Csak kérjetek, és megadatik néktek. Az Egyház alaposan megfogadja a tanítást. És működik!
Az Egyház 25 éve kér, az Állam pedig ad neki!
Pénzt, földeket, épületeket és kiváltságokat. Az állam teológiai középiskolákat és egyetemeket alapít, biztosítja finanszírozásukat, de az Egyháznak rendeli alá őket. Ezekből olyan végzősök hullámai követik egymást, akiknek a modern világban semmilyen hasznos képzettségük sincs, így hát szintén az Államnak kell megtámogatnia őket egy tanári fizetés 65 vagy 80 százalékának megfelelő „havi bértámogatás”-sal (vajon mi a tanárok véleménye erről?), és pénzt adnia új templomok felépítésére, mert a régiekben már nem férnek el. Nem férnek el az „egyházvezetők” az oltárban? Megoldjuk! Így hát most van egy újabb épülőfélben lévő szörnyszülöttünk, az Állam telkén, az Állam pénzéből. Mit is lehetett volna tenni, hisz a Parlament és a Kormány
amikor ez utóbbi oly világosan elmagyarázta:
„Gyakorlati szükséglet, tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Zsinata nagyon nagy létszámú, több mint hatvan egyházvezetőből áll, akik közül csak tizenkettő fér be a Metropolia-dombon lévő jelenlegi Katedrális Oltárába. Tehát gyakorlati szükséglet.” [1]
Vannak más „gyakorlati szükségletek” is, például munkahelyek biztosítása a papnék számára. Az „ahogy a Metropolia-dombon, úgy a Zsudecben (megyében – a szerk.) is” elv mentén már hagyománnyá vált a helyi szatrapák kezének csókolgatása, hogy „elhelyezze a papnét”. Még akkor is, ha – ahogy azt Szatmár megyében láttuk – az „atya őszentségeknek” is teljesíteniük kell:
„Beszéltem őszentségével, minden pópával beszéltem. Pontosan úgy beszéltem velük, ahogy veletek is, és a következőt mondtam a pópáknak: ’Hé, jóemberek, ennyi vót’. (érthetetlen) Ha nem akartok a mi oldalunkon állni, ha nem akarjátok a szavazókat Victor Ponta megszavazására bírni, akkor én már nem ismerlek benneteket. Akkor többé ne ácsorogjatok az ajtóm előtt. Belemondtam nyersen a szemükbe. […] És még valami, ha vesztünk, akkor minden pópa minden papnéját kirúgom mindenhonnan, viszlát. Meg is mondtam nekik. Mind eljött hozzám, hogy helyezzem el a papnét. Vége. Ha vesztünk, hazamennek. Menjenek a fenébe, nem érdekel.” (Mircea Govor, PSD, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke) [2]
Az Állam egyfajta full extrás gyros lett az Egyház számára. Fizeti a papokat, a papnékat, a templomszolgákat, a vallástanárokat, fedezi a szerzetesek egészségügyi biztosítását, pénzt ad nekik templomokra, finanszírozza a közszolgálati rádiók és tévék véget nem érő vallási műsorait…
Az Egyház 25 éve kér, az Állam pedig ad neki! Az Egyház pénzt kér, kiváltságokat kér, de – és ez súlyosabb – azt is kéri, hogy ellenőrizhesse a gyermekek elméjét. Az Állam pedig belemegy ebbe…
Rögtön a Forradalom után, 1990. április 3-án a NagyonIsJólHelyezkedő Daniel Ciobotea által vezetett „Elmélkedési Csoport az Egyház Megújításáért” megszerezte az Oktatási és Tudományi Minisztérium elvi beleegyezését, hogy a vallásóra legyen kötelező (!) az I-XII. osztályos diákok számára. [3] A Minisztérium a 90-es években nagy nehezen még elérte, hogy ne váljon teljesen az Egyház alárendeltjévé, így hát „Őszentségeik” nagy felháborodására a vallást eleinte egy „erkölcsi-vallási nevelés” tantárgy formájában vették be a tanrendbe, csak az I-VIII. osztályban oktatták, annak egyértelmű rögzítésével, hogy nem lehet szó „katekizálásról”.
1995-ben a BOR (Román Ortodox Egyház) újabb rohama elérte, hogy a Vallás kerüljön be kötelező (!) tantárgyként a tanrendbe az általános iskolától a középiskoláig, bármiféle kivétel nélkül – még szerencse, hogy az Alkotmánybírósággal, akkor úgy döntött, hogy a „kötelező tantárgy” fogalmat nem lehet úgy értelmezni, hogy a vallás kötelezővé tehető a diákok számára, és bevezette a híres felmentések korszakát, melyekkel el lehetett kerülni ezt a tantárgyat.
Az Egyház 2010-ben strikes again. Fenyegetve érezve magát a Kormány azon módosítása által, mely szerint, „a diákok, kérésre, a vallásóra helyett választhatják a vallástörténelmi, művelődés- és művészettörténeti, vagy az etikai, társadalmi, vagy közösségi viselkedés alakításában hasznos más tanfolyamokat is”, az Állam hatóságait a Pátriárka egy levéllel gyorsan rendre utasítja és a törvényből eltűnik a kérdéses bekezdés. [4] Érdekes a híres levél szóhasználata is.
mert a Parlament „nem veszi figyelembe a Pátriárkia egy sor megjegyzését”!...
25 éve ugyanazt a mesét nézzük: az Egyház kér, az Állam pedig ad neki. Az Egyház parancsol, az Állam pedig végrehajtja. 2012-ben, a vallástankönyvek botrányának kellős közepén megkérdeztem Andronescu asszonytól, aki akkoriban oktatási miniszter volt, hogy a Minisztérium, vagy a BOR érdekeit szolgálja. [5] Most ugyanezt kérdezem Sorin Cîmpeanu úrtól, a jelenlegi minisztertől is, aki maximális szolgálatkészséggel sietett nyíltan a Pátriárka oldalára állni a vallásórák kérdésében! [6] Kinek az érdekeit szolgálja a Minisztérium? A gyermekekét, vagy az Egyházét?
Mindennek a tetejében, a Képviselőház Oktatási Bizottsága úgy döntött, hogy „vitát” szervez a vallás iskolai oktatásáról. Miért használok idézőjeleket? Mert a „vitára” csak… „a vallási felekezetek képviselőit és az Ökumenikus Imacsoport tagjait” hívták meg. Igazán megható!
Végül egy megjegyzés: elmegyek a Parlamentbe, hogy jelen legyek a „vitán”. Kíváncsi vagyok, beengednek-e.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
A Tisza-kormány támogatja a külhoni magyarokat, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, de felelősen kívánja elkölteni az adófizetők pénzét – jelentette ki kolozsvári közönségtalálkozóján Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.
További hírek: nem szabad szidni a közműszolgáltatókat, különben nem foglalkoznak a panaszainkkal. És megduplázódhat a lakásadó, ha a tulajdonos illegálisan építi be a teraszt.
Medve jelenlétére figyelmeztető Ro-Alert üzenetet kaptak a csíkszeredaiak szombat reggel nyolc óra után, hogy nagyvadat észleltek a csíksomlyói Szék út 98/A szám alatt.
Hazatérhetnek a csíkszeredai kórházban júliusban született négyes ikrek: a három kislányt és egy kisfiút a jövő hét elején engedik haza a brassói szülészetről.
A nyugdíjak inflációhoz igazítása, az új közalkalmazotti bértörvény kidolgozása és a minimálbér 12 havonta történő felülvizsgálata is szerepel a Luca Niculescu-kormány 2026-2028-as programjában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.