Bogdán Zsolt sztár. Előadására nyitottan, kíváncsian, rajongva jönnek a nézők. Fiatalok és idősebbek egyaránt. A „…függök ezen a zord élet-párkányon…” címmel bemutatott Ady-estre is pótszékeket kellett szerezni tegnap. Pedig a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkcióját nem először játszották a Stúdióban.

Nem csalódtunk. Bogdán Zsoltot kaptuk. Érzékenységét, játékerejét, hangját, minden idegszálát, amivel Ady Endrét szólaltatta meg. Ó, nem a tankönyvek költőjét, nem az ismert, sokat szavalt, sokat idézett verseit. Azok közül csak néhányat. Számomra, és úgy érzékelem, sokunk számára ismeretlen arcát láttuk.

Bár nem ismerem a teljes Ady-életművet, úgy tűnik, a válogatás attól izgalmas, friss, mai, hogy Szugyiczky István prózai műveket, publicisztikából kiragadott passzusokat, levélrészleteket is felhasznált. Ezeknek köszönhetően az Ady-est több mint pódiumműsor. Egy teljes előadás, amiben egyetlen szereplő van: Ady.

A „…függök ezen a zord élet-párkányon…” éppen annyira az itt és mostban gyökerezik, mint bármelyik jó előadás. Előfordulhat, hogy a tegnap este másképp hangzott ugyanaz a verssor, mint máskor, mert Bogdán Zsolt egy ősz hajú hölgynek mondta a gyermeki sorokat. Vagy mert éppen egy kedves ismerőse ült az első sorban, akinek metanyelven dedikált egy másik verset. Attól még ugyanaz a kotta.

Ha ennyire a befogadón múlik az értelmezés, hadd mondjam el, hogy számomra Ady Rodin iránti rajongása hatott revelációként. A válogatásból nem maradt ki Párizs sem, így tegnap este Bogdán Zsolt Ady soraival visszavitt az időben, az én időmbe, újra megéltem párizsi utazásom hangulatát, a párizsi őszt is érzékeltem, és újra felelevenedett a Rodin-múzeum élménye.

Bogdán Zsoltnak és Szugyiczky Istvánnak köszönhetően Ady sok arcát láthattuk. Mindenki kiválasztott egyet-kettőt-többet, tegnap esti hangulata szerint. Reméljük, ismét találkozunk vele, és mint egy jól kezdődő párkapcsolatban, minden alkalommal újabb meg újabb arcait fedezzük fel. Vagy felteszünk egy Bach-lemezt, levesszük a polcról az Ady-összest, és megpróbáljuk az ismerkedést mélyíteni.

Olvasson még:

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház