A román sajtó egyre inkább kihegyezi a vitriolos tollat, ha Victor Pontáról van szó.
Úgy gondolom, egy olyan felelőtlen „politikusnak”, mint Victor Ponta, ebben a pillanatban kellene itt hagynia csapot-papot. Le kellene mondania minden köztisztségéről, fel kellene hagynia bármilyen politikai tervvel, el kellene felejtenie a PSD-t, Kiseleffet (a PSD-székház utcája – a szerk.), Cotroceni-t
A szóban forgóig egyetlen elnökjelölt sem próbálta meg ennyire bárdolatlanul és erőszakosan belekeverni Erdély Romániától való elszakadásának kérdését egy választási összecsapásba. Egyetlenegy sem vádolta – saját hasznára – ellenfelét ilyen szörnyűséggel, mert hogy megijedt az Erdélyben kialakult, számára egyértelműen hátrányos eredménytől.
A dühtől elvakult Victor Ponta megtette: megvádolta Klaus Johannist, hogy azért küzd, mert ki akarja szakítani Erdélyt az ország testéből.
Ez súlyos hazugság, ennek megfelelő következményekkel.
Victor Ponta úgy gondolta, politikai és jellembeli eltévelyedéseiben bármilyen nemzeti érzékenységet felhasználhat, hogy a maga oldalára állítsa a választókat, manipulálja őket, és a rá szavazó románokat azok ellen fordítsa, akik nem mellé tették az obulust.
Mivel úgy találta, hogy a téma „remekül” megfelel „egyesítő elnöki” szlogenjének, e téren „kiképzett” emberekkel vette magát körül. A hatalom kerítéséhez felfogadta Corneliu Vadim Tudort, a nacionalista szélsőségesség girhes farkasát, aki beveti Johannis ellen a szarparittyát. Aztán Dan Diaconescut, a társadalom peremére szorult „éjszakai manipulátort”, „az újgazdag Victor Ponta kibékíthetetlen ellenségét”. Sőt, még a „diszkrét” Teodor Meleşcanut is, a „síri csendek” emberét, a SIE volt igazgatóját és jövőbeni „nemzetbiztonsági” tanácsadóját.
Ez egy volt szekusokból-szinekúrásokból, levitézlett politikusokból, beszivárgott és fedett „liberálisokból”, újraértékelt tartalékosokból és kommunista bárdokból álló, más körülmények között nevetséges, ma
Fogalmam sincs, hogy e gyülevész banda bármely tagját a kíváncsiság rábírta-e, hogy az utóbbi órákban pillantást vessen a netre: Facebookra, Twitterre, fórumokra.
Hogy bármelyikük megértette-e, mit generált a Victor Ponta által mondott ostobaság, mely aztán legurult mindazok ellenséges érzéseinek völgyébe, akik évek óta Bukarest politikáját bírálják…
Annak a „politikusnak” az iránytévesztésére válaszolva, aki megengedte magának, hogy – bunkó módon – rendkívül érzékeny nemzeti témákkal „zsonglőrködjön”, veszélyesen sok fiatal – és nemcsak fiatal – fenyegetőzik azzal, hogy ha a „mitikák”, az olténiaiak és a moldvaiak Pontát fogják választani, akkor így vagy úgy kérni fogják Erdély elszakadását; támogatni fogják a szegregációt;
A kormányfő éretlensége régi és ki nem mondott frusztrációkat csatornázott be a legveszélyesebb irányba.
Természetesen, nem ez a megoldás!
De ki ítélhetné el azokat a románokat, akiket ilyen gondolkodásra kényszerít az egyre nagyobb számú arrogáns, gyanúsítgató, öntelt senki pofátlansága, akik semmibe veszik az intelligenciájukat, erkölcsüket és méltóságukat, és akik – újabban – megakadályozzák őket legelemibb és legfontosabb joguk, a szavazási jog gyakorlásában?!
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Ha minden a tervek szerint halad, október elsejétől hatályba lép az új díjszabási rendszer a romániai országutak használatára vonatkozóan.
Egy órán át garázdálkodott egy ismeretlen elkövető a csíkzsögödi MCRacing autóbontó udvarán: autószállítókat tört össze, járműveket rongált meg, áttörte a kerítést, majd egy forgalomból kivont autóval hajtott el.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.