A töméntelen kultúra és vásár után a köztéri bútorokkal is háziasították Kolozsvár Főterét az elmúlt hétvégén. Hétfőn ennek nyomaira bukkantunk.
A kukák tűntek fel elsőre, róluk gyorsan kiderült, hogy a TiMAF fesztivál pingálta ki őket, pontosabban húzta rájuk az első bőrt. Hogy mi az a TiMAF? Kolozsvár legláthatatlanabb fesztiválja. Vagy a második legláthatatlanabb a Comedy Cluj után.
Egyrészt beltéri fesztiválként hirdeti magát a Transylvanian International Music and Art Festival, szabadtéren eddig csak a plakátjaiba lehetett ütközni. Másrészt annyi mindent akar markolni (koncertek, versenyek, filmek, gasztronómia, reklám, stand-up, divat, könyvbemutatók), hogy közben teljesen arctalan maradt.
De a kukáknak legalább lett arca. Állatkertje is jelzi, hogy ez a fesztivál azt hiszi, a nem túl jellegzetes változatosság gyönyörködtet:
Átellenben, a tér másik sarkában zajlik az élet a városi nappaliban. Napozás, beszélgetés, szteptánc, teázás és forralt borozás közben raklapnyi ötlet születik arról, mitől éreznék még inkább otthon magukat a városlakók Kolozsváron. És hogyan vigyázhatnának rá jobban.
Pár, monomániának tűnő ötletünk nekünk is volna, de muszáj odébb menni, mert máris táncra perdül két lány Matyi előtt.
Csak úgy kedvtelésből. Telefonból szól a zene hozzá, sapkába lehet adakozni.
Mindez két perc alatt egy hétfő délután, amíg az egyszeri kolozsvári el szeretne jutni A pontból B pontba a Főtéren át.