Adalékok az Átlátszó Erdély Neptun-sorozatához

És néhány általános következtetés a PER-jelenséggel kapcsolatban.
Hirdetés

Az Átlátszó Erdélynek sikerült hozzáférnie több száz oldalnyi dokumentumhoz, amely az egykori Project on Ethnic Relations (PER) amerikai civil szervezet 1990-es évekbeli tevékenységéről szól. A PER-dokumentumok (feljegyzések, levelezés, naptárak stb.) azért fontosak, mivel ez a szervezet kezdeményezte és bonyolította le a Neptun-tárgyalásokként elhíresült, az évek során mitikussá vált találkozókat, amelyeken az erdélyi magyar közösség és a román pártok képviselői egyeztettek az etnikumközi feszültségek oldásának lehetőségeiről.

A PER dokumentumai a múlt évben váltak nyilvánossá, de sajnos csak olyan formában, hogy valakinek el kellett mennie az amerikai Princeton Egyetemre, és a könyvtárban ki kellett kérnie a papírokat tartalmazó dobozokat, amelyeket aztán az olvasóteremben vizsgálhatott át. Az Átlátszó Erdélynek sikerült nem kis erőfeszítéssel fotómásolatokat készíttetnie több száz oldalnyi dokumentumról. Ezeket közzé is tették a blogon.

Van azonban a PER-dokumentációnak egy elektronikus része is,

amely az 1990-es évek második felétől a 2000-es évek végéig tartó időszakra vonatkozik. Érthető a papírról a digitálisra váltás, mivel ebben az időszakban kezdődött a számítástechnika (ezen belül a szövegszerkesztés, elektronikus levelezés) robbanásszerű elterjedése.

Ez a dokumentáció nyilvános és tavaly ősztől szabadon hozzáférhető a Princeton Egyetem könyvtárának adatbázisában, ezen az oldalon, az Electronic Files menüpont alatt.

Mivel az Átlátszó Erdély a Neptun-témára koncentrált, ezekkel a tavaly ősztől hozzáférhető dokumentumokkal nem foglalkozott.

A digitális anyag több száz fájlt tartalmaz, több gigabájtnyi terjedelemben.

Hirdetés

Megtalálható benne a PER elektronikus levelezése (külső és belső egyaránt), rendezvényeik előkészítésének dokumentumai, kiadványai, finanszírozási dokumentumai, elszámolások stb.

Az Átlátszó Erdélyen megjelentek és az elektronikus adatbázis áttanulmányozása alapján néhány, nem is annyira a részletekre, hanem inkább a kirajzolódó big picture-re vonatkozó észrevétel tehető:

– A PER nagyban játszott, nagy léptékű térképen.

Tevékenységi területe nagyrészt Közép-Kelet-Európa volt, különös tekintettel a Balkánra és azokra a térségekre, ahol valamilyen mértékben fennállt az etnikai konfliktus lehetősége. Románia is ennek alapján került a térképükre, a román-magyar vitákkal és a romák helyzetével foglalkoztak.

– A PER-nek kiterjedt és értékes kapcsolati hálózata volt.

Mindig a csúcsembereket keresték, államfőket, nemzetközi szervezetek vezetőit, pártvezetőket, döntéshozókat, közösségi vezetőket. Rendezvényeik szinte államközi találkozók, nemzetközi értekezletek voltak. Államfőkkel, a NATO, az EBESZ vezetőivel leveleztek.

– Gyakorlatias, mondhatni amerikaiasan megoldás-orientált viszonyulás

jellemzi a PER minden lépését. Találkozóikkal, megbeszéléseikkel nem az elméleti eszmefuttatásokat bátorították, hanem konkrét problémák konkrét megoldásainak azonosítását ösztönözték. Nem túlságosan érdeklik a PER-t a résztvevők történetverziói, lelkivilága; az volt a cél, hogy az eszmét cserélő, vitázó felek jussanak valamilyen konszenzusra, amit papírra vetnek, és amihez tartják magukat a továbbiakban.

– A PER hatékonyan előteremtette a tevékenységéhez szükséges anyagi forrásokat,

költségeivel pedig részletesen elszámolt. Alapítványok, az amerikai kormány, az EBESZ, a NATO, a USAID, a balkáni kormányok, brit, holland, svájci, norvég alapok támogatták a tevékenységét. A román kormány is segítette anyagilag és infrastruktúrával a PER-t.

– Téves következtetés, hogy a PER „megvásárolta”, „lefizette” azokat a politikusokat,

akik az RMDSZ-képviselték a találkozókon. Rajtuk kívül nagyon sokan kaptak tiszteletdíjat közreműködésükért. Például Adrian Severin egykori PSD-politikus, később EP-képviselő, aki egy ideig a PER romániai irodáját vezette, és aki ellen azóta bűnvádi eljárás zajlik csúszópénz elfogadása miatt, két év alatt közel 15 ezer dollárt kapott a PER-től mecénási szerződés alapján (ebben sincs semmi titokzatos, az összegeket be is vallotta vagyonnyilatkozataiban), és a rendezvényeken való szerepléseiért is 800-1000 dolláros honoráriumokat kapott. Emellett eltörpül a Borbély által kapott 500 dollár, vagy a Frunda 2400 dolláros számítógépe (nincs ebben semmi különös, az 1990-es évek elején rettentő drága volt a számítástechnikai hardver).

– Az erdélyi magyar közösségben Neptun-ügyként ismert mozzanatnak és szereplőinek távolról sincs akkora jelentősége, mint amekkorát tulajdonítanak neki.

Az Átlátszó Erdély említi, hogy a találkozókon részt vevő RMDSZ-képviselők felkészületlenek, tapasztalatlanok voltak, szó sincs arról, hogy valamilyen előre kitervelt, ördögi tervvel mentek volna a találkozókra. Sem Borbély László, sem Frunda György, sem Tokay György, sem Markó Béla nem játszottak központi szerepet a történetben a PER szempontjából. Magyarán: kispályás szereplők voltak, mert mások nem is lehettek az adott helyzetben. Tévesek azok a várakozások, amelyek meglepő, titkos dolgok, megállapodások létét feltételezik, amelyekre egyszer fény derül. A tárgyalásokon senki nem kényszerített senkit semmire. A Neptun-ügy tulajdonképpen egy nem túl érdekes, az erdélyi magyar közösség szempontjából némiképpen kiábrándító fejezete egy jóval nagyobb és bonyolultabb történetnek. Mindez persze nem zárja ki, hogy Allen Kassof PER-reklámozó anyagaiban az egyik legsikeresebb mozzanatnak nevezi a román-magyar találkozókat, amelyeknek köszönhetően az RMDSZ kormányra kerülhetett. A neptunin kívül rengeteg román-magyar találkozó volt még Brassó Pojánán, Predeálon, Marosvásárhelyen, de külföldön is.

– A PER tevékenysége tökéletesen illik az amerikai külpolitika kelet-európai és balkáni érdekérvényesítésébe.

Erről tavaly októberben írtam, a nyilvánosságra került PER-dokumentációból leszűrődő következtetések pedig alátámasztani látszanak azt, amit akkor pedzegettem. Az amerikai elem jelentős, mondhatni döntő szerepet játszott (és talán játszik továbbra is) a Romániában huszonöt éve zajló folyamatokban, ez határozottan körvonalazódik az archívum dokumentumai alapján (gondoljunk Larry Watts titokzatos figurájára, és az 1960-as években szovjet kérdésekre specializálódó, pragmatikus Allen Kassof, a good mixer személyére).

– A PER-dokumentumok nyilvánossá válásának legfontosabb hozadéka az,

hogy megnyitják a egyrészt a balkáni folyamatok, másrészt a kelet-európai rendszerváltások óta eltelt negyed évszázad olyan értelmezésének lehetőségeit, amelyek nagy mértékben segítenek a globális folyamatokba ágyazva látni azt a bizonyos big picture-t, amely tulajdonképpen jelentést ad az egyes mozzanatoknak.

 

Hirdetés