Victor Ponta, az országpusztító

Úgy gondolom, egy olyan felelőtlen „politikusnak”, mint Victor Ponta, ebben a pillanatban kellene itt hagynia csapot-papot. Le kellene mondania minden köztisztségéről, fel kellene hagynia bármilyen politikai tervvel, el kellene felejtenie a PSD-t, Kiseleffet (a PSD-székház utcája – a szerk.), Cotroceni-t

és haza kellene mennie.

A szóban forgóig egyetlen elnökjelölt sem próbálta meg ennyire bárdolatlanul és erőszakosan belekeverni Erdély Romániától való elszakadásának kérdését egy választási összecsapásba. Egyetlenegy sem vádolta – saját hasznára – ellenfelét ilyen szörnyűséggel, mert hogy megijedt az Erdélyben kialakult, számára egyértelműen hátrányos eredménytől.

A dühtől elvakult Victor Ponta megtette: megvádolta Klaus Johannist, hogy azért küzd, mert ki akarja szakítani Erdélyt az ország testéből.

Ez súlyos hazugság, ennek megfelelő következményekkel.

Victor Ponta úgy gondolta, politikai és jellembeli eltévelyedéseiben bármilyen nemzeti érzékenységet felhasználhat, hogy a maga oldalára állítsa a választókat, manipulálja őket, és a rá szavazó románokat azok ellen fordítsa, akik nem mellé tették az obulust.

Mivel úgy találta, hogy a téma „remekül” megfelel „egyesítő elnöki” szlogenjének, e téren „kiképzett” emberekkel vette magát körül. A hatalom kerítéséhez felfogadta Corneliu Vadim Tudort, a nacionalista szélsőségesség girhes farkasát, aki beveti Johannis ellen a szarparittyát. Aztán Dan Diaconescut, a társadalom peremére szorult „éjszakai manipulátort”, „az újgazdag Victor Ponta kibékíthetetlen ellenségét”. Sőt, még a „diszkrét” Teodor Meleşcanut is, a „síri csendek” emberét, a SIE volt igazgatóját és jövőbeni „nemzetbiztonsági” tanácsadóját.

Ez egy volt szekusokból-szinekúrásokból, levitézlett politikusokból, beszivárgott és fedett „liberálisokból”, újraértékelt tartalékosokból és kommunista bárdokból álló, más körülmények között nevetséges, ma

veszélyes politikai menazséria.

Fogalmam sincs, hogy e gyülevész banda bármely tagját a kíváncsiság rábírta-e, hogy az utóbbi órákban pillantást vessen a netre: Facebookra, Twitterre, fórumokra.

Hogy bármelyikük megértette-e, mit generált a Victor Ponta által mondott ostobaság, mely aztán legurult mindazok ellenséges érzéseinek völgyébe, akik évek óta Bukarest politikáját bírálják…

Annak a „politikusnak” az iránytévesztésére válaszolva, aki megengedte magának, hogy – bunkó módon – rendkívül érzékeny nemzeti témákkal „zsonglőrködjön”, veszélyesen sok fiatal – és nemcsak fiatal – fenyegetőzik azzal, hogy ha a „mitikák”, az olténiaiak és a moldvaiak Pontát fogják választani, akkor így vagy úgy kérni fogják Erdély elszakadását; támogatni fogják a szegregációt;

elszakadást támogató pártokat fogna létrehozni.

A kormányfő éretlensége régi és ki nem mondott frusztrációkat csatornázott be a legveszélyesebb irányba.

Természetesen, nem ez a megoldás!

De ki ítélhetné el azokat a románokat, akiket ilyen gondolkodásra kényszerít az egyre nagyobb számú arrogáns, gyanúsítgató, öntelt senki pofátlansága, akik semmibe veszik az intelligenciájukat, erkölcsüket és méltóságukat, és akik – újabban – megakadályozzák őket legelemibb és legfontosabb joguk, a szavazási jog gyakorlásában?!