Halló! Hallóóó! Van itt valaki? A kurva életbe, mondtam, hogy tízezer euróból nem lehet elnökválasztási kampányt csinálni!
Csend. Fúj a szél. Csattognak a zászlók. Nő a fű.
És minek kellett a Madarasi Hargitát kibérelni? Oké, értem én, itt magasabb vagyok Gergely Balázsnál. Viszont ki se látszom a sok import kopjafa közül. Na, ezt elkúrtuk. De nagyon!
Döbbent csend. Beindul egy tapsgép. Elromlik.
Hogy? Á, jó napot kívánok! Tessék? Ööö… bunöziuá. Hozzatok tolmácsot, a francba! No, hát üljön le, polgártárs. S oszt mi szél hozta erre, ahol a székely se jár, hogy a rosseb egye, ahun van. Ezt ne fordítsátok, bakker! Ja, hogy transzhumál. Na, hát jöjjön közelebb, ide, erre a kőrakásra, ni. S hívja a mijoricáit is. Hadd legyünk elegen. S melegen, mert kurva hideg van.
Jeges csend. Vacognak a fogak. Esik az eső.
Hogy én mit keresek itt? Hát tudja, elnökválasztás van vasárnap. Igen. És én vagyok minden magyarok elnökjelöltje. Mi? Nem. Domnu’ Hunor nem a magyaroké. Nem is magyar. Na ugye. Maga is tudja. Tessék? Hogy adott magának pénzt? Mire? Tényleg? Kiadták a dojnakötetét? Hát, ez csodás.
Dalol a szél. Csattognak a dojnák. A fű se nő.
Hogy én mit akarok? Hát, egy kampányzáró nagygyűlést akartam volna, itt, a Szent Hegyen. Gondoltam, kijön ide minden autonomista, most, hogy az utat is megjavítottuk. De… Ja, hogy ha elnök leszek. Hát…
Egészen apró csend. Borsnyi. De erős.
Szóval. Én azt akarom, hogy Erdély az erdélyieké legyen. Például a magáé. Ja. Nem erdélyi? Az mellékes. Tehát: ne a bukaresti tolvajok mondják meg nekünk, hány óra két hét. Mi? Hogy Transivania? Nem, nem. Erdély egy dolog. Transilvania más dolog. Érti? Olyan mint.. a narancs, meg a citrom. Na, ez így nem lesz jó. A citrom nem magyar narancs. Hogy magyarázzam el. Oyan mint… igen, mint a juhász, meg a bács. Au! Jó, nem olyan.
Enyhén véres csend. Kidől egy kopjafa. Még egy.
Na jó. Figyeljen! Ismeri Az ember tragédiáját? Nem, nem az adóemelésre gondolok. Ezt egy Madách Imre nevű nagy magyar írta. Magyarul, hát. De románra is lefordították. Olvasta? Nahát! Én nem. Szóval: van az egyik színben… A konstantinápolyi? Na, akkor abban. Szóóóval: jön a pátriárka és azt mondja, hogy micsoda különbség van a homousion és a homoiusion közt. Érti? Mi? Hogy nincs?
Elülő csend. A juhok odébb állnak. A fenyők is.
Nézze. Maga autonóm. Igazam van? Aha, nincs. Jó. Még nem az. De én pont ezt akarom. Hogy autonóm legyen. És minden magyar. Meg székely. Meg román. Meg szász. Meg cigány. Jó, oké, a cigányokról még beszélünk. Legyenek autonómok. Akkor is, ha nem jöttek el ide. Akkor is, ha nem fognak rám szavazni. Legyenek büszke erdélyiek. Nem, NEM TRANSZILVÁNOK, AZ ISTENIT NEKI!!! Hé! Most meg hova megy? Halló! Álljon már meg, bács polgártárs…
Csak csend. Félárbocon kókadnak a zsászlók. Estevan, este van.
Na, mindegy. Vegyetek tőle tíz juhot. Mi? Hogy nincs költségvetés? Hát akkor kérjetek kölcsön, na. Levágjátok, kiteszitek ide. Elmondom a medvéknek, amit akarok. Úgyis többen vannak, mint a magyarok.
Halkan szól a pásztorsíp az őszi éjszakában.