Kicsit a mesebeli királylány történetét idézte az a kolozsvári sajtótájékoztató, amelyen Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács első embere értékelte a romániai elnökválasztásokat nemzetpolitikai szempontból, egyenest a házsongárdi Bánffy-kripta átadásáról jövet. Vagyis hozott is valamit, meg nem is. Mert az asztalnál ülők közül ketten – a néppárt vezetője és a párt védnöke (Tőkés) – érthető módon Szilágyi Zsoltot támogatják a romániai elnökválasztás első fordulójában, Németh Zsolt viszont többször is világossá tette, hogy sem ő személyesen, sem
a magyar állam nem foglal állást
a romániai magyar elnökjelöltek vitájában. A lényeg az, hogy minél többen elmenjenek szavazni, mert:
♦ Történelmi jelentőségű, hogy két magyar nemzetiségű elnökjelölt, Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt is megmérkőzik;
♦ Most először nyílik lehetőség két értékrend között választani, külső kényszerek (mint az 5 százalékos parlamenti küszöb) nélkül;
♦ Ha a versengő jelöltek nagy számban tudják mobilizálni a választókat, az növeli a magyarság politikai súlyát Romániában.
A fentieket először Toró vázolta, de ebben nagyjából mindhárman egyetértettek.
Németh Zsolt a magyar-magyar mellett
a román-magyar kapcsolatok fontosságáról
is beszélt, a kérdést geopolitikai viszonyrendszerbe helyezve. Állítása szerint a két ország viszonya felértékelődött az orosz-ukrán konfliktus árnyékában. Közép-Kelet-Európa egysége most különösen fontos, mi több, a sikeres érdekérvényesítés előfeltétele, de ezen az egységen repedések mutatkoznak. Szükség van a Románia és Magyarország közti együttműködés felmelegítésére, mert az elmúlt két és fél évben a felek kissé elhidegültek egymástól, miniszterelnöki szintű találkozóra nem is került sor – de miután minden választás lejárt az idén, ez a helyzet remélhetőleg változni fog. Az, hogy két magyar is indul az államelnöki posztért, örvendetes, mert a jelölésre összegyűjtött közel 500 ezer aláírás is mutatja, hogy
az erdélyi magyarokat sikerült megszólítani.
A döntés viszont az itteni magyarok kezében van, a magyar állam nem foglal állást, nem és nem, akármilyen kíváncsi is a sajtó.
Tőkés László megidézi Temesvár szellemét, mert büszke arra, hogy a magyarok tevőlegesen részt vettek 25 évvel ezelőtt a diktatúra megdöntésében. És Magyarország is, hiszen ’56 nélkül nincs ’89. Jelzésértékű, hogy Szilágyi Zsolt, akivel értékközösség fűzi össze a temesvári forradalom napjai óta, megkoszorúzta Snagovon Nagy Imre emlékoszlopát. Romániának olyan elnök kell, aki képes befejezni a rendszerváltást.
Az európai parlamenti képviselő odaszúrt kicsit a választási ellenfeleknek is, mondván, hogy Victor Ponta kijelentése szerint a jelenlegi kormánykoalíciónak három jelöltje van (Ponta, Kelemen, Tăriceanu): „nekünk csak egy van, de azt megbecsüljük”. Jó, azért Kelemen Hunor is belefér, mert mégis csak az a fontos, hogy együtt mozgósítsuk a magyarságot – Tőkés a választási számok alakulásával támasztja alá, hogy amikor több magyar erő indult vagy amikor a magyar pártok összefogtak, az jobban mobilizálta a választókat, mint az RMDSZ egymagában. És ha már RMDSZ, természetesen
szó esik a Neptun-gate 2-ről,
vagyis az amerikai gyökerű, de azóta romániaivá vált Project on Ethnic Relations (azaz most már Friends of the PER) civil szervezet közvetítésével zajló székelyföldi autonómia-egyezkedésekről – amelyeknek zavaros politikai és büntetőjogi hátteréről itt írtunk. Az egésznek kampányszaga van, akárcsak az RMDSZ-es autonómiatervezetnek, mondja Tőkés, aki szerint nincs szükség amerikai közvetítésre, megteszi egy román-magyar kerekasztal is, ha van politikai szándék.
Németh és Toró azért óvatosan hangsúlyozzák az amerikai vonal fontosságát, mert az autonómiaküzdelem sikeresebb, ha segítenek a nagyhatalmak. A geopolitikai helyzet fokozódik, ezért legyünk résen!
Ott leszünk.
Fotó: Mohácsi László-Árpád