A román hivatalos szervek kisebbségekkel szembeni „toleranciájának” iskolapéldája a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye, amely most ismét a figyelem középpontjába került, mivel a magyar tagozat illetékesei bejelentették: mivel az előzetes ígéretek ellenére a magyar oktatás helyzete továbbra sem rendeződött, idén is bojkottálják a tanévnyitót.
Az ügy ismert: a néhány évvel ezelőtt elfogadott oktatási törvény kötelezi a multikulturálissá nyilvánított egyetemeket az önálló magyar főtanszékek létrehozására. Ez megtörtént a marosvásárhelyi színművészetin és a BBTE-n, a MOGYE román többségű, keményen magyarellenes vezetősége azonban azóta is akadályozza a törvény hatályba léptetését. Az Ungureanu-kormány 2012-ben kormányrendelet útján próbálta rendezni a helyzetet, de a Victor Ponta vezette ellenzék épp emiatt buktatta meg. Frissen kormányra kerülve ugyan Ponta és az akkori oktatási miniszter elutazott Marosvásárhelyre, és ott aláírtak egy megállapodást az ügy rendezéséről, de a tervezet jelentős része azóta sem valósult meg. Emiatt a magyar oktatók és diákok immár harmadik alkalommal bojkottálják a tanévnyitót, az egyetem vezető testületének magyar tagjai pedig tiltakozásképpen már korábban lemondtak.
A MOGYE helyzete kiválóan szemlélteti, hogyan viszonyul a magyar közösséghez az ország kormánya, amelyben ráadásul a magyar közösség parlamenti képviselettel rendelkező politikai szervezete is jelen van.
Miközben az RMDSZ tavaszi kormányra lépésének feltételei között a MOGYE magyar főtanszékeinek ügye, a konfliktus magyar szempontból megnyugtató rendezése is szerepelt, a helyzet a mai napig sem változott. Sőt a felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter az egyetem soviniszta szellemiségű vezetőségének retorikáját alkalmazva kijelentette: a politikum nem avatkozhat be az egyetemek működésébe, mivel tiszteletben kell tartani az egyetemi autonómiát. Ezzel egyértelművé tette, hogy osztja az egyetem vezetőségének nézeteit, amely szerint az egyetemi autonómiára hivatkozva tagadják meg a magyar vonal létrehozását.
Ezzel gyakorlatilag a kormány nevében szentesítette azt az abszurd helyzetet, miszerint egy felsőoktatási intézmény az egyetemi autonómiára hivatkozva folytatólagosan, évek óta törvényt szeghet. A törvénysértés egyértelmű, mint ahogy az is, hogy az önrendelkezés szándékos félreértelmezése az autonómia lejáratására is kiválóan alkalmas.
Az ügy legnagyobb vesztesei természetesen a magyar hallgatók, de vesztes az erdélyi magyar társadalom egésze is, hiszen az egyetem vezetőségének törvényszegése hátrányosan érinti a magyar orvosok anyanyelvi képzését.
Kudarc ugyanakkor az ügy az RMDSZ-nek is, amely ismét csak azzal szembesül, hogy koalíciós partnere továbbra sem tartja be írásban vállalt ígéretét. Külön kellemetlen a szövetség számára, hogy a tanévnyitó magyar bojkottja éppen az államfő-választási kampány időszakára esik. És ezen még az is csak szerény, a lényeget eltakarni nem tudó szépségflastrom, hogy politikai alku keretében az RMDSZ kialkudott tizenöt további tandíjmentes helyet a magyar hallgatók számára, mivel a román hallgatók is ugyanennyit kaptak, vagyis az eredetileg tervezett fele-fele hallgatói arány – ahogy az egyetemi illetékes is jelzi – kétharmad-egyharmad arányhoz közelít a románok javára. Így ez nem rendezi a magyar tagozat helyzetét.
Az ügy még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy továbbra is kétséges: valóban megérte, és az egész romániai magyar közösség érdekeit szolgálta-e, hogy az RMDSZ minden ellenérvet félresöpörve kormányra lépett, és akkor is kormánytag maradt, amikor a külügyminisztérium a román állam nevében nemzetközi szinten lépett fel egy, többek között az RMDSZ által is felvállalt európai kisebbségjogi kezdeményezéssel szemben.