Kémfilmbe illő körülmények között találkozott Stumpf András, a Mandiner főmunkatársa a Budapesten bujdosó Markó Attilával. Beszélgetésüket szemlézzük.

„November 20-án ültünk otthon. Csütörtöki nap volt. Kettőkor csöng a telefon. A DNA az. Ötre menjek le Bukarestbe. Úgy, hogy Brassó-Bukarest két és fél óra. Meg sem mondták, miért menjek, de ott voltam ötre, ahogy kérték. Éjfélkor kerültem sorra. Ott várakoztattak hét órán át.

Van tapasztalatuk a pszichológiai hadviselésben.

Amikor sorra kerültem, kiderült, hogy egy 2011. március 15-i bizottsági ülés miatt keresnek, amelyen állítólag felülértékeltek ingatlanokat. Rögtön szöget ütött a fejembe: biztos, hogy nem voltam jelen. Nem azért, mert ilyen remek a memóriám. De a dátum! Március 15.! Azon a napon minden magyar politikus ünnepel, beszédet mond, a választókerületében van. Nem Bukarestben, bizottsági ülésen. Megtagadták, hogy betekintsek a dossziéba, másnap délután viszont bejelentették a médiában, hogy ebben az úgynevezett Bica-ügyben kérik az előzetes letartóztatásomat. December 3-án ezt meg is szavazta a parlament. Én december 10-én láttam meg a dossziét. Kiderült belőle, hogy tényleg nem voltam ott az ülésen, nem is írtam alá a jegyzőkönyvet. Semmit. Azt viszont éreztem, hogy ha nem lépek, akkor ülni fogok, ártatlanul.”
 
Mindeközben megszületett a jogerős ítélet Mikó-ügyben. Felfüggesztettre változtatták a letöltendő börtönbüntetést. Arra rájött a bíróság is, hogy

nehezen lehet indokot találni a román tag felfüggesztettjére és a magyarok letöltendőjére

– ugyanazért a „bűncselekményért”.
 
„Ez is a román bírósági gyakorlat mintapéldánya. A másodfokú döntésből kiderült, nem is fontos, kié az ingatlan. Lehet akár az egyházé is. De rosszul jártunk el. Ezért a börtön. Mert egy bizonyos iratot nem kértünk ki a minisztériumtól. Csakhogy olyan dokumentumot kér számon a bíróság, amelyre az ítéletben három oldallal korábban maga is hivatkozik! Annyira nem kértük ki, hogy ott van a dossziéban! Elképesztő. S amikor éppen vége van ennek a rémálomnak, újabb ügy és előzetes. Pont akkor. Ez kinyírt. Kinyírt.”
 
Ha maradt volna Romániában, előzetesben ült volna hónapokat. Akkor is, ha ma, öt hónappal később már tudható, hogy megalapozatlan volt a letartóztatási kérelem Markó ellen abban a bizonyos Bica-ügyben. Tényleg nem volt ugyanis jelen a kifogásolt bizottsági döntésnél.
 
December, január, március – Markó erre hivatkozva háromszor is kérte, hogy ejtsék már a vádat. Megtagadták. Csakhogy közben indult egy újabb eljárás.
 
Három, 84 millió eurós kárt okozó 2008-as és 2009-es kárpótlási döntés miatt vizsgálódnak épp. Az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) központi restitúciós testületének két másik akkori tagját, Horia Georgescut, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vezetőjét és Theodor Nicolescu liberális képviselőt már őrizetbe is vették. Ebben a 225 oldalas vádiratban mintegy mellékesen benne van az is, hogy a Bica-ügyben ejtik a vádakat Markó ellen.
 
„A nevem egyébként itt is csak a többiek között, felsorolásban szerepel.”
 
A Mandiner újságírójának arra a kérdésére, hogy van-e csúszópénzgyanú vele kapcsolatban, azt válaszolja: „Hát ez az. Nincs. Egyik ügyben sincs.

Annyi a bűnöm, hogy tagja voltam a bizottságnak.

A bizottság mögött ráadásul van egy ingatlan-visszaadási hatóság. Három alelnökkel, elnökkel, jogi osztállyal, 150 emberrel. A visszaszolgáltatandó ingatlanokat először felértékeli egy külsős, hivatásos; utána megy ez a hatósághoz, ahol szintén van felértékelő. Az is ráüti a pecsétet. A három alelnök egyike és az elnök is aláírja. Ők tagjai a bizottságnak is, én azonban nem voltam a hivatali szinten, csak a bizottságban. Kapok tehát egy mappát, benne 1500 ügy, táblázat, név, cím, összeg. Ha fel is tűnne valami és megkérdeném, hogy fiúk, ez így tényleg oké-e, azt mondják, hogy persze. Végigment a hivatalon, az alelnökökön, az elnökön. Az a tény, hogy valaki egy bizottság tagja, bűncselekmény? Hogy benne van egy kilenctagú bizottságban? Ha valaki a tagok közül lemutyiz magának telket, házat, pénzt, azt én mégis honnan tudnám? Honnan kellene tudnom? Nem gondoltam volna ilyet se Bicáról, sem Nicolescu liberális képviselőről.”
 
Markó ellen tehát nincs és nem is volt soha olyan vád, hogy csúszópénzt tett volna el, hogy személyesen korrumpálódott volna. Sem a Mikó-ügyben, sem a Bica-ügyben, sem a legújabban nem fogalmazódott meg ilyesmi vele kapcsolatban. Minthogy azonban április elsején lemondott bukaresti parlamenti mandátumáról, s mentelmi joga megszűnt, a román ügyészség ebben a legújabb ügyben elrendelhette előzetes letartóztatását. Ez múlt szerdán meg is történt.
 
Az előzetes egyébként nagy divat ma Romániában – írja a Mandiner.

Akit megvádolnak a korrupcióellenes ügyészek, már viszik is.

Ha kiderül, hogy alaptalan a vád, hát, akkor úgy járt az illető. Mint Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, akit a múlt héten rohantak le a kommandósok.
 
„Hajmeresztő. Egy hadseregnyi kommandós hurcolta el reggel hatkor a gyerekei szeme láttára. Bin Laden lelövése nem volt ilyen látványos és komoly akció. Mindezt azért, mert a média DNA-forrásokra hivatkozva megírta, hogy tízezer eurót tett el. Másnapra kiderült, hogy nem volt semmilyen csúszópénz. De akkor már mindegy. Addigra már kinyírták az illetőt a politikában.”
 
S hogy mi lehet a háttérben? Markó szerint a nagy korrupcióellenes harcot kihasználva

a román állam egy füst alatt a magyar politikai elitet is le akarja fejezni.

Javítanak az arányon. Túl kevés volt a magyar a lefogottak között. Az ingatlanok újraállamosításával pedig visszafordíthatják az erdélyi magyar – egyházi és civil – „terjeszkedést”. A végeredmény Mikó-ügyben azonban még csak nem is ez, hanem a színtiszta katasztrófa. A kollégiumot a bírósági döntés után például a szentgyörgyi önkormányzat visszavette volna a saját kezelésébe, hiszen az visszakerült román állami tulajdonba. Csakhogy az ítélet a hivatal szerint végrehajthatatlan. Nem lehet az alapján telekkönyvezni. Most ott lóg a levegőben egy iskolaépület. Papíron az államé, de nem lehet bejegyeztetni, tehát ők nem fizetik a fenntartási költségeket. Az egyházé már nem, ezért az egyház sem fizeti.