Papp Attila ZsoltUnió, Skóciával – néhány tanulság és következmény
Próbáljuk meg tehát összegezni, vázlatosan, mit adtak nekünk a skótok és az angolok ezzel a népszavazással.
♦ Létezik olyan, hogy csendes többség. A médiában, a közösségi oldalakon és – a híradások szerint – az utcán eluralkodó hangulat alapján úgy tűnhetett az elmúlt hetekben, hogy Skócia csupa kék-fehérben úszik. A közvélemény-kutatásokból tudtuk, hogy a skótok nagyon megosztottak a függetlenség kérdésében, de a Nem-szavazók mintha kevésbé látszottak volna. Yes mannek lenni viszont menőnek számított – csak hát a szavazófülke magányos, már-már intimus hely, ahol nem az számít, mi látszik, hanem hogy mi van.
♦ Amikor ellentétbe kerül egymással a nemzeti érzés és a gazdasági racionalitás, rendszerint az utóbbi győz. Lehet ezen lamentálni, de nézzük a jó oldalát: a különböző romániai régiók gazdasági teljesítményének ismeretében ez mindenképpen jó hír az autonóm Erdély hívei számára.
♦ A biztonság érzete erősebb a szabadságvágynál. Az emberek többsége konzervatív, nem politikai értelemben, hanem a világ általános szemléletét illetően: csak akkor hajlandó változtatni, ha a helyzet tarthatatlanná válik, egyébiránt úgy gondolja, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. Hogy ez jó vagy rossz hír Erdély számára, elválik.
♦ A skótok példát mutattak a világnak arról, hogyan lehet civilizált módon rendezni közös ügyei(n)ket. A kampányt alig tarkították incidensek, a két tábor a legnagyobb békében megfért egymás mellett. Pedig itt aztán tényleg óriási volt a tét, nyugodtan nevezhetjük történelminek. Úgy hívják ezt: politikai kultúra. Azoknak, akik nálunkfelé minden tyúkper miatt képesek lennének megfojtani a másikat egy kanál vízben, azt tanácsoljuk, vessenek egy pillantást az alábbi fotóra:
>
Our favourite polling day photo - follow our #indyref coverage http://t.co/92LjuG3pZg pic.twitter.com/OM6hxjnaGq
— BBC News (UK) (@BBCNews) September 18, 2014
♦ A népszavazás, paradox módon, a brit demokrácia erejét és nagyszerűségét bizonyítja, ismét. A brit monarchia nem félt alattvalói lelkiismeretére bízni a döntést egy ekkora horderejű ügyben. A függetlenségi referendum nem gyengítette, hanem megerősítette Nagy-Britannia egységét. Így csinálják ezt ott, ahol a demokratikus hagyományok több mint három évszázadra nyúlnak vissza, nem huszonöt évre.
♦ És ez fordítva is igaz: a népszavazás eredménye nem gyengítette, hanem erősítette Skóciát. Igaza van a skót miniszterelnöknek, aki szerint semmi sem lesz már olyan, mint régen, a referendum előtt. Klisészerűen fogalmazva, a skótok kiengedték a szellemet a palackból, és feladták a leckét a hasonló problémákkal küszködő nemzetek számára. A függetlenségpártiak úgy vesztettek, hogy győztek: Skócia azt üzente az összes központosított nemzetállamnak, hogy az önrendelkezés jogos igény, és ebben csak az érintettek dönthetnek, békésen és demokratikusan. Akár úgy is, hogy maradnak – de ők döntik el, nem mások a fejük felett. Erdély – és benne a Székelyföld – számára ez a legfontosabb tanulság.
Isten óvja a királynőt, Isten óvja Skóciát!
Na és persze Katalóniát, Baszkföldet, Flandriát, Erdélyt.
Ez jó mulatság, férfimunka volt.
Címlapkép: www.abc.net.au
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
