Töröljük már el a kisebbségi oktatást

Én is láttam az idei érettségivel kapcsolatos híreket! Amik – a korábbi években, elsősorban 2010 óta készült beszámolókkal együtt – összezavartak. Két rezsim terméke vagyok: az 1989 előtti kommunista rezsimé és az 90-es évekbeli vadkapitalizmusé. Ennek ellenére nem hagyhatom figyelmen kívül azokat a változásokat, melyeken a romániai oktatási rendszer átment, és melyek inkább rombolták, mint javították. Míg Románia a 90-es években inkább szürkeállományt „exportált”, a 2000-es években már olcsó és szakképzetlen munkaerőt. De ez egy másik történet.

Arról a diszkriminációról akarok beszélni, aminek az Oktatási Minisztérium a romániai diákokat kiteszi. És azért írtam román diákok helyett romániai diákokat, mert különösen a nemzeti kisebbségek diákjaira szeretnék kitérni. Ami Romániában történik: 

a romániai kisebbségek nemzeti és állami szintű diszkriminációja.

Úgy tudom és hiszem, hogy az iskolának egyenlő esélyeket kell nyújtania, a nemzetiségtől függetlenül. De Romániában ez nem így történik. Üdvözlendő az Oktatási Minisztérium néhány évvel ezelőtti döntése, hogy létrehozott a nemzetiségek nyelvén oktató osztályokat, vagy iskolákat, de pontosan itt kezdődik a diszkrimináció.

Képtelenségnek tartom arra kényszeríteni egy gyermeket, aki egész életében egy bizonyos, a román nyelvtől struktúrájában és nyelvtanában is eltérő nyelven tanult, hogy olyan nyelven vizsgázzon, melyet legfeljebb idegen nyelv-szinten tanult. Ez pontosan ugyanolyan, mintha azt követelnénk meg egy romántól, hogy olyan nyelven érettségizzen, melyet hetente csak két-három órában tanult, de nem használta a mindennapokban. És még a nyelv olyan árnyalatainak felismerését is megkövetelnénk tőle, melyeket nem szoktak gyakran használni, és ezen kívül még ugyanezen a nyelven állítsuk össze számára a vizsga minden tételét, és ráadásul még egy román nyelvi érettségit is teljesítenie kellene. És aztán még meg is bélyegezzük, mert nem sikerült a vizsgája és nem beszéli az államnyelvet. Itt két változat képzelhető el: vagy kiveszik a román nyelvet a nemzeti kisebbségek érettségijéből és a tételeket a saját nyelvükön adják meg, és többé nem kötnek bele abba, hogy nem beszélnek románul, vagy

megszüntetik a kisebbségek nyelvén zajló oktatást.

Azt hiszem, a második a járhatóbb út! Mert, bár ezzel megismétlem magam, az iskolának mindenkinek egyenlő esélyt kell adnia. És az egyenlő esélyeket akkor biztosítja, ha mindenkivel ugyanazon a nyelven kommunikál. De akkor meg nem tudunk irányítható tömeget biztosítani a politikusoknak… hogyan tudna így C. V. Tudor amiatt cirkuszolni, hogy a magyarok élve megnyúzzák és hagyják éhen halni a székelységi románokat, az RMDSZ pedig azért, hogy a magyarok nem tudnak zöld ágra vergődni Romániában, mivel a románok háttérbe szorítják őket. Furcsa, hogy az összes romániai magyar politikus, ahogy Bukarestbe kerül, mintha csak direkt csinálná, elkezd fenemód folyékonyan beszélni románul. Az a véleményem, hogy senkit sem sértünk meg, és nem ellentétes egyetlen Európával kötött megállapodással sem, ha az oktatásban egyetlen nyelvet vezetünk be. Csak így tudjuk elérni, hogy az ország teljes területén románul beszélők legyenek, és nem irányítható tömegek. Miért ne lehetne így: a tanrend legyen mindenkinek azonos, függetlenül attól, hol él az ember, és azt román nyelven oktassák. A nemzeti kisebbségekhez tartozók számára pedig vezessenek be nemzeti nyelv- és kultúra órákat (magyarul, szlovákul, csehül, németül, ruténul, lipovánul stb.), azokon a településeken pedig, ahol egy nemzeti kisebbség nagyobb arányban van jelen, ott ezek az órák nemcsak az adott kisebbséghez tartozóknak, hanem minden diák számára legyenek kötelezőek. Ezáltal, ha lennének minimális ismereteink a mellettünk élőkről, ha egy kicsit megtanulnánk a nyelvüket és a kultúrájukat, erősebb lenne a kohézió. Ily módon megszüntethetnénk a meglévő előítéleteket. Ez a gondolat annak az eredménye, hogy egy többetnikumú térségben élek, mely egy évezred alatt egységes közösséget hozott létre. A „régi”, falun beszélt nyelvet a térségben megfordult összes nemzetiség nyelvéből vett szavak szövik át. A Bihar megyei Újpalotán beszélt sváb nyelvben román és magyar szavak is vannak, a falun beszélt román nyelv főneveinek többsége és számos ige a magyar nyelvből származik, mégsem okoz ez senkinek sem gondot.

Csak akkor tud majd valaki jobb lenni, ha esélyt kap rá. Ha háttérbe szorítják, megbélyegzik, ellenséges érzületek és gyűlölet az eredmény. Azt mondom, gondoljuk meg kétszer is, megéri-e a mellettünk élőktől tanulni, vagy sem. Ha román nemzetként és népként újra bezárkózunk, akkor pontosan akkor térünk vissza a kommunizmusba, amikor – látszólag – megnyitottuk a határokat és megnyíltunk a nagy európai család felé. Nem akarok nacionalistának tűnni és remélem, a fentiek nem ezt mutatják! Ellenkezőleg, hinni akarom, hogy erdélyi vagyok és segíteni akarok a mellettem élőnek, nem gondolva arra, hogy nem román, elsősorban azt véve figyelembe, hogy ember. És segíteni akarok neki integrálódni abba a társadalomba, melynek része, de anélkül, hogy a közösséget egyetlen irányba polarizálnám, inkább azt értetve meg vele, hogy az etnikumoknak ebből a sokaságából valami szép is kisülhet, ahol mindenkit elfogadnak, és amihez mindenki hozzájárulhat valamivel. Ezt jelenti erdélyinek lenni!