A külföldi szavazás körüli sötét ügyletek nyomába eredt a DNA. Ajjaj!
A DNA átvette a külföldön lezajlott szavazás kivizsgálását. Ez mélyrehatóbb nyomozást jelenthet és azt is, hogy politikai következményei lehetnek. Egyelőre ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás.
Az ügy eredetileg a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez tartozó Ügyészségen indult, ám utóbb átadták a DNA-nak, mely hasonló nyomozásba kezdett, „megállapítva, hogy a bűnvádi nyomozás tárgyát képező cselekmények (…) az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság nyomozati hatáskörébe tartoznak, a bűnvádi nyomozási és kriminalisztikai részleg úgy döntött, átadja az ügyet ennek a struktúrának”.
Milyen alapon zajlik egy ilyenfajta nyomozás? A Főügyészség a büntető törvénykönyv három, a hivatallal való visszaélésre, a szolgálati hanyagságra és a választási jogok akadályozására vonatkozó cikkelyére hivatkozott. Ezek mindegyike eléggé fenyegetően hangzik azok számára, akiknek feladataik voltak a választás lezajlásában. A hivatkozások egyértelműek: „Ugyanazzal a büntetéssel sújtják azt a köztisztviselőt is, aki szolgálatai feladatainak ellátása közben korlátozza egy személy valamilyen jogának gyakorlását.”
Hasonlóképpen hangzik a szolgálati hanyagságra vonatkozó következő cikkely is, melyben „egy adott természetes személy jogainak, vagy jogos érdekeinek sérüléséről” van szó. Ezen kívül a büntető törvénykönyvnek van egy kimondottan a „választási jogok akadályozására” vonatkozó cikkelye, ami 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést von maga után.
Nyilvánvaló, hogy a nyomozás nem lesz könnyű, hiszen a bonyolult jogi mechanizmusok gyakran elmossák a felelősségeket. Először is azt kellene tisztázni, lehetett volna-e új szavazóköröket nyitni és aztán meg kellene nevezni azokat, akik elleneztek egy ilyen lépést. Titus Corlăţean volt külügyminiszter jogi akadályra hivatkozott, de az ÎCCJ (Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék) elnöke, Livia Stanciu bírónő egy nem hivatalos kommentárban pont az ellenkezőjét állította. A nyomozás már csak ennek az elfogadhatatlan dilemmának a megoldásáért is szükséges.
Másodsorban már most felsejlik egy nehézség: a büntető törvénykönyv „köztisztviselő”-re utal, nem a miniszterekre. Megfeleltethetők-e a miniszterek a „köztisztviselők”-nek? Volt már hasonló vita a parlament tagjai esetében, egy összeférhetetlenséggel kapcsolatos jogi vita alkalmával. Emlékszünk, hogy az USL akkor olyan törvénytervezetet támogatott, mely egyértelmű különbséget tett a parlament tagjai és a köztisztviselők között. Az Alkotmánybíróság viszont azt az értelmezést fogadta el, mely szerint
hiszen a törvény szellemisége mindazokat számításba vette, akik valamilyen közhatalmat képviselnek, legyen az törvényhozási, végrehajtói vagy bírói.
De van egy másik törvény is, mely a miniszteri felelősségre vonatkozik, a Főügyészség mégsem hivatkozott rá. Miért? Talán azért, mert ez a törvény rosszabb a többinél. Szinte semmit sem találunk benne, amit a polgárok jogos érdekei ellen irányuló bűnös cselekedetnek lehetne tekinteni. Íme, például, hogyan hangzik a 8. cikkely, 1. bekezdése, az egyetlen, melyet a határon túli szavazásra alkalmazni lehetett volna: „Bűncselekményeknek tekinthetők és 2-től 12 évig terjedő börtönnel büntethetők a kormány tagjai által tisztségük gyakorlása közben elkövetett következő tettek: a) bármely polgár jogai és szabadságai jóhiszemű gyakorlásának fenyegetéssel, erőszakkal vagy csalárd eszközök alkalmazásával történő megakadályozása.”
De itt nem lehet szó sem erőszakról, sem csalárd eszközökről. Ha a kormány valóban csökkenteni akarta a külföldön szavazók számát, ezt nem fenyegetéssel vagy erőszakkal, hanem passzivitással érte el. De a miniszteri felelősségről szóló törvény általában véve kerüli a kormányzati tevékenység igazán neuralgikus pontjait, ami meg is magyarázza, miért nem ítéltek el eddig ennek alapján senkit.
Végül a nyomozás a Külügyminisztériumtól
hiszen ő felel a kormány egész tevékenységéért. Egy bűnvádi nyomozás megkezdésére vonatkozó DNA-kérés pedig a tisztségből felfüggesztést vonná maga után. Az alkotmány az elnököt ruházza fel ezzel a hatáskörrel. Még nem ért véget ez a látványosnál látványosabb és meglepőbbnél meglepőbb fejleményekkel teli év.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.