Kinek és miért vonzó az Iszlám Állam?

Miért és hogyan működhet az Iszlám Állam, fel lehet-e számolni a főként muszlimokat gyilkoló terrorszervezetet, és egyáltalán mitől forró ismét a Közel-Kelet? Lebilincselő beszélgetésen vettünk részt a Sapientia EMTE kolozsvári karának Aulájában, ahol a szakértőket az sem zavarta, hogy semmit sem tudtunk az iszlámról. Hogy ez ne maradjon így, az iszlámról szóló kurzus beindítását is tervezi az egyetem.

Mert a hírek egyre gyakoribb szereplői iszlám vallású személyek, főként ha az illetők erőszakos cselekményeket követnek el. (Annak ugyanis nincs hírértéke, hogy reggel ugyanúgy felkelnek, iskolába viszik a gyermekeiket, munkába mennek stb.)

 

Ma az EU területén 25–30 millió muszlim vallású személy él, a prognózisok szerint számuk 2030-ra megduplázódik, és az unió lakosságának 8 százalékát fogják jelenteni – vezette be a kerekasztal-beszélgetést Tonk Márton dékán.

Mert nem egységes: az iszlámot és az arab világot számos feszültség gyötri belülről – mondta dr. Maróth Miklós professzor, az MTA volt alelnöke, és sorolta:

 

1. Az iszlám és az arab nemzetállamok között, amelyeket az első világháború után hoztak létre a győztes országok vonalzóval és saját érdekeik mentén, és amelyekben gyakran egymással ellenséges nemzeti öntudatok alakultak ki. Ezzel a szétfejlődéssel szemben áll az iszlám egyik tanítása, miszerint az iszlám egy ummát, egyetlen nemzetet képez. Az arab világ pedig nem tudja, melyik irányba mozduljon.

 

2. Európában a hosszú békekorszak gazdasági fellendülést hozott, míg az arab világban óriási népszaporulat tette tönkre a gazdasági fejlődés eredményét Maróth Miklós szerint. Azt látták, hogy a liberalizmus irányába elindult európai országok fellendültek, de míg Japánban sikerrel járt a liberalizmus, az arab világban nem. Ahogy a szocialista, baloldali gondolkodás sem, bár azzal is próbálkoztak. A modern társadalmak építése kudarcos volt az arab világban, ezért felmerült a visszatérés az iszlámhoz olyan alapon, hogy „amíg komolyan vettük az iszlámot, mi uraltuk a világot”. Most nem világos, hogy a modernizációs utat választják vagy visszatérnek egy iszlám által átszőtt társadalmi modellhez.

 

 

 

3. Míg Európában békeidőszak honol, az arab világot háborúk sora szaggatja. Ezeket a háborúkat viszont Európa exportálta az arab világba az elmúlt 70 évben, állította Maróth. Szerinte az arab világban többé-kevésbé világosan látják, hogy ezekért az európai államok a felelősek, amelyekhez szintén ambivalens módon viszonyulnak: muzulmán gőggel (a mi vallásunk az igazi, mi erkölcsösök vagyunk, az európaiaknak se erkölcsük, se nemzeti, se keresztény öntudatuk nincs) és odaköltözési vággyal.

 

4. Az is feszültséget okoz, hogy egy részük idegennek érzi, sőt megveti azt az európai országot, ahova emigrált, vagy amelyikbe beleszületett, és közben azt érzi, hogy annak a társadalomnak a perifériájára szorult, hogy alsóbbrendű az „őslakosokhoz” képest.

 

5. Feszültség van a síita és a szunnita iszlám között is. Az első világháborúig a szunnita török uralom alatt egyesült az egész arab világ, kivéve Marokkót. Lawrence ezredes lázította az arabokat a török uralom ellen, arab királyságot ígért nekik, az arabok fellázadtak, de nem kapták meg, amit ígértek nekik. Arab szerző írta le, mesélte Maróth, hogy az arabokat azóta is gyötri a bűntudat, mert azt érzik, hogy elárulták a kalifájukat, és kereskedő népként még szégyellik is magukat, mert becsapták őket: ingyen lettek árulók.

 

Irakban a síiták voltak többségben, és szunniták kormányozták őket, Szíriában pedig a szunniták vannak többségben, és síiták kormányozták őket. És Szíria problémája áll az Iszlám Állam gyökerénél is.

A viszony Ali családjához. Ali Mohamed próféta unokatestvére és veje, valamint a negyedik kalifa volt, 656–661 között uralkodott. A síiták őt ismerik el első és egyetlen jogos kalifaként.

 

A szunnitáknál vallástudósok magyarázzák a Koránt, míg a síitáknál csak Ali családja, illetve a mindenkori kalifa az, aki értelmezheti a Koránt – magyarázta Maróth professzor közönségkérdésre. A szunnita azt jelenti, hogy a szunnának, a prófétai hagyománynak és a közösségnek a híve, míg a síia pártfogót jelent, aki pártolja Alit.

 

Mivel Ali leszármazottjai állítólag 940-ben elrejtőztek, és azóta elérhetetlenek, a síitáknál nincs a Korán–értelmezésre eleve kijelölt ember, ezért ott a vallásjogtudósok értelmezik azt. A síita iszlám racionális módszerekkel értelmezett szövegkorpuszra támaszkodik, a próféta tanítása mindig az erre feljogosított emberek értelmezésével együtt érvényes, és ez az értelmezés folyamatosan megújulhat. 

 

 

A síita vallás kompetitív – tudtuk meg Maróth professzortól, azaz ha valaki vallástudományi képesítést szerez, meg tud élni belőle mint egy közösség vezetője, tanítója. Ha szegődnek hozzá emberek, akkor a jövedelmük ötödét, amit vallási célra fordítanak, az illetőnek adják. Ha ő jó tanár és jól vezeti a közösséget, akkor ebből meg tud élni, ha nem, akkor kereshet magának más foglalkozást. 

 

A közösségnek az illető magyarázza a forrásokat, az ő értelmezésében fogadja el a közösség a tanításokat. A síita vallás így nemcsak rugalmasabb, de személyesebb is, a tanítóhoz szegődő emberek között állandó a kapcsolat.

húzódnak meg gyakran a nagyhatalmi vetélkedések mögött is. Szaúd–Arábia és Irán több helyen is borsot tör egymás orra alá: Bahreinben a síiták lázadtak fel a szunnita uralom ellen, Szaúd–Arábia bevonult, ugyanez történt Jemenben, mire Szaúd-Arábia bombázza – mondta Maróth professzor. De ha az iszlám világot bárhol külső támadás éri, vagy a muszlimok támadásként érzékelik, akkor a medinai alkotmány alapján kötelességük összezárni és a muzulmán érdekeket nézni. 

 

Az iszlám világban létező egységesítő törekvések ellenére a síita–szunnita ellentét fellángolt az utóbbi években, iszlamista szervezetek gyakran gyilkolnak ellentétes felekezetű muszlimokat, szélsőséges szunniták eretnekeknek, hitehagyóknak tartják a síitákat, olyanoknak, akik az ellenséggel is szövetkeznek – magyarázta dr. Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora. Szerinte a két felekezet közötti politikai törés az, ami meghatározó lesz a közeljövőben is, nem a felülemelkedés a különbségeken.

 

Ali és két fia is politikai gyilkosság áldozata lett, miközben a síiták számára Ali a második legfontosabb vallási vezető, ezért ők úgy tekintik, hogy a szunniták meggyilkolták azokat, akik lerakták a síitizmus alapjait – világította meg az ellentét történelmi gyökerét dr. Varga Norbert politológus, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója, aki szintén nem tartja elképzelhetőnek, hogy a síiták kiegyeznének a szunnitákkal.

A Közel–Kelet politikai hagyománya szerint ott az egyszemélyes vezetés az ideális, ahogy az ortodox államokban is, jegyezte meg Maróth Miklós. Nyugatról nézve mindegyik despota, bármelyiket meg lehetne támadni olyan alapon, hogy nem demokratikus. A Nyugat most a szíriai vezetőt pécézte ki, de valójában nem azért lázított ellene, mert féltette a demokráciát, hanem mert Iránnal nem tud mit kezdeni, nem lehet megszállni, belerúgott ezért az Irán kutyájának tartott Szíriába – véli a professzor.

 

 

 

Szíria úgy került konfliktusba a Nyugattal, mint Pilátus a krédóba: nem tett semmit azért, hogy megtámadják, vallásbéke honolt a felekezetek között. Maróth szerint azért sem lehetett megdönteni Bassár el–Aszad uralmát, mert a nép mellette állt, kevesen lázadtak, külföldről pénzelt emberek kezdték el a tüntetéseket az arab tavasz végén.

 

A többségében síita szíriai kormány megdöntése egyaránt érdeke volt a szunnita Katarnak és Szaúd–Arábiának, illetve azoknak a nyugati államoknak, amelyeknek Iránnal volt elszámolásuk. Ezek közé sorolta Maróth professzor az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot. Mikor a szír kormányerők majdnem győztek, az amerikai bombázások újra destabilizálták a helyzetet.

 

Ezt a bizonytalanságot használták ki azok a szélsőséges muzulmán elemek, akiket nem lehet azzal vádolni, hogy rigurózusan betartanák az iszlám előírásait, amelyek például tiltják a polgári lakosság elleni atrocitásokat. Ezek a kalandorok olyan államot hoztak létre, amely magát az iszlámmal azonosítja, vagyis kalifátust. Olyan mértékű atrocitásokat követtek el, hogy nem lehet menteni őket semmilyen demokratikus mázzal, elvesztették a nyugati és keleti támogatást is. A helyzet megoldásaként 

Az Iszlám Állam eddig is amerikai fegyverekkel küzdött, amelyeket Jordánián keresztül csempésztek be az úgynevezett demokratikus szír ellenzék támogatására. Most az ellenük küzdő kurdokat támogatják, akiknek a mozgalmát mindig elnyomták, és Irán segítségében is reménykednek, mert egyedül az iráni hadsereg lenne képes az Iszlám Államot megfékezni. Azok a szunnita államok, amelyek karanténba akarták zárni és kiszorítani a síita Iránt a politikai térképről, most kénytelenek maguk visszahozni Iránt a politikai életbe, és a segítségét kérni – értékelte a helyzetet Maróth professzor.

 

A Nyugatnak köszönhető a jelenlegi helyzet kialakulása – vélte Rostoványi Zsolt professzor is. Az arab államokban nem volt meg az a kulturális egység, ami a nemzetállamokhoz szükséges, Líbia például három, markánsan elkülönülő kulturális egységből áll, máshol pedig összetartozó egységeket, törzseket daraboltak szét akár három államba is.

 

Rostoványi az Iszlám Állam kialakította helyzet gyökerének 2003–at látja, Szaddam Huszein hatalmának megdöntését Irakban, mondvacsinált indokok alapján. Se tömegpusztító fegyvereket nem találtak, se bizonyítékot arra, hogy a Szaddam–rezsim együttműködött volna az al-Kaida terrorszervezettel. 

A jordániai Zarka városában született Abu Muszab al-Zarkavi Afganisztánban is megfordult, onnan érkezett 2003-ban Irak területére, ahol iszlamista szervezetet alakított. Több más szervezettel egyesülve 2006-ban vette fel az Iraki Iszlám Állam nevet. 2010-ben meggyilkolták az akkori, szintén al-Bagdadi nevű vezetőjét, őt követte az Iszlám Államot most is vezető Abu Bakr al-Bagdadi, és a szíriai al-Nuszra Fronttal egyesülve alakult meg az Iraki és Levantei Iszlám Állam, amely most Iszlám Államként hivatkozik magára.

 

Rostoványi szerint a térségben négy ország jellemezhető nagyjából bukott államként, vagyis ahol az állam elveszítette a kontrollt területének nagy része fölött: Szíria, Irak, Jemen és Líbia. Ahol nincs erős állam, ott törzsi, szektariánus és egyéb összecsapások lehetősége merül fel, amelyekben különböző radikális szervezetek nyernek teret. Jemenben például a húszi lázadók a síita iszlám egy kisebbségi ágához tartoznak, Irán támogatását élvezik, és Szaúd-Arábia azért is kezdett beavatkozni, mert rossz szemmel nézi Irán előretörését a régióban.

 

 

 

Irak az amerikai támadás után annyira nem esett szét, mint most Szíria, de fragmentálódott: északon a kurdok, középen arab szunniták, délen arab síiták uralják a területet. Folyamatos a dezintegráció és a feszültség közöttük. A szunnita lakosság egy része azért üdvözölte örömmel a szintén szunnita Iszlám Államot, mert súlyos atrocitások érték őt a síita milíciák részéről –  magyarázta Rostoványi professzor.

 

Az Iszlám Államot még nem sikerült visszaszorítani, Irakban és Szíriában Magyarország nagyságú területeket, mintegy 90 ezer négyzetkilométert tart megszállva. Egyes források szerint mintegy 20-25 ezer külföldi csatlakozott az Iszlám Államhoz a világ körülbelül száz országából, és tavaly novembertől idén márciusig 35 iszlamista szervezet tett hűségesküt az Iszlám Államnak, vagy biztosította támogatásáról. Egyedül Nagy-Britanniából mintegy 60 hölgy csatlakozott az Iszlám Államhoz, amelynek tehát jelentős a vonzereje.

Mivel az iszlám kifejezés leggyakrabban egy-egy iszlamista szervezet valamilyen erőszakos tette révén kerül be a médiába, amelyet ráadásul az iszlám nevében hajt végre, az ilyen tetteket sokan hajlamosak azonosítani az iszlámmal, holott ez nem az iszlám – hangsúlyozta Rostoványi, aki nem szereti, hogy jelzőket illesztenek az iszlám elé: radikális iszlám, militáns iszlám stb. 

 

Nem az iszlám radikális vagy militáns, hanem azok a szervezetek, amelyek a saját céljaik érdekében használják fel az iszlámot, és sajátos iszlámértelmezést adnak – mondta. Sajátosan értelmezik a dzsihád kifejezést is: az egyiptomi Muszlim Testvériség egyik korábbi ideológusa általános kötelezettséggé tette a dzsihádot, miközben ez ellentétes a mainstream iszlám értelmezésével.

 

Az Iszlám Állam fő vonzereje abban áll – állapította meg a Corvinus rektora, hogy államot, nemzetet épít, ellentétben az al-Kaidával, amely nem kötötte területhez a tevékenységét. Az Iszlám Állam elfoglalta Irak és Szíria egyes területeit, ahol kvázi állami struktúrákat épített ki, bevételekre tett szert, kórházakat, üzleteket épít, próbálja a helyi lakosságot megnyerni. Nemzetépítési szándéka épp ellentétes azzal a fragmentáltsággal, amely jellemzi az egész régiót.

 

 

Az Iszlám Államot Rostoványi szerint nem lehet felszámolni katonai beavatkozás nélkül, de ha sikerül is kiszorítani valahonnan, nyomában felélednek az említett konfliktusok, amelyeket csak akkor lehetne csillapítani, ha a régióban az élet visszatérne valamelyest a normál kerékvágásba.

 

Az Egyesült Államok közel-keleti politikáját viszont teljesen elhibázottnak tartja a Szaddam-rezsim megdöntésétől máig, vagyis azt a nagyívű tervet, hogy demokratizálja a Közel-Keletet. Amerikában úgy gondolták, hogy a demokráciát mint nyugati értéket és ajándékot a közel-keleti országok nagyon szívesen fogják fogadni. De nem fogadják szívesen, mert teljesen eltérő hagyományú régióról van szó, ahol Rostoványi nem azt látja a legnagyobb problémának, hogy nincs demokrácia, hanem hogy nincs állam: a bukott államok az anarchia felé sodródnak.

óriási probléma az Európai Unió tagállamaiban – véli Rostoványi, de szerinte fel is van nagyítva, például a demográfiai aspektusa. Szerinte a muszlimok aránya az EU-ban nem fog olyan mértékben növekedni, mint ahogy az említett jóslatok állítják.

 

A muszlimok helyzete szerinte nem civilizációs, kulturális vagy vallási probléma, hanem szociális és gazdasági jellegű, ugyanis a muszlim kisebbségek nagy része a társadalmak és a nagyvárosok perifériáján él. Szociális mutatóik nagyságrenddel rosszabbak, mint a többségi társadalmaké, nem sikerült őket integrálni, és periférikus helyzetükre sem uniós, sem tagállami szinten nem sikerült megoldást találni.

 

Pár éve szinte egyszerre jelentették be Németország, Nagy-Britannia és Franciaország vezetői, hogy kudarcot vallott a multikulturalizmus. Ez attól függ Rostoványi szerint, hogyan értelmezzük a multikulturalizmust, de ami biztos, hogy kudarcot vallottak a perifériára szorultság megoldására tett kísérletek. 

 

A problémát szerinte kezelni kell, mert ez akut feszültség- és válsággóc Európában, és úgy véli, szociális és gazdasági intézkedésekkel lehetne kezelni. Univerzális megoldás nincs, mert országonként eltér a muszlim kisebbség helyzete, és a professzor szerint nagyon átfogó intézkedéssorozatra lenne szükség, amelynek előjeleit ő még egyáltalán nem látja.

 

 

Maróth Miklós professzor szerint viszont ezt a szociális problémát egy kulturális probléma okozza: az iszlám kultúrában felnőtt embernek szerinte teljesen más a mentalitása, mint a keresztény kultúrában felnőttnek. Szerinte a keresztény mentalitás alapvetően római mentalitás, a munkához való viszony a kötelességteljesítés, amely a sztoikus filozófiából származik. 

 

Maróth szerint a 20. században Európába első generációsként érkező muszlim bevándorlók rengeteg olyan munkát végeztek el, amelyet más nem végzett volna el, de a második generáció már csak a jogait hangoztatja, kötelességekről nem akar tudni, tüntet, szociális segélyt akar, és nem akar csinálni semmit. Szerinte a problémák a kötelességek nem vállalásából adódnak.

 

(Kár, hogy a professzor itt megcáfolja saját magát, hisz épp hogy az első generációs bevándorlók szocializálódtak otthon inkább iszlám kultúrában, az ő gyermekeik már jelentős mértékben európai kultúrkörben nőttek fel.)

a közel–keleti és az iszlámkérdésben nagyon súlyos – vallja Varga Norbert politológus is, a soproni Nyugat–magyarországi Egyetem oktatója. Már az 1979-ben induló afganisztáni konfliktusban nagyon komoly szerepe volt, és rossz stratégiát követett: a „sátán államával”, a Szovjetunióval szemben az iszlamizmust támogatta. A Szovjetuniót úgy szerette volna bomlasztani, hogy déli szomszédjaiban újraértelmezteti az iszlámot. 

 

A nemcsak síita és szunnita, hanem azon belül még több, egymással konfliktusban lévő csoportra bomló iszlám világban egyetértés volt abban, hogy a Szovjetunió ateista társadalmat, kommunista rendszert épít, ez ellen fel kell lépni, fel kell az iszlám világot szabadítani, és ennek érdekében egységben lehet harcolni. 

 

Az Egyesült Államok Afganisztánban olyan harcosokat képezett ki, akik az ideológiai alapot a háborújukhoz a Korán legradikálisabb passzusából, a 9. szúra 5. ájájából vették, amely az ő értelmezésükben azt jelenti, hogy ha muszlim hittestvért vagy társadalmat támadás ér, ott fegyverrel is szembe kell szállni.

 

A Szovjetunió reálisan látta a saját helyzetét annyiban, hogy épp hogy csak belement ebbe a háborúba 1979-ben, és a döntést komoly vita előzte meg. Végül azért vállalta a háborút, hogy megelőzze az iszlamista fegyveres sejtek beépülését a déli szovjet államokba. A ’80-as évek végére elveszíti az afganisztáni háborút, a ’90-es évek elején pedig Afganisztánban megszületik az egyik legradikálisabb iszlám csoport. Az USA sokszor nyúlt ehhez a térséghez szerencsétlenül és nem túl előrelátóan – véli Varga Norbert.

 

Az, hogy az Iszlám Államhoz 100 országból is csatlakoznak, egyrészt jelzi azt, hogy az iszlám nagyon sokszínű, és nemcsak az arab világban van jelen, másrészt érdemes megnézni,

Szociálpolitikai beruházásaival áthangolja a lakosságot – magyarázta a politológus, mert egy katonai csoport lakossági támogatás nélkül nagyon sérülékeny marad. Azért tudja a saját pártjára állítani a lakosságot, mert számos „felekezet” egyetért az iszlámnak azzal az alapkoncepciójával, hogy a gazdagodás lehetőségéhez társítani kell egy szociálpolitikai megfontolást. Vagyis gazdagodni csak úgy lehet, hogy a szociálisan leszakadt társadalmi rétegeket fel lehessen emelni, és ezt kötelező vagy önkéntes adózással vélik lehetővé tenni.

 

Az iszlám világ a Korán alapján abban hisz, hogy a kalifa, amely helyettest jelent, olyan ember, aki Allah uralmát itt a Földön meg tudja valósítani. Ezt helyesen kell megvalósítani, és itt kezdődnek a konfliktusok és az iszlámon belüli értelmezések.

 

Az iszlámon belül a síiták kisebbséget alkotnak, négy országban viszont többséget. Ezek közül kettő, Irán és Azerbajdzsán között viszont nagyon régi történelmi konfliktusok vannak, mondhatni ősi ellenségek. A szunnitáknál már Mohamed halála után egy-két évszázaddal kialakul négy fősodor, amely különböző vallási magyarázatot ad, és ezeknek a vallásjogi iskoláknak a konfliktusai háborúkban is megjelennek. Ugyanazon vallási felfogáson belül etnikális, gazdasági vagy kulturális törésvonalak húzódnak – világít rá a politológus.

 

 

 

Az iszlám nagyon régóta jelen van Európában, és nemcsak katonai konfliktusokban az európai országokkal. A Böszörmény vagy Ibrány településnév Varga Norbert szerint arra utal, hogy a középkorban muszlim közösségek éltek Magyarország területén, jóval az 1526 utáni török hódítás előtt.

 

A magyar törzsekkel együtt vagy után érkeztek muzulmánok, esetenként iráni eredetű muszlimok Magyarország területére, sőt a magyar királyok is alkalmaztak észak-afrikai, elsősorban berber származású testőröket, akiket nagy becsben tartottak, maguk szervezhették meg a közösségi életüket, ennek megemésztése viszont a magyar társadalom számára 300 évet vett igénybe, úgy, hogy nem volt utánpótlásuk – taglalta Maróth professzor az iszlám magyarországi hatását.

 

Rostoványi Zsolt is egyetért azzal, hogy a nyugati civilizáció az iszlám nélkül nem az lenne, amivé alakult: az Ibériai félszigeten például 784 éven át jelen volt, és rengeteget tett hozzá az alapvetően zsidó-keresztény gyökerű nyugati kultúrához, tudományhoz, gondolkodáshoz. 

 

Másrészt óvatosan kell kezelni az általánosító kijelentéseket, mert az iszlám világ minden szempontból rendkívül tagolt, és az interpretációk állandó küzdelme jellemzi – mondta Rostoványi, aki szerint az iszlamista szervezeteken belül is komoly konfliktusok vannak, például az al-Kaida és az Iszlám Állam között.

A kereszténység egyértelmű jelenléte ellenére Európában sincsenek keresztények, hanem katolikusok, protestánsok stb. vannak, a keresztény mint absztrakt fogalom mégis alkalmas bizonyos jelenségek leírására – ragaszkodott ezzel az analógiával Maróth Miklós professzor az iszlám mint fogalom használhatóságához.

 

Azt is hangsúlyozta, hogy nem az iszlám, hanem egyes muzulmán tudósok járultak hozzá az európai kultúrához azzal, hogy Arisztotelész gondolatait, illetve természettudományos ismereteket közvetítettek. Ők viszont gyanús státusban voltak az iszlám világán belül, gyakran életveszélyben is, volt olyan is, aki nem merte bevallani, hogy ismeri Arisztotelész filozófiáját. A görög tudományoknak mind a mai napig kétséges a státusa az iszlám világban.

 

Ahogy anno a keresztény tudósok státusa is gyanús volt a kora újkori Európában, és több száz évig tartott, míg a tudományos tézisek beépültek a keresztény világlátásba – egészítette ki Varga Norbert, aki egyébként görög katolikus hittudományi diplomával is rendelkezik.

 

 

Az lehet, hogy egyes téziseket nehezen fogadott el, de a tudomány szerepét és súlyát a kereszténység soha nem vonta kétségbe – érvelt tovább Maróth professzor, míg szerinte a muszlimok között elég gyakori az a nézet, hogy minden, amit tudni érdemes, benne van a Koránban, ezért ami azon kívül van, teljesen fölösleges, és ellentétes az iszlámmal.

 

Az amerikai társadalom jelentős része is szó szerint értelmezi a Biblia teremtésre vonatkozó részét, és nem fogadja el az evolúciós téziseket, vagyis létezik ma is olyan keresztény közösség, amely elutasítja a tudományos eredményeket – mutatott rá az érem másik oldalára Varga Norbert.

 

Az iszlám az, ami nem teszi lehetővé a muszlimok beolvadását a nyugati társadalmakba annak ellenére, hogy sokan már nem beszélnek arabul, és nyugati oktatásban részesültek nyugati egyetemeken – vélte Maróth professzor. Egy ilyen végzettségű muszlim hölgy szerinte nem fog hozzámenni egy európai férfihoz, és mivel kérdéses, hogy talál-e hasonló műveltségű muszlim férfit, ez olyan, mindennapi jellegű problémákhoz vezet, amelyekkel Maróth nem kívánta bonyolítani a beszélgetést. Mindenesetre szerinte a muszlimok nem is akarnak és nem is képesek integrálódni Nyugat-Európában.

 

 

 

Ez viszont nem jelenti azt, tette hozzá Varga Norbert, hogy a muszlimok betelepítése Európába tudatos, koherens koncepcióval, valamilyen előre meghatározott, politikai-kulturális céllal és irányítással történt volna, hanem ez spontán gazdasági folyamat volt. A második világháború után Európában a győztesek is éheztek, óriási szociális és gazdasági problémákkal küzdöttek. Csak kínkeserves gazdasági kudarcok árán tudta Nagy-Britannia és Franciaország megszállni a legyőzött Németországot, miközben épül le a gyarmatbirodalmuk.

 

A Marshall-segélynek köszönhetően viszont az ötvenes évek második felére parádésan fellendül a nyugati gazdaság, annyira rentábilis, hogy munkaerőhiánnyal küzd. A nyugat-európai országok egymással versenyezve nyitnak munkaerőtoborzó központokat Észak-Afrikában, Németország pedig Törökországgal állapodik meg több millió munkavállaló szerződtetéséről.

 

Annyira örülnek a törököknek – mesélte Varga Norbert –, hogy amikor megjelent az ötszázezredik török munkavállaló, azzal ünneplik, hogy motorbiciklit ajándékoznak neki, és politikai csúcsszereplők fogadják. Európa tehát saját gazdaságstratégiai döntésének issza most a levét – mondta a politológus.

Maróth professzor olyan statisztikát idézett, amely szerint az angliai muzulmánok 80 százaléka mindent elutasít, ami angol, kivéve az angol útlevelet. Mivel semmi sem köti őket honfitársaikhoz, simán bevállalják a merényleteket. Franciaországban szerinte csak 50 százalékos az elutasítása mindennek, ami francia.

 

Ezzel majdnem ellenkező eredményű statisztikákat említett Rostoványi professzor abból Az iszlám Európában című könyvből, amelyet corvinusos kollégáival együtt szerkesztett. A Nagy-Britanniában megkérdezett muszlimok többsége például azt mondta, szívesen integrálódna a brit társadalomba.

 

A nyugat-európai országokban muszlimokat és keresztényeket is megkérdeztek arról, mi a véleményük a muszlimokról, és általában a keresztény lakosság sokkal negatívabban vélekedett a muszlimokról, mint a muszlimok saját magukról – magyarázta Rostoványi professzor –, olyan szempontból, hogy a muszlimok mennyire rendes, becsületes tagjai a nyugati társadalmaknak, mennyire tartják elképzelhetőnek a modernizációt, mennyire akarnak integrálódni stb.

 

 

Maróth professzor szerint nem abszolutizálva kell érteni az általa említett statisztikai adatokat, és ő azért idézte a kevésbé optimista felméréseket, mert szerinte a sajtó sokszor államérdek szerint torzít. Olyan, külügyi pályára lépett orientalista hallgatóra hivatkozott, akinek diplomatáknak szervezett úton megmutatták, hogy az amerikai sajtó hogyan dolgozik alá az amerikai külpolitika céljainak. Azok a szakértők Európában, akik amerikai lapokból tájékozódnak, Maróth szerint maguk sem tudják, hogy az amerikai politika játékszerei.

 

Elmesélte azt is, hogy az egyiptomi külügyminisztériumban, mivel ő arabul szólalt meg, elmondták neki, hogy az idősebbik Bush meghirdette új, kölcsönös segítségnyújtásra alapuló politikát ők csak egy újabb és ravaszabb módszernek tartják arra, hogy az amerikaiak újrakezdjék a keresztesháborút az arab világ meghódítása érdekében. Pár hét múlva ugyanazok a külügyesek egy angol külpolitikai szakértőnek azt mondták, a meghirdetett új politikánál remekebb dolog nincs, ezt kell csinálni.

 

Maróth professzor úgy véli, a muszlimok a felmérésekben azt mondják, amit tőlük elvárnak, aztán meg elmondják, hogy ezt nem kell komolyan venni.

 

(Persze ahhoz, hogy laikus hallgatóként átláthassuk ezt a statisztikai vitát, az elején le kellett volna szögezni, mit értünk integráción, és az önbevalláson kívül az hogyan mérhető.)

Ahogy a kultúra fogalmának, úgy az iszlámnak is alapvetően kétféle értelmezése létezik, az esszencialista és a pluralista, vázolta a Corvinus rektora. Az esszencialista értelmezés hívei szerint a muszlimok életét teljes mértékben meghatározza az iszlám, ezért nekünk elsősorban az iszlámmal kell foglalkoznunk, ha bármilyen kérdés felmerül. 

 

A pluralista értelmezés szerint nem az iszlámot, hanem magukat a muszlimokat kell néznünk, akik rendkívül különbözőek. Rostoványi egy Belgiumban élő, marokkói származású professzor példáját idézte arról, milyen kép él az európaiakban az iszlámról: ha egy európai férfi veri a feleségét, akkor ezt elítélik, és azt mondják, ez individuális indíttatású tett, a férfinak biztos nehéz gyerekkora volt, azért viselkedik így. De ha egy muszlim férfi veri a feleségét, akkor azt azzal magyarázzuk, hogy ő muszlim, az iszlámban pedig a nők alárendelt helyzetűek. Vagyis az iszlám határozza meg, hogy ő veri-e a feleségét.

 

Rostoványi túlzásnak tartja, ha az EU területén élő 25-30 millió muszlim mindegyikére rámondjuk, hogy nem akar integrálódni. Ő inkább úgy véli, jelentős többségük dolgozik az adott társadalomban, próbálkozik az integrálódással, míg komoly hányaduk nem is próbálkozik, és mindössze az elenyésző kivétel az, aki erőszakos cselekedeteket hajt végre. Viszont ezt kapja fel a média.

egy része sajátos, európai iszlámot törekszik létrehozni, mondta Rostoványi, amit a nagy többség nem fogad el, de az árnyalt képhez ezt is látni kell. Ahogy azt is, hogy az arab világ nemcsak tudományos, hanem minden szempontból nagyon leszakadt régió, ennek ellenére nagyon sok a kiváló tudósuk. Vagyis Rostoványi nem hiszi, hogy maga az iszlám vallás miatt szakadt le a régió a fejlett világról, és került alárendelt szerepbe a Nyugattal szemben.

 

Egyedül Szaúd-Arábiában 56 egyetem van, ahol most már többségben hölgyek tanulnak, tudtuk meg a professzortól (aki tisztában van vele, hogy ott a nők egyelőre nem sokat tudnak kezdeni a diplomájukkal), azaz a régió egyes országai kezdik belátni, hogy muszáj a tudományos oktatásba fektetniük. A rijádi egyetem költségvetése sokszorosa az összes magyarországi egyetem éves büdzséjének, tudósok sora pályázik oda az elérhető kutatási finanszírozások miatt. A leszakadásnak számos és történelmi oka van, de már létezik jó példa arra is, hogy ezeken az akadályokon túl lehet lépni – mondta Rostoványi.

 

 

 

Maróth professzor szerint sem ellenséges már a tudománnyal a modernkori iszlám, egyes értelmezések szerint a Koránban még az űrhajók is benne vannak, de ő úgy látja, az arab világ továbbra sem képes a vallás és a tudomány szétválasztására. 

 

Az egyes országok helyzete pedig nagyon eltér: azért érkezik az iszlám világban tett tudományos felfedezések 90 százaléka Malájföldről, mert az ország 30 éven át a nemzeti jövedelem 30 százalékát áldozta tudományos kutatásra és oktatásra. Az egyik leggazdagabb ország Líbia volt, ő ennek a sornak a végén kullog, mert nem áldozott rá. Maróth professzor szerint sem az iszlám vallás az indoka annak, hogy egyes muzulmán országok miért fejlődnek, mások miért nem, hanem a politikusok belátása.

Az olajból – válaszolta a moderátor kérdésére Maróth professzor. Több olajmezőt foglalt el, és messze áron alul kínálja a nyersolajat, amelyre sajnos vannak vevők. Ennél jóval kisebb bevételi forrását képezik a műkincsek, amelyekkel kereskedik. Ha sikerül teljes államapparátust kiépíteni, akkor az Iszlám Állam el tudja tartani magát, mert részben ugyan nagy sivatagi területet foglal el, részben a termékeny félhold termékeny részét, ahol mezőgazdasági terményekben nincs hiány.

 

Felvirágozni nem fog egyhamar, de fenn tud maradni csökkentett jövedelemadókból és az említett forrásokból – foglalta össze Maróth professzor, aki szerint az Iszlám Állam megindult a felbomlás útján, de ez nagyon lassú folyamat lesz.

 

A moszuli bankból mintegy 460 millió dollárt zsákmányoltak, amikor elfoglalták Irak második legnépesebb városát – egészítette ki az Iszlám Állam forráslistáját Rostoványi Zsolt. Az elfoglalt területeken adókat és útdíjakat szednek be a helyi lakosoknak sokszor kedvezőbb módon, mint amit az előző állami struktúráknak fizettek. Szintén bevételre tesz szert szervkereskedelemből és a túszok váltságdíjaiból. 

 

 

Az Asszad-rezsim ellen több tucat iszlamista szervezet is harcolt Szíriában, amelyeket nyugatiak és az öbölmenti országok szereltek fel. Az IÁ megerősödése után ezeknek a fegyverei és pénze az Iszlám Államhoz került, amely sokkal szilárdabb szervezet, sokkal jobban tudja finanszírozni magát, mint a korábbi iszlamista alakulatok.

 

Mi több, a legmodernebb tőkemozgási, banki és bankon kívüli eszközöket is használja, vagy akár azokat a virtuális valutákat, amelyeket a fejlett országok sem tudnak úgy használni, mint jelen pillanatban az Iszlám Állam – tudtuk meg Varga Norberttől. Szerinte a szervezet gazdasági tevékenysége is Korán-értelmezéseken alapul, ahogy az IÁ, úgy Mohamed is ugyanúgy kereskedett hadifoglyokkal a 7. században, lerohanta a bankokat, és kedvezőbben adóztatta az oázisokat, mint a szomszédos bizánci vagy az iráni birodalom. Ilyen értelemben az Iszlám Államnak nagyon is köze van az iszlámhoz.

Most még igen – véli Maróth professzor, mivel egyetlen állam sem tud nagyon gyorsan gyökeret verni, az atrocitások még élénken élnek az emberek emlékezetében, a kórházalapítások szerinte kevésbé hatottak. A professzor viszont nem nagyon látja a szándékot az Iszlám Állam felszámolására.

 

Az USA keserű tapasztalatai miatt nem mer odamenni, tart bármilyen megszállástól a Közel-Keleten, az ottaniak teljesen eltérő mentalitása és reakciója miatt, csak távolról és fél szívvel bombázza az Iszlám Állam alakulatait. A törökök sem szívesen lépnek fel az Iszlám Állammal szemben, mert az a kurdokkal háborúzik, és ezt a törökök örömmel és karba tett kézzel nézik. A szíriai elnököt továbbra is despotának tartják, aki része a problémának, ezért nem nagyon engedik kibontakozni a szír hadsereget.

 

A síita milíciák betörésének Irakba nem örülnek, attól rettegnek, hogy sikerül egy síita övezetet létrehozni Irán, Irak, Szíria és Libanon területén, amely egészen a Földközi-tengerig ér. Valamilyen okból a síitákra rossz szemmel néznek, ami előtt Maróth professzor értetlenül áll: szerinte ők képviselik az iszlám racionális ágát, sokkal közelebb állnak a kereszténységhez, mint a szunniták. Egyelőre szerinte az elszánás hiányzik az Iszlám Állam felszámolásához.

 

Más iszlamista szervezetek vezetőivel ellentétben Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetője a bagdadi egyetemen szerzett vallási végzettséggel rendelkezik – tudtuk meg Rostoványi Zsolttól, aki hozzátette, ettől függetlenül al-Bagdadi a mainstreammel teljesen ellentétesen értelmezi az iszlámot. A helyi lakosság körében viszont az Iszlám Állam szert tett valamennyi támogatottságra, többek között azzal is, hogy a szunnita közösségek számára előnyös módon számolt fel konfliktusokat.

 

 

Szárazföldi beavatkozásra a Nyugat Rostoványi szerint is aligha szánja el magát. Inkább az elképzelhető, hogy ütőképes helyi erőket támogatna és használna fel, mint a kurd pesmergák, esetleg a síita milíciák, és kiképezné az iraki hadsereg egységeit, hogy hatásosabban tudjanak harcolni az Iszlám Állam ellen. De ha bizonyos területekről ki is szorítják az Iszlám Államot, ott újból fellángolnak a törzsi, szektariánus és egyéb konfliktusok. Tikritben például a síiták felgyújtották azoknak a szunnitáknak a házát, akiket azzal gyanúsítottak, hogy együttműködtek az Iszlám Állammal – mondta Rostoványi.

 

Az is kérdés, mi lesz azokkal a harcosokkal, akik az Iszlám Állam soraiban harcoltak, és visszamennek a saját országukba – Rostoványi szerint keresni fogják a konfliktusokat, azokat a helyeket, ahol harcolni tudnak, és megmaradnak biztonsági kockázatnak. Azaz se rövid, se középtávon nem látszik ennek a problémának a megoldása, utóhatásainak kezelése még nagyon sokáig eltarthat.

Loretta Napoleoni Az iszlamista főnix című, egy hónapja megjelent könyvében azt a sajátságos következtetést vonja le, hogy békén kell hagyni az Iszlám Államot, mert akkor ott előbb-utóbb kiépül egy működő állam – ismertette Rostoványi, aki maga nem osztja ezt a nézetet.

 

Történelmi léptékkel mérve nagyon könnyen megszűnhet, de reinkarnálódni fog az Iszlám Állam – jósolta Varga Norbert. A kalifátusi minta, az, hogy vissza kell nyúlni a történelemhez, az aranykorhoz, és az ummát újra kell építeni, egészen biztosan újra fog éledni, esetleg más néven. Ha megsemmisítik a vezetőjét, a kalifát, lehet, hogy szétesik az Iszlám Állam, de más formában biztosan vissza fog térni.

viszont a Szíriában és Irakban élt, helyenként akár 1800 éves keresztény közösségeket – mondta Maróth professzor, aki szerint az amerikai demokráciaexportnak az egyetlen kézzelfogható eredménye az volt, hogy megszűnt az iraki keresztény közösség. Még vannak ott keresztények, de a közösség már nem képes önmagát fenntartani, tagjai továbbra is menekülnek, most már a püspökök sem tartják vissza őket. 

 

A szíriai keresztény közösség helyzete hasonló, taglalta a professzor: az Iszlám Állam tömegesen üldözte el őket, vagy kényszerítette áttérésre. Ez a közösség, amely olyan régi volt, hogy Szent Pál jövevény volt benne, a történelem során egyre fogyatkozott, de mi érjük meg, hogy végleg el is tűnik. 

 

Szíriában a lázadások előtt a lakosság 14 százaléka volt keresztény, és kevesebb mint tíz százaléka síita muzulmán, vagyis a síita kormányzat a keresztényekkel együttműködve tudta fenntartani az uralmát. Mind a két kisebbségnek érdeke volt a vallásbéke, amely megszűnt, a keresztény közösség megszűnt, és vele eltűnt egy kultúra is – mondta Maróth professzor. Az ottani keresztényeknek ugyanis nem arab volt a nyelvük, hanem szír, tehát egy olyan nyelv is kihal a térségből, amely egy nagy kultúrát hordozott – figyelmeztetett a professzor.