// 2026. november 22., vasárnap // Cecília

Mennyire boldogtalan Románia?

// HIRDETÉS

A boldogság nem csak attól függ, hogy ki az államelnök.

A közvélemény-kutatások készítői néha félrevezető kérdéseket tesznek fel. Például az IRES egyik nemrég készült felmérésében a következő kérdés szerepel: „Általában véve magát inkább boldognak, vagy inkább boldogtalannak tartja magát?” (A nemzet állapota a 2014-es elnökválasztás után)

Íme a válaszok: inkább boldog – 45%, sem boldog, sem boldogtalan – 18%, inkább boldogtalan – 36%. Úgy tűnik, a válaszokat nem pillanatnyi politikai körülmények befolyásolták, hiszen az eredmények a november 16-i elnökválasztás előtt és után is változatlanok. Feltételezhető tehát, hogy a boldogságérzet olyan dolgoktól függ, melyek nem változnak ennyire könnyen. De a leginkább zavarba ejtő rész a következő kérdéssel kapcsolatos: „Összességében véve mit gondol, az emberek most boldogabbak, mint 1989 előtt?”

A válaszok meglepőek: 48 százalék azt állítja, hogy az emberek ma boldogtalanabbak, 13 százalék szerint pedig ugyanolyan boldogtalanok. Az összkép lehangolónak tűnik: a románok több mint fele azt mondja, hogy

az emberek „előtte” boldogabbak voltak.

Ezúttal bizonyos ingadozásokat láthatunk, melyek azt mutatják, hogy a benyomás a november 16-i választás után egy kicsit megváltozott, vagyis 10 százalékkal csökkent azok aránya, akik azt állítják, hogy „előtte” boldogabbak voltak az emberek. Érdekes, hogy a választás a jelennel kapcsolatos benyomást nem befolyásolta, de azt igen, ahogy a múltra tekintünk.

Ez azt jelenti, hogy a múltbéli boldogság megítélése egy általános jellegű politikai-történelmi ítéletet is tartalmaz. De azt nem tudjuk, hogy miből áll a boldogság, és ez a felmérés nem is igyekszik megtudni. Viszont más, hasonló kutatásokkal összevetve arra gondolhatunk, hogy az emberek elsősorban magánjellegű dolgokra gondolnak és nem olyasmire, melyek közvetlenül a társadalmi élethez kötődnek, mint amilyen a családi élet, vagy a baráti kapcsolatok, de egy leegyszerűsíthetetlen és elemezhetetlen szubjektív érzésre is. Mindenesetre az ilyenfajta felmérések elég nagy biztonsággal rávilágítottak arra, hogy az emberek az ifjúkorukat boldogabbnak érzik. A statisztika ebben az esetben egy mindenki számára nyilvánvaló sejtést erősít meg. A boldogság értékelésében a családi élet és a társadalmi kapcsolatok gazdasága is központi tényező.

Tehát a fenti válaszok valójában azt mutathatják, hogy

a román társadalom elsősorban idősekből áll,

akik minden bizonnyal a politikai élettől független okok miatt voltak „boldogabbak” 1989 előtt. Ezek az emberek valószínűleg az ifjúkorukra gondolnak vissza nosztalgiával, és nem a sztálinizmusra. Valaki azt mondta a minap egy bevásárlóközpontban, hogy „visszasírja az előtte készült virsliket”, amivel nem a tervgazdálkodásra vagy a tulajdonok államosítására utalt.

Ennek ellenére nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül ezeket a különbségeket, és nem tagadhatjuk kapcsolatukat a polisz objektív életével. Valami biztosan rosszul működik, ha nem más, akkor az, hogy a társadalom elöregszik, az életük teljében lévő fiatalok távoznak az országból és nem szerepelnek ezekben a felmérésekben, vagy az, hogy szétesnek a családok. Ha elfogadjuk, hogy egy olyan viszonylag konzervatív társadalomban, mint a román, az érzelemdús családi élet fontos ok a „boldogságra”, akkor az utóbbi 10 év elég okot adott a „boldogtalanságra”, ha a munkaerő elvándorlásának hatásaira és számos család felbomlására gondolunk.

Számításba vehetnénk még a társadalmi kapcsolatok meggyengülését és a spontán együttműködés hiányát is. Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek a „kerék”-ről, egy olyan rendszerről, melynek révén a kommunista időszakban egy vállalaton vagy iskolán belüli munkatársak egymást segítették. A „kerék” azt jelentette, hogy sorban mindenki jelentős összeghez jutott a munkatársak befizetéseiből úgy, hogy egyszer mindenkire sor került, hogy a saját bérénél nagyobb összeget vehessen fel. Egyesek „kommunista”-ként ítélték el a modellt. Nem értették meg, hogy ellenkezőleg, ez

egy szolidaritási forma volt,

mellyel az emberek a kommunista rendszer ellenében tudtak segíteni egymáson. Egyszerűen egy méltányos hitelezési formáról volt szó. Persze, léteztek még az úgynevezett Kölcsönös Segítségnyújtási Pénztárak is, de a „kerék” más, a hivatalos rendszertől független mechanizmus volt. Márpedig ez a fajta együttműködés és szolidaritás eltűnt, és ma éppenséggel érthetetlennek is tűnik, ami – valószínűleg – szintén hozzáadódik a „boldogtalanság” többi okához.

A fentebbi eredmények, önmagukban, nem mondanak túl sokat, de mégis aggodalomra adnak okot. Nem tekinthető jó társadalomnak az, melyben az emberek „inkább boldogtalan”-nak mondják magukat, vagy ahol az összekevert dolgok „szürkesége” dominál. A politikának nem kellene megelégednie a gazdasági növekedés újraindításával és a költségvetési hiány megoldásával, hanem jó lenne, ha átfogóbban nézné a dolgokat, és amennyire képes, serkentené a „boldogság” okait.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)
Krónika

Kulákgyerekként megbélyegezték, de nem adta fel, egész életét isteni ajándéknak tekinti a százéves Balogh Gizella (1.)

Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket
Főtér

Vége a többszörös időpontfoglalásoknak az orvosnál: a betegek számára a CNP váltja fel a beutalókat és az orvosi leveleket

RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért
Székelyhon

Ettől a hétvégétől már gazdag: bement a lottótársasághoz a csaknem egymillió eurós főnyereményért

Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban
Krónika

Kiderült, milyen „kincsekre” bukkantak a régészek a magyar történelem fontos alakjához kötődő nagybányai házban

Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára
Székelyhon

Száz méter széles vadátjárók épülnek az autópályán a barnamedvék számára

Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS