// 2026. november 17., kedd // Hortenzia, Gergő

Miért nem vagyok Charlie?

// HIRDETÉS

Sok Charlie született az utóbbi napokban. De nem mindenki az.

A „Je suis Charlie”-kampány 2015 első jelentős mémje. Az a vágy, hogy szolidaritást vállaljanak a Charlie Hebdo újságíróival, a terrorista támadás áldozataival, keresztül-kasul eluralkodott a világon, a nem kormányzati szervektől a művészekig, a tinédzserektől az államfőkig. „Je suis Charlie”-t látunk ma mindenhol, a tévében, az újságokban, a Facebookon és a Twitteren, a többezres tüntetéseken.

Én viszont tartózkodom az ilyenfajta szövetkezésektől és öncímkézésektől. És erre legalább öt okom van. (Bár mások bizonyára többet is találnának.)

1. Elítélem a dzsihádista terroristák által elkövetett aljas gyilkosságot. De nem tudom támogatni a Charlie Hebdo újságíróinak karikatúrái által képviselt

gyilkos iróniát.

Agnosztikus vagyok, de képes vagyok tiszteletben tartani mások ideológiai és vallási döntéseit. Megértem a keresztények Jézus Krisztushoz való ragaszkodását, mint ahogy megértem a muzulmánok Mohamedhez való kötődését is. Kész vagyok bírálni a vallást és a bigottságot, érvekkel rámutatni a vallási elképzelések ellentmondásaira, bírálni a fanatizmust, de nem vagyok hajlandó tudatosan sérteni a szentnek tartott jelképeket. E tekintetben a Charlie Hebdo-sok karikatúráikkal túlléptek a jó ízlés határain és vulgáris módon megsértették több millió vallásos ember érzéseit. És attól tartok, nem tudok szolidáris lenni azzal, amit tettek. Én nem vagyok Charlie.

2. Néhány éve konferenciákat szerveztem a szólásszabadságról és ennek fontosságáról egy modern társadalom felépítésében. Nagyon jól tudom, hogy a szólásszabadság a demokrácia egyfajta sine qua non-ja. De azt is megértettem, hogy mindenhol és mindenben van egy határ, amit

főleg a jó ízlés szab meg.

Az az önkifejezés, mely szabadságát kizárólag arra használja fel, hogy csapást mérjen és sértegessen, az az önkifejezés, mely maliciózusságból táplálkozik, könnyen válik konstruktívból és haladóból destruktívvá és retrográddá. Senki sem érdemel golyót a fejébe azért, mert gonoszkodó dolgokat ír, bármennyire utálatosak is lennének azok; talán még egy orrba vágást sem. Az, ami a Charlie Hebdo újságíróival történt, azt hiszem, a század egyik legszörnyűségesebb és megbocsáthatatlanabb gyilkossága. Sajnálom őket, de mégsem tudok azonosulni azzal a szabadságukkal, hogy folyamatosan és szándékosan sértegessenek. Elítélem a gyilkosságot, de a gyilkosságokat generáló provokációkat is helytelenítem.

3. Számos cikket írtam az Európát az iszlamizálódás által fenyegető veszélyről. Ez az európaiak rasszi identitására is, keresztény vallásukra is és a társadalmi–gazdasági stabilitásra is veszélyt jelent. Az európaiakat, paradox módon, meglepték a szintén általuk néhány évtizede bátorított bevándorlás és a multikulturalizmus következményei. Most, hogy arra ébredtek, hogy néhány millió muzulmánjuk van odahaza, hisztérikusan igyekeznek tenni valamit, hogy

megszabaduljanak a „vendégektől”.

Amennyire kényes Európában az identitárius és társadalmi helyzet, nagy hiba azt hinni, hogy a gyűlölet diskurzusának terjesztésével és a szembenállók elembertelenítésével meg tudjuk oldani ezt a gondot. Márpedig a Charlie Hebdo-sok karikatúrái és üzenetei elembertelenítési elemeket tartalmaznak. Miután a XX. század mindnyájunknak bebizonyította, hogy a gyűlölet diskurzusával és az elembertelenítés taktikájával milyen könnyen lehet konfliktusokat, sőt akár genocídiumokat és etnikai tisztogatásokat okozni, úgy vélem, a XXI. században egy tisztességes ember számára elfogadhatatlan, hogy nyíltan szolidaritást vállaljon ilyesmivel.

4. Láttam a Charlie Hebdo-sok néhány karikatúráját és úgy véltem, az obszcenitás, az ízléstelenség és az alávalóság mintapéldányai. Csodálkozom, hogy érett és komoly, nemzetközi szintű művészeknek tartott emberek megengedhettek maguknak ilyenfajta utálatosságokat. Talán én értelmezem másképpen, helytelenül vagy anakronisztikusan a polémia művészetét és a karikatúrák vizuális és konceptuális esztétikáját. De inkább megmaradok a polémia és az esztétikum saját értelmezésénél, semmint, hogy egy rakás, a „merész újságírás” formájának tartott vulgaritással szövetkezzem és vállaljak szolidaritást. A merészség néha pofátlanságot is jelent.

5. A „Je suis Charlie” nagyon hamar egyfajta divattá vált. Illik szolidaritást vállalni a terrorista támadás áldozataival. A szolidaritás jó, csodálatos, emberi. Csak ne legyen

a képmutatás és a nárcizmus leplezett formája.

Vagy, ahogy rengeteg, kisebb-nagyobb politikus esetében történik, ne legyen az üzenetek megfogalmazásának és a saját imázs fényesítésének mocskos (és ugyanakkor tökéletes) platformja. A nemzeti és nemzetközi politikában rendszeresen végeznek pestis idején PR-tevékenységet. A Charlie Hebdo-eset nem képez kivételt. Könnyű most néhány tízmillió alakkal együtt „Je suis Charlie”-t kiáltani. Ez a „bátor” kiállás bohóckodás és végtelenül kis kockázattal jár. A dzsihádisták nem szervezhetnek egy-egy terrorista tettet minden egyes tüntető miatt. Adjuk meg a Charlie Hebdo újságíróinak, „ami a császáré”: annak alapján, amit tettek, óriási, talán őrült bátorság volt bennük. Kevesen tudnak olyanok lenni, mint ők. És nem is kell. Ők a Charlie-k és megbűnhődtek érte. Ne tulajdonítsunk magunknak olyan bátor tetteket, melyek nem illetnek meg minket.

A Charlie Hebdo újságírói elleni terrorista támadás egy újabb lecke mindannyiunknak. Mindenki a maga módján értelmezi. Számomra ez a lecke azt jelenti, hogy ebben a törékeny világban próbáljuk megőrizni az egyensúlyt. És minden alkalommal, amikor elítélünk egy szélsőséget, ne úgy tegyük, hogy átállunk egy másik szélsőség barikádjára. Az igazság, míg ennek ellenkezőjét be nem bizonyítják, valahol középen van.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon
Krónika

Függőségtől a józanság felé: új életet tanulnak a szenvedélybetegek Magyarózdon

Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához
Főtér

A kőbaltától a zászlóig, majd a zászlótól vissza a kőbaltához

Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS