Csak kérjetek, és megadatik néktek. Az Egyház alaposan megfogadja a tanítást. És működik!
Az Egyház 25 éve kér, az Állam pedig ad neki!
Pénzt, földeket, épületeket és kiváltságokat. Az állam teológiai középiskolákat és egyetemeket alapít, biztosítja finanszírozásukat, de az Egyháznak rendeli alá őket. Ezekből olyan végzősök hullámai követik egymást, akiknek a modern világban semmilyen hasznos képzettségük sincs, így hát szintén az Államnak kell megtámogatnia őket egy tanári fizetés 65 vagy 80 százalékának megfelelő „havi bértámogatás”-sal (vajon mi a tanárok véleménye erről?), és pénzt adnia új templomok felépítésére, mert a régiekben már nem férnek el. Nem férnek el az „egyházvezetők” az oltárban? Megoldjuk! Így hát most van egy újabb épülőfélben lévő szörnyszülöttünk, az Állam telkén, az Állam pénzéből. Mit is lehetett volna tenni, hisz a Parlament és a Kormány
amikor ez utóbbi oly világosan elmagyarázta:
„Gyakorlati szükséglet, tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Zsinata nagyon nagy létszámú, több mint hatvan egyházvezetőből áll, akik közül csak tizenkettő fér be a Metropolia-dombon lévő jelenlegi Katedrális Oltárába. Tehát gyakorlati szükséglet.” [1]
Vannak más „gyakorlati szükségletek” is, például munkahelyek biztosítása a papnék számára. Az „ahogy a Metropolia-dombon, úgy a Zsudecben (megyében – a szerk.) is” elv mentén már hagyománnyá vált a helyi szatrapák kezének csókolgatása, hogy „elhelyezze a papnét”. Még akkor is, ha – ahogy azt Szatmár megyében láttuk – az „atya őszentségeknek” is teljesíteniük kell:
„Beszéltem őszentségével, minden pópával beszéltem. Pontosan úgy beszéltem velük, ahogy veletek is, és a következőt mondtam a pópáknak: ’Hé, jóemberek, ennyi vót’. (érthetetlen) Ha nem akartok a mi oldalunkon állni, ha nem akarjátok a szavazókat Victor Ponta megszavazására bírni, akkor én már nem ismerlek benneteket. Akkor többé ne ácsorogjatok az ajtóm előtt. Belemondtam nyersen a szemükbe. […] És még valami, ha vesztünk, akkor minden pópa minden papnéját kirúgom mindenhonnan, viszlát. Meg is mondtam nekik. Mind eljött hozzám, hogy helyezzem el a papnét. Vége. Ha vesztünk, hazamennek. Menjenek a fenébe, nem érdekel.” (Mircea Govor, PSD, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke) [2]
Az Állam egyfajta full extrás gyros lett az Egyház számára. Fizeti a papokat, a papnékat, a templomszolgákat, a vallástanárokat, fedezi a szerzetesek egészségügyi biztosítását, pénzt ad nekik templomokra, finanszírozza a közszolgálati rádiók és tévék véget nem érő vallási műsorait…
Az Egyház 25 éve kér, az Állam pedig ad neki! Az Egyház pénzt kér, kiváltságokat kér, de – és ez súlyosabb – azt is kéri, hogy ellenőrizhesse a gyermekek elméjét. Az Állam pedig belemegy ebbe…
Rögtön a Forradalom után, 1990. április 3-án a NagyonIsJólHelyezkedő Daniel Ciobotea által vezetett „Elmélkedési Csoport az Egyház Megújításáért” megszerezte az Oktatási és Tudományi Minisztérium elvi beleegyezését, hogy a vallásóra legyen kötelező (!) az I-XII. osztályos diákok számára. [3] A Minisztérium a 90-es években nagy nehezen még elérte, hogy ne váljon teljesen az Egyház alárendeltjévé, így hát „Őszentségeik” nagy felháborodására a vallást eleinte egy „erkölcsi-vallási nevelés” tantárgy formájában vették be a tanrendbe, csak az I-VIII. osztályban oktatták, annak egyértelmű rögzítésével, hogy nem lehet szó „katekizálásról”.
1995-ben a BOR (Román Ortodox Egyház) újabb rohama elérte, hogy a Vallás kerüljön be kötelező (!) tantárgyként a tanrendbe az általános iskolától a középiskoláig, bármiféle kivétel nélkül – még szerencse, hogy az Alkotmánybírósággal, akkor úgy döntött, hogy a „kötelező tantárgy” fogalmat nem lehet úgy értelmezni, hogy a vallás kötelezővé tehető a diákok számára, és bevezette a híres felmentések korszakát, melyekkel el lehetett kerülni ezt a tantárgyat.
Az Egyház 2010-ben strikes again. Fenyegetve érezve magát a Kormány azon módosítása által, mely szerint, „a diákok, kérésre, a vallásóra helyett választhatják a vallástörténelmi, művelődés- és művészettörténeti, vagy az etikai, társadalmi, vagy közösségi viselkedés alakításában hasznos más tanfolyamokat is”, az Állam hatóságait a Pátriárka egy levéllel gyorsan rendre utasítja és a törvényből eltűnik a kérdéses bekezdés. [4] Érdekes a híres levél szóhasználata is.
mert a Parlament „nem veszi figyelembe a Pátriárkia egy sor megjegyzését”!...
25 éve ugyanazt a mesét nézzük: az Egyház kér, az Állam pedig ad neki. Az Egyház parancsol, az Állam pedig végrehajtja. 2012-ben, a vallástankönyvek botrányának kellős közepén megkérdeztem Andronescu asszonytól, aki akkoriban oktatási miniszter volt, hogy a Minisztérium, vagy a BOR érdekeit szolgálja. [5] Most ugyanezt kérdezem Sorin Cîmpeanu úrtól, a jelenlegi minisztertől is, aki maximális szolgálatkészséggel sietett nyíltan a Pátriárka oldalára állni a vallásórák kérdésében! [6] Kinek az érdekeit szolgálja a Minisztérium? A gyermekekét, vagy az Egyházét?
Mindennek a tetejében, a Képviselőház Oktatási Bizottsága úgy döntött, hogy „vitát” szervez a vallás iskolai oktatásáról. Miért használok idézőjeleket? Mert a „vitára” csak… „a vallási felekezetek képviselőit és az Ökumenikus Imacsoport tagjait” hívták meg. Igazán megható!
Végül egy megjegyzés: elmegyek a Parlamentbe, hogy jelen legyek a „vitán”. Kíváncsi vagyok, beengednek-e.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Elmarasztalják román közéleti személyiségek a bukaresti állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Budapesten tartott ünnepi megemlékezésen, és nem is üzentek a kerek évfordulón.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.