Románia volt elnöke, Ion Iliescu interjút adott a Digi 24 tévéadónak, melynek témája a kilencvenes évek legfőbb pillanatai voltak: a választások, a bányászjárások és a kor politikai-társadalmi feszültségei.

Az 1990-es választás előtt a fő történelmi pártok azt kérték, hogy ne a FSN (Nemzeti Megmentési Front) szervezze meg a szavazást, hanem egy „technokratákból” álló kormány. A volt elnök úgy véli, a javaslat „nem volt realista”. „Az országnak az volt a véleménye a FSN-ről, hogy a román forradalomból született. Az adott körülmények között ki gyakorolhatta ezt a felelősséget?

Én egyensúlyi tényező voltam.

Kilépésem, kiszorításom a FSN-ből az egyensúly megbomlását, a társadalmi kapcsolatok szétrobbanását okozta volna. Az emberek a változás jelképének tartottak engem, de én ezt nem használtam fel nyomásgyakorlási eszközként.”

Iliescu arról is meg van győződve, hogy akkoriban „Coposut olyan embernek tartották, aki azért jött, hogy megzavarja az akkori társadalom egyensúlyát”.

A Temesvári Kiáltvány 8. pontjával kapcsolatosan, melyben azt kérték, hogy ne legyenek volt kommunista vezetők az állam irányító struktúrájában, Ion Iliescu fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ez az őt implicit módon megcélzó javaslat természetellenes volt: „Ceauşescu legaktívabb ellenlábasaként voltam ismert, akit 1971-ben kizártak a pártból és átnevelésre küldtek. Természetesek voltak velem szemben az ilyenfajta szlogenek?”

Iliescu az „Egyetem (Universităţii) tér-jelenséggel” kapcsolatosan ezt mondta: „Demokratikus keretek közötti zajló megnyilvánulás volt. Semmilyen módon nem zavarták őket. Joguk volt szabadon tüntetni, bírálni a vezetést, de az országon belüli hangulat nem esett egybe ezzel az állapottal. A választás eredménye választ adott erre a tüntetésre.”

A bányászok erőszakos bukaresti jelenlétével levert akkori tüntetések „rosszul kezdődtek és rosszul értek véget”, állítja az ország volt vezetője:

„Nem irányíthattam a bányászokat. Ez a helyzet számunkra nem volt kedvező. Ők a bányaiparra leselkedő veszély miatt aggódtak. Ezért voltak ennyire aktívak és vehemensek. Meg kellett érteni ezeket az embereket.”

A volt elnök hozzátette még, hogy megpróbálták megállítani a bányászokat a craiovai regionális igazgatóságnál, de: „Meg kell érteni a kor körülményeit. Nekik megvolt a maguk logikája. Elvárták, hogy a kormányzás válaszokat adjon a nagy gondjaikra.”

A volt államfő szerint a bányászok fenyegetést éreztek az új politikai struktúrát veszélyeztető elemek megjelenésében:

„Bizonyos retrográd erők ellen jelentek meg, szolidaritási szellemből.”

A Roman-kormány leváltása ügyében a volt vezető határozott volt: „Szükség volt egy ilyen változtatásra, Petre Roman pedig látta, hogy már nincs támogatottsága. A kiegyensúlyozottabb temperamentumú Stolojan segített a hangulat letisztulásában”, tekintettel a bányászok bukaresti jelenlétére, akik elégedettek voltak amiatt, hogy nem tartották be a Petre Roman által vezetett kormánnyal kötött megállapodásokat.

Ion Iliescu az interjú során kitért Mihály király hazatérésére is, akit gyors közbelépéssel már a repülőtérről visszafordítottak.

„Meg kell érteniük az akkori helyzetet, többek között azt, amikor (Mihály király – a szerz.) az országba érkezett anélkül, hogy előzetesen megbeszélte volna ezt az állami struktúrákkal. (…) Nem volt bölcs dolog ez a döntés, amivel kész helyzetet akart teremteni. Az akkori helyzetben nem volt bölcs. Utólag tettünk lépéseket, Crans Montanában, mert a választás megnyerése után megvolt az erkölcsi alapunk is.”

Hozzátette még, hogy megpróbált létrehozni egy pártot, melynek ne FSN legyen a neve, hanem a Forradalom Pártja.

Egy másik felvetett téma az 1989-es forradalom és a Szovjetunió közötti kapcsolat volt. „A román forradalomnak semmi köze nem volt Gorbacsov peresztrojkájához. Ez utóbbi elősegítő tényező volt. Az egészet az akkori romániai körülmények alapján kell megítélni”, jegyezte meg Ion Iliescu.

Ami a Mihail Gorbacsov volt elnökkel meglévő kapcsolataira vonatkozó információkat illeti, Iliescu fontosnak tartotta kijelenteni, hogy ez az akkori ellenzék spekulációi közzé tartozott:

„Moszkvában tanultam, de nem ismertem Gorbacsovot. Korábban semmilyen kapcsolatunk nem volt. A kiadónál dolgoztam, amikor hatalomra került. Amikor Romániába jött, arra utasítottak, hogy három napra hagyjam el Bukarestet, menjek Temesvárra. Nem tudom, miért.”