A román sajtó egyre inkább kihegyezi a vitriolos tollat, ha Victor Pontáról van szó.
Úgy gondolom, egy olyan felelőtlen „politikusnak”, mint Victor Ponta, ebben a pillanatban kellene itt hagynia csapot-papot. Le kellene mondania minden köztisztségéről, fel kellene hagynia bármilyen politikai tervvel, el kellene felejtenie a PSD-t, Kiseleffet (a PSD-székház utcája – a szerk.), Cotroceni-t
A szóban forgóig egyetlen elnökjelölt sem próbálta meg ennyire bárdolatlanul és erőszakosan belekeverni Erdély Romániától való elszakadásának kérdését egy választási összecsapásba. Egyetlenegy sem vádolta – saját hasznára – ellenfelét ilyen szörnyűséggel, mert hogy megijedt az Erdélyben kialakult, számára egyértelműen hátrányos eredménytől.
A dühtől elvakult Victor Ponta megtette: megvádolta Klaus Johannist, hogy azért küzd, mert ki akarja szakítani Erdélyt az ország testéből.
Ez súlyos hazugság, ennek megfelelő következményekkel.
Victor Ponta úgy gondolta, politikai és jellembeli eltévelyedéseiben bármilyen nemzeti érzékenységet felhasználhat, hogy a maga oldalára állítsa a választókat, manipulálja őket, és a rá szavazó románokat azok ellen fordítsa, akik nem mellé tették az obulust.
Mivel úgy találta, hogy a téma „remekül” megfelel „egyesítő elnöki” szlogenjének, e téren „kiképzett” emberekkel vette magát körül. A hatalom kerítéséhez felfogadta Corneliu Vadim Tudort, a nacionalista szélsőségesség girhes farkasát, aki beveti Johannis ellen a szarparittyát. Aztán Dan Diaconescut, a társadalom peremére szorult „éjszakai manipulátort”, „az újgazdag Victor Ponta kibékíthetetlen ellenségét”. Sőt, még a „diszkrét” Teodor Meleşcanut is, a „síri csendek” emberét, a SIE volt igazgatóját és jövőbeni „nemzetbiztonsági” tanácsadóját.
Ez egy volt szekusokból-szinekúrásokból, levitézlett politikusokból, beszivárgott és fedett „liberálisokból”, újraértékelt tartalékosokból és kommunista bárdokból álló, más körülmények között nevetséges, ma
Fogalmam sincs, hogy e gyülevész banda bármely tagját a kíváncsiság rábírta-e, hogy az utóbbi órákban pillantást vessen a netre: Facebookra, Twitterre, fórumokra.
Hogy bármelyikük megértette-e, mit generált a Victor Ponta által mondott ostobaság, mely aztán legurult mindazok ellenséges érzéseinek völgyébe, akik évek óta Bukarest politikáját bírálják…
Annak a „politikusnak” az iránytévesztésére válaszolva, aki megengedte magának, hogy – bunkó módon – rendkívül érzékeny nemzeti témákkal „zsonglőrködjön”, veszélyesen sok fiatal – és nemcsak fiatal – fenyegetőzik azzal, hogy ha a „mitikák”, az olténiaiak és a moldvaiak Pontát fogják választani, akkor így vagy úgy kérni fogják Erdély elszakadását; támogatni fogják a szegregációt;
A kormányfő éretlensége régi és ki nem mondott frusztrációkat csatornázott be a legveszélyesebb irányba.
Természetesen, nem ez a megoldás!
De ki ítélhetné el azokat a románokat, akiket ilyen gondolkodásra kényszerít az egyre nagyobb számú arrogáns, gyanúsítgató, öntelt senki pofátlansága, akik semmibe veszik az intelligenciájukat, erkölcsüket és méltóságukat, és akik – újabban – megakadályozzák őket legelemibb és legfontosabb joguk, a szavazási jog gyakorlásában?!
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.