Van egy kis falu Prahova megyében. Puchenii-Moșneni. Ebben a faluban, több minden mellett, van egy iskola is. Az iskolának meg van egy igazgatója. Illetve, bizonyos szempontból csak volt.
Alexandru Grigore Popescu 1908-ban kezdett oktatni a falubeli alma máterben, és 50 éven át, azaz haláláig kitartott. A helyi legendárium szerint egyetlen órát sem hagyott ki. Halála után sem.
Olvasson még:
- Varga László Edgár: Egy dohányipari óriás a füstmentes jövőért, avagy miért nincs Önnek semmiféle választása
- Nasty, avagy a mioritikus tenisz állócsillaga, aki aztán lehullt a meddő hőzöngés pöcegödrébe
- Bréking: egy Dubajban rekedt Szeben megyei népművészeti együttes a miniszterelnök gépén repül haza…
Ugyanis végrendeletében leírta, hogy mindig is szeretett volna egy emberi csontvázat beszerezni az iskola biológia-szertárának. De ez sajnos, két világháború ellenére sem sikerült neki. Ezért aztán úgy döntött, saját csontvázát adományozza a nebulók okulásának céljából.
Így is történt. A megboldogult pedagógus csontvázát szépen kipreparálták, és ma is ott áll az iskolában. Lehet rajta nézni az os pubist, a claviculát, és a többi csontikát is, mind.
És még mondja valaki, hogy a romániai oktatási rendszer nem működik.