Az államfőválasztást megelőző időszak egyik legnagyobb meglepetését okozta Teodor Meleşcanu, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója. Meleşcanu csupán egy nappal a támogatói aláírások leadási határideje előtt jelentette be: lemond a külügyi hírszerzés élőről, és harcba száll az államfői székért.

Mint kiderült, egy gyakorlatilag ismeretlen, jelentéktelen alakulat, a Társadalmi Igazságosság Pártja színeiben indul, a támogatói aláírásokat pedig fű alatt a nyugalmazott katonatisztek szakszervezetének segítségével gyűjtötték össze számára. A szakszervezet vezetője, a jelenlegi kormány melletti demonstrációk szervezéséről, valamint a korrupcióellenes ügyészség megszüntetésére tett javaslatáról hírhedt nyugalmazott ezredes, Mircea Dogaru szerint „civil szervezetek” kérték fel az aláírásgyűjtésre.

Indulása bejelentésekor fölmerült a kérdés: kinek érdeke, hogy Meleşcanu – gyakorlatilag teljesen esélytelenül – harcba szálljon az államfői tisztségért? Nagy a sansz ugyanis, hogy valamely esélyesebb jelölt szavazótáborát megosztja, és így riválisát juttatja előnyhöz.

Meleşcanu pályafutását ismerve elvileg akármelyik oldal embere lehetne, még akkor is, ha az utóbbi évtizedben a jobbközép oldalt erősítette. 1996-ig a Văcăroiu-kormány külügyminisztere volt, majd 1996-ban a kommunista utódpárt PDSR listáján választották szenátorrá. 1997-ben azonban kilépett a pártból, és létrehozta a Szövetség Romániáért nevű alakulatot, amely 2002-ben a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) fuzionált, így Meleşcanut 2004-ben a PNL színeiben választották szenátorrá, majd a PNL javaslatára nevezte ki Băsescu államfő 2012-ben a SIE élére, ahonnan most lemondott.

Az a tény, hogy a jelenlegi kormány iránti szimpátiáját többször is kinyilvánító Dogaru szervezete hajlandó volt számára aláírásokat gyűjteni, akár arra is utalhatna, hogy a részben a PNL alkotta jobbközép Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltje, Klaus Johannis PNL-elnök ellen akarják bevetni. Igaz ugyan, hogy a PNL volt elnöke, Călin Popescu Tăriceanu volt kormányfő, a szenátus elnöke a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) hathatós támogatásával szintén elindul az államfőválasztáson, megosztandó a jobbközép szavazatokat, de egy újabb ex PNL-es jelölt még jobban összezavarhatná a liberális párt szavazóit.

Csakhogy a Társadalmi Igazságosság Pártja, amely Meleşcanut indította, baloldali pártként határozza meg magát. Vagyis – ha abból indulunk ki, hogy Meleşcanu a PNL soraiból került a SIE élére, és most is hű a liberálisokhoz – , akkor inkább a baloldal legesélyesebb jelöltjétől, Victor Ponta PSD-elnöktől vonhat el szavazatokat, „cserében” azért, mert a PSD Tăriceanut veti be a PNL ellen. Dogaru pedig a legkevésbé sem meggyőződésből gyűjtött a számára támogatói aláírásokat, hanem azért, mert megfelelő fizetséget kapott érte.

A politikus maga oszlatta el némileg a ködöt, amikor azt állította, hogy inkább jobboldali jelöltnek tekinti magát, mivel arról beszélt: egyensúlyt hozna a romániai politikai életbe, hogy a baloldal ne jusson totális hatalomhoz.

Sőt egyes feltételezések szerint ő lehet a tartalék abban az esetben, ha Johannist jogerősen elítélné a legfelsőbb bíróság az ellene zajló összeférhetetlenségi perben, ebben az esetben ugyanis Johannis három évig nem tölthetne be választott tisztséget. Ő maga is kijelentette: átvenné Johannis helyét.

Meleşcanu váratlan lépése kapcsán csupán egyetlen dolog bizonyos: hogy alaposan összezavarta a dolgokat. Valamint az, hogy – lásd Băsescu államfő utalását az egyik, állítólag titkos ügynökként tevékenykedő államfőjelöltre, valamint az ismert újságíró, Robert Turcescu furcsa önleleplezését – az elnökválasztást egyre jobban beárnyékolja a titkosszolgálatok tevékenysége.