A gyanútlan szemlélőnek óhatatlanul az érzése támadhatott az elmúlt hetek választási kampányát figyelve, hogy Romániában nem is államelnököt, hanem fő-fő állami titkos ügynököt választanak novemberben. Amióta a hivatalban lévő elnök meglebegtette – a maga finom és nőies módján –, hogy a jelöltek között valószínűleg egy titkos ügynök is van (romániaimagyarul: „fedett ügynök”), azóta a legégetőbb kérdésnek az tűnik, hogy kire is utalhatott a Nagy Játékos.

Közben a román média egyik csúcsragadozója, Robert Turcescu önként és dalolva leleplezte magát (már ha lehet hinni neki), a külföldi hírszerzés főnöke, Teodor Meleșcanu pedig – cseppet sem titkos módon – bejelentkezett az államelnöki székért folyó versenybe. Politikai elemző, titkosszolgálati szakértő vagy időjós legyen a talpán, aki képes kiigazodni a szövevényes ügynökviszonyokban.

Olvasson még:

Aztán hétfő este Băsescu kimondta a nevet is: Ponta. Victor Ponta. Nem mondhatnánk, hogy szívünkhöz kaptunk a meglepetéstől, de így, belemondva az éterbe, mégis csak meghökkentőnek tűnik. Node röpül az ügynökvád, ki tudja, hol áll meg: a romániai politikai élet csatalovai hadrendbe sorakoztak, és keresztbe-kasul nyilatkoztak a „leleplezésről”. A számunkra leginkább érdekes reakciók közül szemelgetünk most. Kezdődött tehát azzal, hogy

Traian Băsescu államelnök a Realitatea hírtelevízióban kijelentette, hogy Victor Ponta, Románia jelenlegi, szociáldemokrata miniszterelnöke az az elnökaspiráns, akire utalt korábban, vagyis ő tevékenykedett a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ügynökeként, mégpedig 1997 és 2001 között. Ebben az időszakban Ponta történetesen ügyész volt, hivatalával az ügynöki pozíció összeférhetetlen. Kedvesen arra kérte a kormányfőt, ismerje be érintettségét, másként „volt főnöke (Teodor Meleșcanu, a Szolgálat volt igazgatója, jelenleg elnökjelölt – a szerk.) az arcába vigyorog majd”.

Victor Ponta természetesen sietett tagadni az államfő vádjait. Bár ez a tagadás kissé felemásra sikeredett: egyértelműen nem cáfolta az elnök által mondottakat, csak kijelentette, hogy miniszterként és ügyészként is a hazáját szolgálta, és a törvényeket betartotta. Mindenki értse ezt úgy, ahogy akarja. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten alapon kijelentette, hogy imádkozni fog Băsescuért, mert láthatólag megzavarodott, az országnak pedig nem kellene egy bomlott elméjű személytől függenie.

Emil Constantinescu korábbi államelnök (1996-2000) is beszállt a buliba. Ő emelte is a tétet: állítása szerint maga Băsescu az ügynök: sőt, nemcsak volt, de jelenleg is az. A rendszerváltás előtt szekusként tevékenykedett, ügynöki munkáját pedig ma is folytatja, mert ezekből a struktúrákból nem lehet kitörni. A probléma az, hogy ez legalább annyira hihető, mint amit Băse állított Pontáról.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, államelnökjelölt nem akarja elhinni, amit Băsescu mond. Szerinte az elnöknek nincsenek meggyőző bizonyítékai a vád alátámasztására. A Szociáldemokrata Párt koalíciós partnereként ez a hezitálás nem túlzottan meglepő.

Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség elnökjelöltje (mondjuk ki: az egyetlen, akinek valós esélye van legyőzni Pontát az elnökválasztáson) arra kéri a miniszterelnököt, nyilvánosan tisztázza a helyzetét. Továbbá azt kérdezi, mi mást rejtegethet még Ponta CV-je? (Talán egy titkos doktorit? –a szerk.)

Teodor Meleșcanu elnökjelölt, a külügyi hírszerzés korábbi igazgatója visszadobja a labdát Băsescunak: mivel az elnök azzal vádolta, hogy segített Pontának eltitkolni a múltját, kijelenti, hogy a Szolgálat nem köteles felfedni előtte az ügynöklistáját. Kérdés tehát, kinek az arcába fog vigyorogni az ügynökvezér.

Monica Macovei független elnökjelölt: Ponta monnyon le.

Elena Udrea, a Népi Mozgalom Pártja elnökjelöltje, Băsescu kesztyűbábja: Ponta monnyon le.

A sort itt lezárjuk, mert cikkünk állandó frissülésre van ítélve. Minden világos, ugye?

A nap még nem ért véget. És még Robert Turcescu sem állt elő a saját változatával.