// 2026. június 15., hétfő // Jolán, Vid

Úristen, jönnek az amerikaiak!

// HIRDETÉS

És az európai civilek akarják megállítani őket. Mi folyik itt? Van néhány TTIPpünk.

150 civil szervezet kezdte, most már 350-en részei annak a koalíciónak, amely meg szeretné állítani az EU-t, hogy tovább tárgyalja és aláírja a TTIP és a CETA nevű szerződéseket. A civil hálózat vezetője, Jürgen Maier hétvégén Kolozsváron járt, tőle tanultuk meg, hogy

mi az a TTIP, és miért rossz.

Azért rossz, mert alig tudjuk, hogy mi az. TTItkos. Volt. Bizonyos részei már kiszivárogtak, illetve másfél év titkolózás után az EB idén januárban jó sok mindent közzétett belőle.

De most komolyan: mi az a TTIP?

A TTIP a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, a CETA az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény rövidítése. Az elsőt az EU az Amerikai Egyesült Államokkal, a másodikat Kanadával akarja megkötni. A TTIP-et 2013 júliusa óta tárgyalja Brüsszel és Washington, a CETA kész van, bő 1600 oldal, most fordítják le angolról az uniós tagállamok hivatalos nyelveire, hogy a tagállamok ratifikálhassák. 

 

Mindkettő szabadkereskedelmi egyezmény, a politikusok és a nagyvállalatok szerint az a célja, hogy megkönnyítse a kereskedést és a beruházást az Atlanti-óceán két partján kialakult gazdasági erőterek között, és így gazdasági növekedést és új munkahelyeket teremtsen.

 

A TTIP-et ellenző civilek, szakszervezetek és közintézmények szerint egyik szerződés sem szabadkereskedelmi, mert a kereskedés már most is szabad (a felek néha alkalmi büntetővámokkal sújtják egymás, ha összegorombulnak). A két szerződés célja az, hogy a felek összehangolják az élelmiszerbiztonságot, a vegyipart, a mezőgazdasági termelést vagy épp a pénzügyi intézetek működését meghatározó szabályokat a szigorúbb szabályok rovására és a megengedőbb szabályok előnyére.

 

A szerződések a gazdaságot sem élénkítenék a vágyott módon, állítja Jürgen Maier: az Európai Bizottság a müncheni IFO gazdaságkutató intézettől rendelt erről tanulmányt, de az ottani szakértők szerint a TTIP tíz év alatt mindössze 0,5 százalék GDP-növekedést eredményezne, azaz évente átlagosan 0,05 százalékosat. Amit akár egy árfolyamingadozás is összehozhat, vagy épp elmoshat.

Miért rossz a TTIP?

Azért, mert politikusaink még inkább úgy fognak táncolni, ahogy a nagyvállalatok fütyülnek – vélik a TTIP ellenzői. Vagyis a politikusok még inkább a korporációk és nem a választóik érdekét fogják képviselni, azaz sérül a képviseleti demokrácia.

 

A nagyvállalatok szerint akadályozza a bizniszt, hogy Amerikában és Európában más szabályok szerint kell előállítani és piacra dobni mindent, amit fogyasztunk. Az amerikai hús-, tej- és egyéb élelmiszertermelők nem jelenhetnek meg az európai piacon, amennyiben termékük és a termelési folyamat nem felel meg az EU-s élelmiszerbiztonsági szabályoknak, amelyek jóval szigorúbbak, mint az amerikaiak. 

 

Például Amerikában szabad klórral fertőtlenített csirkehúst, hormonkezelt marhahúst vagy genetikailag módosított alapanyagokból készült ételt piacra dobni, míg az EU-ban nem. Amerikában nem is kell külön feltüntetni az élelmiszer címkéjén, ha GMO-alapanyagokból készült.

 

Amerikában szabad olyan gyomirtót használni, amit az EU betiltott, mert veszélyes a méhekre. Az EU-s szabályozás mintegy 1300 összetevőt tiltott ki a kozmetikumokból (elővigyázatossági elv), az USA tizenegyet. Vagyis még akkor is, ha fele-fele kompromisszumot köt a két fél, az EU beengedne a kozmetikumpiacára 650 olyan vegyületet, amit eddig veszélyesnek ítélt. Arról nem is beszélve, hány év alkudozásba kerülne, amíg megállapítják, melyik legyen az a 650.

 

 

Jürgen Maier a kolozsvári TIFF Házban.

 

A vegyipar is teljesen más szabályok szerint működik itt, mint Amerikában. Az EU-ban csak akkor dobhatod piacra a termékedet, ha előzőleg bebizonyítottad mindenféle ellenőrző hatóságnál, hogy az teljes mértékben biztonságos. Amerikában pont fordítva: piacra dobod, majd ha kiderül, hogy valakikre káros hatású, a kormánynak kell bizonyítania, hogy konkrétan az illető termék ártalmas. A vállalatok nincsenek annyi (és költséges) labortesztelésre kényszerítve, sokkal szabadabban kísérletezhetnek az egész lakosságon.

 

Jürgen Maier és a TTIP-ellenzők szerint a szabályozások összehangolása valójában azt jelenti, hogy a megengedőbb szabályok fognak győzni a tárgyalásokon, mert ez a nagytermelők érdeke. De ez nemcsak az európai fogyasztók védelmét csökkentené, pénzügyi téren épp hogy az amerikai fogyasztók járnának rosszabbul. 

 

Ott ugyanis a válság hatására megszigorították a pénzügyi termékekre (hitelekre, letétekre, biztosításokra stb.) vonatkozó szabályokat, míg az EU csak beszélt szigorításról, de lassú volt a végrehajtásban. Ezért ennél a fejezetnél az európai és az amerikai bankok, biztosítók egyaránt a lazább, vagyis az európai szabályok mellett lobbiznak.

 

A különbség az, mondta Maier, hogy az amerikai tárgyalófél azt mondta, a pénzügyi szabályozás lazításáról nem is tárgyal, az európai meg azt, hogy az élelmiszerbiztonsági szabályokon nem akar enyhíteni. A kiszivárgott / közzétett anyagokból viszont az derül ki, hogy az amerikai fél tényleg nem tárgyal a pénzügyi szabályokról, az európai fél viszont igen az élelmiszerbiztonsági szabályozásról, és semmi sem garantálja, hogy nem fog enyhíteni rajtuk.

 

Ugyanígy változtatna a TTIP a munkajogi szabályokon: az EU-ban több előírás védi a munkavállalókat az alkalmazókkal szemben, mint Amerikában, ezért a szakszervezetek a nyugat-európai államokban erősen ellenzik a megállapodást, és úgy vélik, a munkajogi szabályok lazítása miatt több alkalmazott veszítené el az állását, mint ahány munkahelyet teremtenének az új beruházók.

Veszélyben vannak a közszolgáltatások is

– figyelmeztet Jürgen Maier, aki elmesélte, épp a Stop TTIP kampány révén tanulta meg, hogy Németországban a városi kórházak erős szakmai egyesülettel rendelkeznek. Ez az egyesület az egyik legelkötelezettebb szövetségesük lett.

 

Míg Európában az egészségügyi ellátás és az oktatás zöme állami, Amerikában az összes kórház magántulajdonú, és ott a legdrágább a gyógyulás. Ha egy ottani vállalkozó profitorientált egészségügyi intézményt akar nyitni az EU-ban, akkor a TTIP leszögezte méltányos hozzáférés elvének értelmében ugyanúgy kérhetne állami szubvenciót az illető országtól, ahogy az állami tulajdonú kórházak, azaz közpénzből finanszíroznánk magánprofitot. 

 

Vagy az állami kórházak támogatását kellene megszüntetni, ami szintén azt eredményezi, hogy az adófizetők jóval többet fizetnének az egészségügyi ellátásért. Ugyanez lenne a helyzet Maier szerint az oktatásban is, ha például a Harvard európai egyetemet szeretne indítani.

Ki mibe szólhat bele?

A TTIP-ről folyó tárgyalások 2015 januárjáig titkosak voltak, az anyagokhoz csak az Európai Bizottság bürokratái fértek hozzá, akik részt vettek a tárgyalási fordulókon, és néhány politikus. Az anyagok egy része 2014 márciusában szivárgott ki, ennek hatására indult be a civil ellenállás.

 

Kiderült például, hogy a TTIP előkészítési szakaszában 590 alkalommal találkoztak az EB képviselői különböző érdekcsoportok képviselőivel. Ezeknek a találkozóknak a 92 százalékát a nagyvállalatok lobbistáival tartották, csak a maradékot fogyasztóvédelmi vagy szakszervezetekkel.

 

Ha a politikusoknak nem a választók, hanem külföldi nagyvállalatok diktálják a munkajogi vagy fogyasztóvédelmi szabályokat, az azt is jelenti, hogy az állam saját szuverenitásának újabb részét veszíti el – véli Jürgen Maier.

 

 

Legalább ötvenen jöttek el meghallgatni, mi az a TTIP.

 

Lehet, hogy hülyék a szabályaink az amerikaiak szemében, de a mi jogunk meghozni őket, és nincs jogunk más országban beleszólni az ugyanilyen szabályokba, mondta. Németországban például csak német patikus nyithat gyógyszertárt, multik nem, és ez az amerikaiak és az EB szerint kereskedelmi korlát – mondta Maier, aki szerint Németország egyelőre nem igazán hajlik a TTIP elfogadására, és a lakosság körében is ott a legnagyobb az ellenállás.

 

Az is csökkenti az állami szuverenitást és az állampolgárok beleszólását, hogy a TTIP alapján külföldi vállalatok (és csak külföldiek!) úgynevezett nemzetközi döntőbíróságok elé citálhatják az állam valamely testületét. Például egy helyi polgármesteri hivatalt, ha az mondjuk környezetvédelmi előírásokra hivatkozva nem ad neki működési engedélyt. 

 

Egy ilyen döntőbíróság teljesen magánjellegű: a két fél választja ki, a döntnökök óriási pénzt kapnak ezért, és döntésük (az állami igazságszolgáltatással ellentétben) nem fellebbezhető meg. A TTIP élharcosai szerint ezek csak pénzbírságot szabhatnak ki, nem kötelezhetik az állami szervet szabálymódosításra, de

  • egyrészt erre már Németországban is volt példa (Hamburg szigorú szabályainak nem felelt meg egy svéd tulajdonú hőerőmű, amely beperelte az államot, de hogy elkerüljék a kártérítést, a szövetségi kormány szabálymódosításra kötelezte a városi tanácsot);
  • másrészt egy kis költségvetésű települést már a beperelés és kártérítési összeg emlegetésével is meg lehet fenyegetni annyira, hogy beadja a derekát, és megadja az engedélyt.

(Ezért álságos a RMGC fenyegetése, hogy bepereli a román államot, és 4 milliárdos kártérítést követel, ha nem kap engedélyt a verespataki arany ciános kitermelésére, mert jelenleg nincs érvényben olyan megállapodás, amelynek alapján perelhetne. A TTIP viszont ehhez is jogalapot biztosítana.)

Nem lehet kiszállni belőle büntetlenül

Az EB jelenleg sem engedi a tagállamokat, hogy beleszóljanak vagy akár belelássanak a TTIP-tárgyalásokba. Maier szerint az USA tiltotta meg az EB-nek, hogy konzultáljon a tagállamok kormányaival. A tagállamok majd egy kész szöveget kapnak, és a tagországok parlamentjei kell, hogy ratifikálják, azaz vagy megszavazzák, vagy elutasítják.

 

Ha egyszer az USA és az EU minden tagállama ratifikálta ezt a szabadkereskedelmi egyezményt, utólag egyik tagállam sem mondhatja vissza, ha rájön, hogy ez mégsem előnyös számára. Csak akkor lehet kiszállni belőle, ha az illető ország kilép az Európai Unióból is. Vagyis az USA lesz az egyetlen állam, amelyik egyoldalúan felmondhatja a szerződést.

 

Ez a ratifikációs folyamat szerencsére megnehezíti a TTIP életbe lépését is, mondta Maier, mert a szerződést külön-külön meg kell szavaznia az Európai Parlamentnek és a 28 tagállam parlamentjének. A TTIP bukásához elég, ha egyetlen tagország parlamentje elutasítja.

Mit akarnak a civilek?

A Stop TTIP kampányban résztvevő többszáz civil szervezet azt akarja, hogy az Európai Unió intézményei és tagországai állítsák le a tárgyalásokat az USA-val a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről (TTIP), és ne ratifikálják az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményt (CETA) Kanadával.

 

Az EB-t és az egyes kormányokat rendesen meglepte a széleskörű ellenállás, január 17-én mintegy ötvenezren tüntettek a TTIP ellen Berlinben. Nemcsak városlakók táblákkal, hanem gazdálkodók is traktorokkal.

 

Az EB azért is hozta nyilvánosságra a tárgyalási anyagok egy részét (Maier szerint a legfontosabbak és legszaftosabbak továbbra is titkosak), mert úgy véli, ha az emberek megismerik, pontosan miről is szól a TTIP, akkor enyhül az elutasítás, és inkább támogatni fogják az egyezményt.

 

Maier szerint pont az ellenkezője történik: minél inkább megismerik az emberek a tervezett szerződés tartalmát, annál inkább elutasítják azt. Úgy véli, van még idő tájékozódni és mozgósítani, mert a TTIP-et legalább jövő év végéig tárgyalják még, mert az amerikai fél állítólag nem volt hajlandó jottányit sem engedni.

Mit tehetünk mi?

Először is tájékozódhatunk, de ez a legnehezebb, mivel a TTIP a szabályozások széles körét fedi le, és olyan jogi nyelvezeten írják, hogy külön képzés kell a pontos megértéséhez, mondta Maier. De ez persze ne tántorítson el senkit.

 

Ezen kívül alá lehet írni a tiltakozást, amely európai polgári kezdeményezésként indult. (Igen, ez pont olyan, amilyent az őshonos kisebbségek jogainak EU-s szintű szabályozásáért indítottak a kisebbségvédelmi szervezetek.) Az aláírók – eddig több mint 1,3 millióan – ebben azt kérik, hogy az Európai Bizottság rekessze be a tárgyalásokat a TTIP-ről, és rendezzen meghallgatást a két szabadkereskedelmi egyezményről az Európai Parlamentben. 

 

Az EB elutasította a kezdeményezés bejegyzését jogi és formai okokra hivatkozva, a civil szervezetek koalíciója viszont nem állt le az aláírásgyűjtéssel, csak már nem hivatalos, hanem Független Európai Polgári Kezdeményezésnek nevezi. Ráadásul beperelte az EB-t a hivatalos kezdeményezés elutasítása miatt az Európai Unió luxemburgi bíróságán. 

 

Októberre kétmillió aláírást szeretnének összegyűjteni, hogy bizonyítsák, nagyon sok európai polgár szeretne jobban belelátni a kérdésbe akár egy EP-meghallgatás erejéig is. Romániából is legalább  25 ezren kellene aláírják, itt lehet segíteni a gyűjtésben. 

 

 

Maier szerint nyomás alá kell helyezni a tagállami parlamenteket is, hogy ne szavazzák meg a TTIP-t, ha majd elkészül. Azaz bárki nyugodtan hívja fel az őt képviselő honatyát, és világosítsa fel, mert nagy az esélye annak, hogy ő sem tudja, miről van szó. Sőt, hívja ki vitára a sajtó nyilvánossága elé, tanácsolta Maier, az a leghatásosabb. Tájékoztatni kell továbbá minden érintettet: szakszervezeteket, gazdálkodókat, zöld szervezeteket, stb.

 

Április 18-án pedig nagy, össznépi tiltakozásokat szerveznek Transatlantic Day of Action néven, valószínűleg Romániában is több városban utcára vonulnak majd, lehet csatlakozni. A Stop TTIP nemzetközi kampányhoz eddig tíz hazai szervezet csatlakozott, többek között az ActiveWatch sajtófigyelő, a Mining Watch, a Civil Erőforrásokért Központ és a Mentsük meg Verespatakot mozgalom.

 

Nem lehetne olyasmit is kitalálni, amivel eleve megelőzzük, hogy a választottaink feladják a mi érdekeinket a nagyvállalatok érdekeiért, hogy nekünk ne kelljen folyton ilyen bonyolult dolgokkal foglalkoznunk? – jött a legőszintébb kérdés a közönségből. Sajnos nem – válaszolta mosolyogva Jürgen Maier –, ha valódi demokráciában szeretnénk élni, akkor állandóan ébernek kell lennünk.

 

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

„Gyorsabban csalódtunk benned, mint Iohannisban” – Dühödt kommentáradat zúdult Nicușor Danra
Krónika

„Gyorsabban csalódtunk benned, mint Iohannisban” – Dühödt kommentáradat zúdult Nicușor Danra

Valóságos kommentcunamit indított el Nicușor Dan államfő vasárnapi döntése, amellyel Eugen Tomac helyett Adrian Veșteát jelölte miniszterelnöknek. A Facebookon megjelent hozzászólások alapján a felháborodás elsősorban a jobboldali szavazók körében erős.

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Főtér

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.

Tragédia a Tordai-hasadéknál: életét vesztette egy 22 éves fiatal a via ferrata útvonalon
Székelyhon

Tragédia a Tordai-hasadéknál: életét vesztette egy 22 éves fiatal a via ferrata útvonalon

Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.

Meneszti kiadványai újságíróit a katolikus egyház, méltánytalan bánásmódra panaszkodik a MÚRE
Krónika

Meneszti kiadványai újságíróit a katolikus egyház, méltánytalan bánásmódra panaszkodik a MÚRE

Nyomtatott és online kiadványainak valamennyi munkatársától megválik a római katolikus egyház, amely átszervezéssel magyarázza a döntést. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) méltánytalannak tartja az újságírókkal szembeni bánásmódot.

Németh Zsolt: Orbán Viktorral megállapodtam
Székelyhon

Németh Zsolt: Orbán Viktorral megállapodtam

Megállapodott Orbán Viktorral az idei tusványosi részvételről Németh Zsolt – jelentette be a politikus egy közéleti podcastben. A szervezők emellett a jelenlegi magyar kormány több tagját is meghívnák Tusnádfürdőre.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS