Ezt mondja Kukorelly Endre, aki egy ideig maga is – úgymond – politikus volt. Most pedig Mile Lajos főkonzullal beszélgetett, kávéházi asztal mellett. Meglepetésvideó a cikk végén!
Viszonylag ritkán fordul elő (legalábbis Kolozsváron), hogy egy magas rangú diplomata kocsmai-kávéházi asztal mellett társalogjon egy neves szépíróval, oldott hangulatban, sörök és cigarettafüst közepette. Márpedig a Bulgakov kávéházban épp ez történt csütörtök este: Kukorelly Endrét a kolozsvári magyar főkonzul, Mile Lajos faggatta irodalomról, politikáról meg mindenféléről (mindenféléről is, hogy a székely viccet parafrazáljuk).
Ez a felállás csak látszólag szokatlan, mindjárt érthetőbbé válik, ha tudjuk – és ezt a beszélgetőpartnerek egyáltalán nem kerülik meg, sőt –, hogy a diplomata és az író ősrégi barátai egymásnak (a 80-as évek második felétől ismerik egymást), és az aktuálpolitikában is együtt merítkeztek meg. Ahogy Kukorelly fogalmaz: Mile „berángatta” őt a politikába, így lettek 2010-től országgyűlési képviselőtársak a Lehet Más a Politika (LMP) színeiben, igaz, Kukorelly nem húzta végig a ciklust, mert botcsinálta politikusnak, úgymond képviselőnek tartja magát, Mile főkonzul úr erre csak csendben hümmög. Szépíróként azonban volt hozadéka számára az aktív politizálásnak: parlamenti élményeiből született – a legszebb mikszáthi hagyományokat követve – az Országházi divatok című könyve.
Kukorelly elragadó, szellemes stílusban beszél nagyjából mindenről, ami eszébe jut, és egy idő után, amikor kénytelen vagyok feladni a jegyzetelést, lassan derengeni kezd, mi lehet az előadói stratégiája: úgy igyekszik fenntartani az ilyen rendezvények esetében törvényszerűen ki-kihunyó érdeklődést, hogy meghökkentő mértékben kalandozik el, „klikkelget” a különböző témák között, nem sok ügyet vetve a főkonzul eredeti kérdéseire, ezért aztán a hallgatók, ha nem akarják teljesen elveszíteni a fonalat, kénytelenek megfeszített figyelemmel követni a szavait, másként nem tudják értelmezni a gyors átkötéseket, az athéni görög demokráciától a kultúra térvesztésén át a cigánykérdésig ívelő gondolathalmazt. A fő csapásirányokat – a teljesség igénye nélkül – azért azonosítottuk.
Mile Lajos rezignáltan figyel, Kukorelly lelkesen csapong
• Magyarországon a politikai megosztottság áthatja a kulturális életet is. És ez nemcsak az egyéni alkotói műfajokra igaz, hanem a „csapatsportokra” is (Kukorelly feltűnően gyakran használja a sportterminológiát), mint például a színház. Mindenki fújja a maga mantráját, és ez katasztrofális.
• A politikusok szarnak az irodalomra meg a kultúrára. Nem azért teszik ezt, mert gonoszak lennének, hanem mert azok a társadalmi rétegek, amelyeknek csekély az érdekérvényesítő képességük, nem érik el a nagypolitika ingerküszöbét. Ezen rétegek sorában említi a művészeket, kultúrembereket is, mondjuk a romák vagy a hajléktalanok mellett. (Bár számos művészembernek nagyon is jó az érdekérvényesítő képessége, de ezek nem állnak össze közös akarattá, épp a belterj és a megosztottság miatt.)
• A magyar kultúra panaszjellegű. A szocializmusban megszoktuk, hogy minden jár nekünk, nem kell erőfeszítéseket tennünk (meg felesleges is), aztán a szabadság és a demokrácia valósága jól orrba vert bennünket.
• Ennek ellenére részt kell venni a közügyekben, mert a politika – a közhiedelemmel ellentétben – nem valami úri huncutság, hanem az athéni görög demokrácia polisz-fogalmából kiindulva a köz ügyeinek intézése, és ebből a gondolkodó polgárok nem maradhatnak ki.
• Az írás felszabadító, gyógyító hatású, már-már a pszichoanalitikus önterápiára emlékeztet, ezért mindenkinek ki kell próbálnia, ha mást nem, írjunk naplót (ő ír). Az írás legnagyobb ellensége egyébként maga az irodalom, a mintakövetés: ahogyan a férfiak is képesek pillanatok alatt képzeletben „lehántani” a sminket, a külsőségeket a nőkről, az irodalmi szövegről is hamar kiderül, hogy őszintén, belülről, elemi erővel tör-e elő, katartikus hatású-e vagy „sminkelt” irodalom.
• A mai információözönben is érdemes irodalmat olvasni. Ömlik ránk mindenhonnan az információ, a figyelmünk egyre inkább szétszóródik, internet, Facebook, videójátékok, tévé, egyebek – de a kultúra nem hab a tortán, hanem az alap. A jó irodalmi műnek pedig mindig az az üzenete, Rilkével szólva: Változtasd meg élted!
Ebben aztán ki is egyezhetünk. Aki még kérne Kukorellyből, péntek este 7-től eléri Magyarország kolozsvári főkonzulátusán, ahol szintén Mile Lajos próbálja kérdezni. Bónuszként pedig egy régebbi videó, amelyben Kukorelly Endre a hazafiságról beszél. Ahogy ő mondaná: élvezzük minden percét!
Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Szabó Tünde; videó: Oláh-Badi Levente&Erdély László
