22 millió juh

Szinte minden európai nemzet rendelkezik alapító mítosszal. Csakhogy a Nibelung-énekhez, Igor kenézhez vagy a Roland-énekhez képest a tősgyökeres Bárányka (Mioriţa) sokkal békésebb. Gyilkossággal és kirablással fenyegetett juhászunk derűsen várja a végét, míg Siegfried, Roland és Igor addig harcol az ellenséggel, míg ki nem csorbul a kardja.

Romániát – vajon hányadszorra? – újabb korrupciós botrány sújtja. Bár a románok megszokták a lopást, a kenőpénzek nagysága és az érintettek neve keltett néhány hullámot. Csak a mi kedves és drága Parlamentünk nyugodt, de nagyon. A választási kampánnyal elfoglalt választottak úgy tartották jónak, hogy nem kell sietniük. Mintha azt mondanák magukban, várjuk csak meg, ki kerül ki győztesen.

Valójában az a gond, hogy az igazságszolgáltatás a kiszolgáltatottjuk lett. A hatalmi ágak miféle szétválasztása az, amikor a Parlament dönti el, hogy kit, mit és miként vizsgálnak ki? Még a nácik által ellenőrzött Reichstag sem rendelkezett ilyen hatalommal. Látnunk kell a dokumentumokat, vetik oda nekünk foghíjról, nem palástolt lekezeléssel. Sietek megkérdezni: há’ ti kik vagytok?

Szintén én válaszolok: a nemzet képviselői vagytok. És itt a bűnösökre is mutatok: magunkra. Igen, mindnyájunkra. Magamat is beleértve, akinek ahelyett, hogy a blogomon élném ki a frusztrációmat, az olvasókkal együtt, az utcán kellene lennem. És nektek is velem kellene tartanotok. Mert nem kezelhetünk egy rendkívül súlyos kérdést ilyen lazán. Az életünk a tét, annak teljes dimenziójában, amiből gúnyt űznek azok, akik – megalázkodva – csúsznak-másznak a választási kampányban, szavazatokat koldulva.

Emlékeznek a Verespatak-melletti felvonulásokra? Victor Pontának, miután ellenzékben a kitermelés ellen dörgött és villámlott, hirtelen megvilágosodása lett. Valószínűleg segített neki ebben a nagy szentjánosbogár, bár ő marxista forradalmári szerepben tetszeleg. De hétről hétre utcákra vonultak az emberek. Észrevették, hogy miként kezelik most a kérdést a kampányban érintett politikusok? Nézzük meg, megéri-e… nem károsítja-e a környezetet… majd meglátjuk, várjunk még…

Tehát, működik. Meglehet, hogy bemegyünk a Parlamentbe, hajuknál fogva lecibáljuk őket a lépcsőkön és aztán behajítjuk őket a kukába, ahogy azt más szomszédaink is megtették már. Aztán választunk új képviselőket. Persze, ha – népként – saját sorsunk urai akarunk lenni és nem nyájnyi bárányka.