A román sajtó egyre inkább kihegyezi a vitriolos tollat, ha Victor Pontáról van szó.
Úgy gondolom, egy olyan felelőtlen „politikusnak”, mint Victor Ponta, ebben a pillanatban kellene itt hagynia csapot-papot. Le kellene mondania minden köztisztségéről, fel kellene hagynia bármilyen politikai tervvel, el kellene felejtenie a PSD-t, Kiseleffet (a PSD-székház utcája – a szerk.), Cotroceni-t
A szóban forgóig egyetlen elnökjelölt sem próbálta meg ennyire bárdolatlanul és erőszakosan belekeverni Erdély Romániától való elszakadásának kérdését egy választási összecsapásba. Egyetlenegy sem vádolta – saját hasznára – ellenfelét ilyen szörnyűséggel, mert hogy megijedt az Erdélyben kialakult, számára egyértelműen hátrányos eredménytől.
A dühtől elvakult Victor Ponta megtette: megvádolta Klaus Johannist, hogy azért küzd, mert ki akarja szakítani Erdélyt az ország testéből.
Ez súlyos hazugság, ennek megfelelő következményekkel.
Victor Ponta úgy gondolta, politikai és jellembeli eltévelyedéseiben bármilyen nemzeti érzékenységet felhasználhat, hogy a maga oldalára állítsa a választókat, manipulálja őket, és a rá szavazó románokat azok ellen fordítsa, akik nem mellé tették az obulust.
Mivel úgy találta, hogy a téma „remekül” megfelel „egyesítő elnöki” szlogenjének, e téren „kiképzett” emberekkel vette magát körül. A hatalom kerítéséhez felfogadta Corneliu Vadim Tudort, a nacionalista szélsőségesség girhes farkasát, aki beveti Johannis ellen a szarparittyát. Aztán Dan Diaconescut, a társadalom peremére szorult „éjszakai manipulátort”, „az újgazdag Victor Ponta kibékíthetetlen ellenségét”. Sőt, még a „diszkrét” Teodor Meleşcanut is, a „síri csendek” emberét, a SIE volt igazgatóját és jövőbeni „nemzetbiztonsági” tanácsadóját.
Ez egy volt szekusokból-szinekúrásokból, levitézlett politikusokból, beszivárgott és fedett „liberálisokból”, újraértékelt tartalékosokból és kommunista bárdokból álló, más körülmények között nevetséges, ma
Fogalmam sincs, hogy e gyülevész banda bármely tagját a kíváncsiság rábírta-e, hogy az utóbbi órákban pillantást vessen a netre: Facebookra, Twitterre, fórumokra.
Hogy bármelyikük megértette-e, mit generált a Victor Ponta által mondott ostobaság, mely aztán legurult mindazok ellenséges érzéseinek völgyébe, akik évek óta Bukarest politikáját bírálják…
Annak a „politikusnak” az iránytévesztésére válaszolva, aki megengedte magának, hogy – bunkó módon – rendkívül érzékeny nemzeti témákkal „zsonglőrködjön”, veszélyesen sok fiatal – és nemcsak fiatal – fenyegetőzik azzal, hogy ha a „mitikák”, az olténiaiak és a moldvaiak Pontát fogják választani, akkor így vagy úgy kérni fogják Erdély elszakadását; támogatni fogják a szegregációt;
A kormányfő éretlensége régi és ki nem mondott frusztrációkat csatornázott be a legveszélyesebb irányba.
Természetesen, nem ez a megoldás!
De ki ítélhetné el azokat a románokat, akiket ilyen gondolkodásra kényszerít az egyre nagyobb számú arrogáns, gyanúsítgató, öntelt senki pofátlansága, akik semmibe veszik az intelligenciájukat, erkölcsüket és méltóságukat, és akik – újabban – megakadályozzák őket legelemibb és legfontosabb joguk, a szavazási jog gyakorlásában?!
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
A Csíkszeredai Bíróság meghosszabbította a Csíkdánfalván halálos kimenetelű gázolást elkövető, majd a helyszínt elhagyó autóvezető előzetes letartóztatását. Így a 39 éves karcfalvi férfi újabb 30 napig vizsgálati fogságban marad.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.