Az 1977-es földrengés X-aktái

A pártállam lenyúlta a földrengés okozta károk helyreállítására beszedett összegeket. És a segélyeket is.
Hirdetés

Romániát 1977. március 4-én egy Richter-skálán 7,2-es fokozatú földrengés rázta meg. A rengés 21:22:22 órakor történt és 56 másodpercig tartott. Akkor 1.570 ember halt meg, ebből 1.391 csak Bukarestben. Több mint 11.300 sebesült volt.

Nicolae Ceauşescu rögtön a földrengés után elrendelte a „helyreállítási, szolidaritási és emberségességi” számla megnyitását, mely „Emberségesség” néven vált ismertté, ahova minden dolgozónak be kellett fizetnie, az ország újjáépítése céljából. Akkor a külföld is Románia segítségére sietett: nagy pénzösszegek érkeztek Bukarest, a földrengés által leginkább érintett város újjáépítésére.

Csakhogy Románia Szocialista Köztársaság dolgozói valójában nem nagyon akartak fizetni.

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) irattárából származó, eddig ismeretlen dokumentumok valós képet festenek az akkori időkről. A Securitate mindenki nyomába szegődött, mindenfelé besúgók voltak, a munkások között, de még az úton lévő hajókon is. Lehallgatták azokat a beszélgetéseket, melyeket a románok a hozzájuk közelállókkal folytattak, és aztán besúgták őket a feletteseiknek.

A besúgók a Securitate elé 1977. április 2-án előterjesztett feljegyzésükben lejegyezték a konstancaiak (Constanţa) elégedetlenségét. Néhányat ismertetünk ezek közül. „Nevezett (…) Konstancáról, a Bravilor utca T3 sz. tömbházból, arról az összegről, amit a férjének a károsultak részére adnia kell, kijelentette: «Ki tudja, mennyit fognak visszatartani tőle. Nekem már visszatartották az egynapi béremet, és az év végéig a fizetésem 5 százalékát, tehát havi 100 lejt, hogy azt már ne is számoljam, hogy néhány műsort is fogunk adni a károsultak javára. Égbekiáltó, mit mondjak! Ha tehetnék, még a bőrt is lenyúznák rólunk».”

„A kapott segélyekből egy új Bukarestet fel lehetett volna építeni”

A munkások utcasarkok mögött mondott szavait a szekusok is meghallották. Egy konstancai építőtelepen dolgozó botosányi (Botoşani) munkás szintén véleményt mondott az Emberségesség-számláról. Szavai megjelennek a jelentésben: „Konstancán a földrengés 3-as fokozatú volt, nem voltak omlások, de cserébe kirabolnak ezek minket, a károsultaknak szánt segéllyel. Amennyi segélyt más országoktól kaptak, szinte egy új Bukarestet fel lehetett volna építeni, de a mieink folyamatosan itt járnak a kosárral az építőtelep kapujában.”

A CNSAS irattárában megtalálható dokumentumban a Dacia hajó akkori kapitányának álláspontja is megjelenik. Íme, mit mondott a legénységnek: „Valaki talán felvilágosíthatna: ha Amerika adott 25.000 dollárt, ennél nagyobb összeg gyűlt össze a többiektől, plusz az emberek ékszereiből összeszedett arany, akkor miért kell tőlünk levonni még egy-egy fizetést?” A hajó szekusa, rögtön azután, hogy megérkeztek a kikötőbe, egy jelentésben besúgta főnökét. Íme, hogyan zárta ő a küldetését: „Az illető (a kapitány – a szerz.) azt mondta, hogy őt nem érdekli, ha leveszik a hajóról, mert mást úgysem tehetnek vele.”

Meglepetések a Dunăreánál és a Continentálnál

A CNSAS irattárában található dokumentumokból kiderül, hogy mindaz, amiről az emberek az utcán beszéltek, eljutott a főnökök fülébe. Egy másik dokumentumban, amelyben ezúttal az emberek alacsony nyugdíjakkal, az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos elégedetlenségeiről számoltak be, az emberek arról is beszéltek, amit a földrengés nyomán fedeztek fel.

Íme, mit írt a szekus az egyik jelentésben: „(…) asszony kifejezte véleményét: Nem tudom, miért nem lázadnak fel az emberek. Hiszen a földrengés működő adóberendezéseket, fegyvereket, biankó iratokat hozott a felszínre, ezeket pedig különösen a Dunărea és Continental tömbházakban találták, ahol az állami apparátusban tisztségekkel rendelkező emberek laktak. Ezen kívül azt mondta, hogy utasításba adták, hogy többé ne bontsák le a megsérült részeket, nehogy kiderüljenek, ki tudja milyen dolgok.”

Alapozás nélküli tömbházak

Hirdetés

Ugyanebben a jelentésben szerepel az is, hogy a földrengés után alapozás nélküli tömbházakra bukkantak, ami arról árulkodik, hogy ellopták az építőanyagot.

„A földrengésben megsérült magánházakat a tulajdonosok javítják ki, és mindenkiben felmerül a kérdés, hova tűnnek azok a nagy összegek, melyek az Emberségesség-számlán gyűltek össze, valamint a más országokból származó pénzek”, írja a Securitate munkatársa.

A CNSAS irattárában folytatott dokumentálódást és kutatást a következők végezték: Cristina Anisescu (koordinátor), Florentina Budeancă, Liviu Burlacu, Cipriana Moisa, Felicia Bugnariu a Kutatási, Kiállítási és Kiadványok Igazgatóságról, az Oktatási Programok Szolgálattól és a Szóbeli Történelem Központtól.

A 79 éves Ovidiu Nechita ezredes visszaemlékszik, hogy 1977 márciusában Mangáliára volt kihelyezve, egy rakétatanfolyamon vett részt a Haditengerészet Kiképzési Központjában. Felesége otthon maradt két gyermekükkel. Azt mondja, egyetértett azzal, hogy egy évig visszatartsák fizetése egy részét. „Mindenkit megfogott a bukaresti tragédia. Elsőre egyetértettem azzal, hogy pénzt adományozzak. Már nem emlékszem, mennyit tartottak vissza havonta, de arra igen, hogy egy évig fizettem.”

35.000 összeomlott lakás

Országos szinten nagyjából 11.300 sebesült volt, és kb. 35.000 lakás omlott össze. Az anyagi kár többsége Bukarestben összpontosult, ahol több mint 33 épület és nagy lakótömb omlott össze. A földrengés áldozatai között az ország meghatározó személyiségei is voltak: Doina Badea népdalénekesnő, Toma Caragiu színész, Alexandru Bocăneţ filmrendező, A. E. Baconski és Alexandru Ivasiuc prózaírók.

1977. március 4-e estéjén Nicolae és Elena Ceauşescu Nigériában tartózkodott, egy tiszteletükre adott fogadáson. Miután tájékoztatták a földrengésről, Ceauşescu félbeszakította a fogadást. Telefonon keresztül rendkívül állapotot hirdetett Romániában, másnap reggel pedig leszálltak az Otopeni repülőtéren.

Hirdetés