. Végre az exodus okait kellene megszüntetni. A falakat pedig le kellene rombolni. Többek között az elménkben is! A migrációt többé nem lenne szabad ijesztgetésre használni az EU-ban.

Az egyik első lépés már megtörtént: úgy tűnik, az Európai Bizottság, a Földközi-tengeren történt legutóbbi tragédiák után, módosítani szeretne migrációval kapcsolatos politikáján. Az eddigi kísérletek egyes tagországok önzősége miatt vallottak kudarcot. Az Uniónak most lehetősége van bebizonyítani, hogy komolyan gondolja az európai értékek közösségét.