Eredménytelenül végződött a Nagyvárad és a közeli Váradszentmárton egyesüléséről szóló vasárnapi népszavazás, miután Nagyváradon még a 20 százalékot sem érte el a részvételi arány, a voksolás eredményességéhez pedig 30 százalékos részvétel lett volna szükséges.

Pedig az egyesülést szorgalmazó Ilie Bolojan váradi polgármester semmit sem akart a véletlenre bízni, így a szavazókörök reggel héttől este tizenegy óráig tartottak nyitva. Azonban ez is

csak arra volt elegendő, hogy a szavazásra jogosultak 19,69 százaléka járuljon az urnák elé.

Bolojan számára minimális öröm az ürömben, hogy a résztvevők elsöprő többsége az egyesülésre szavazott: 96,52 százalék voksolt igennel az egyesülés óhajtását firtató kérdésre, és csupán 3,48 százalék szavazott nemmel.

Szentmártonban már lelkesebbek voltak a polgárok. Ott 47,9 százalékos volt a részvétel, viszont nagyobb volt az egyesülést ellenzők tábora is: az igenek 54,5 százalékkal győztek, míg 45,5 százalék szavazott nemmel.

Bolojan többek között a város fejlődését, a gazdasági potenciál növekedését helyezte a kampány középpontjába, mivel Váradszentmártonhoz tartozik a két európai hírű fürdőhely, Félixfürdő és Püspökfürdő. A szentmártoniaknak városi infrastruktúrát, kisebb adókat, valamint a nyugdíjasok számára ingyenes tömegközlekedést ígért.

Az egyesülési terv azonban nem mindenkinek tetszett. A szociáldemokraták például – különösebb érvek nélkül – elutasították a liberális polgármester tervét.

A kulcsszerep azonban a magyaroké lehetett.

Nagyvárad mintegy ötvenezer fős magyar közössége ugyanis már eleve gyanakodva tekintett a tervre, lévén hogy annak megvalósulása nyomán a valamivel több mint 24 százalékos számaránya 23 százalék alá csökkent volna Nagyváradon. Ez azért fontos, mert bizonyos anyanyelvhasználati és egyéb kulturális jogokat a húsz százalékos számarányhoz köt a hatályos jogszabály.

A szavazást megelőző időszakban az önkormányzatot irányító koalícióban is résztvevő RMDSZ ugyan nem kampányolt sem pró, sem kontra, de a közgyűlésben nem szavazta meg az egyesülési szándékot. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) viszont nyíltan távol maradásra buzdította a magyarokat.

A közösségi oldalakon alulról jövő kezdeményezésként is számos bojkottfelhívás fogalmazódott meg. Ennek nyomán

még a választás napján is otthon maradásra buzdították egymást a különböző váradi csoportok tagjai.

Az ok: egyrészt a magyarság számarányának csökkenésétől való félelem, másrészt Bolojan „megbüntetése”, amiért a magyar közösség akaratát és a város történelmét semmibe véve mereven elzárkózik a városalapító király, Szent László szobrának felállításától a város főterén.

Bolojan – aki a siralmas részvételi arányt látva még vasárnap este, urnazárás előtt néhány órával is videoüzenetben próbálta szavazásra bírni a város polgárait – az önkormányzat honlapján hivatalos üzenetben vette tudomásul az eredményt, illetve az eredménytelenséget. Hozzáállását mindazonáltal jól mutatja, hogy csupán azoknak köszönte meg a részvételt, akik igennel szavaztak.