Székelyföld autonómiatervezete kemény dió Ponta számára

Amikor az RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor – aki egyben a Szövetség államfőjelöltje – nyilvánosan is bemutatja majd Székelyföld autonómiatervezetét, akkor Victor Ponta kormányfő kerül majd nehéz helyzetbe, aki a magyar etnikumúak szavazatára is vágyik, de a saját választóit sem idegenítheti el magától.

A mérleg két serpenyője

Ha Victor Ponta kormányfő egyértelműen elhatárolódik majd a kormányzati partnereitől, akkor megfosztja magát annak lehetőségétől, hogy az elnökválasztás második fordulójában megkapja a magyar etnikumú választók szavazatát. Márpedig az RMDSZ jelöltje által – többnyire – összeszedett néhány (3-5) százalék nem elhanyagolható a második fordulóban, főleg akkor, ha az első két helyezett között elég szoros eredmény lesz.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei szervezetének elnöke, Horia Grama néhány nappal ezelőtti kijelentései is azt bizonyítják, hogy a szociáldemokraták szavazatokat remélnek a magyaroktól: „Mi hitelt és jelentőséget tulajdonítunk a magyaroknak, itt lenne az ideje, ha ők is ezt tennék velünk, és nagyon örülnénk, ha a jelöltünknek egyre nagyobb támogatása lenne”, mondta a PSD-s vezető arra emlékeztetve, hogy „Victor Ponta volt az, aki tisztességesen támogatta az RMDSZ kormányzati szereplését, a jelenlegi kormány pedig azzal dicsekedhet, hogy forrásokat biztosított és biztosít továbbra is Kovászna megye számára”.

A politikai gondolatmenet másik oldala az, hogy ha nem fog határozottan állást foglalni a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezet ellen, Victor Ponta kormányfőnek ezzel szintén a novemberi választáson kellene elszámolnia, amikor megbüntethetik majd azok, akikhez folyamatosan a Büszkék vagyunk románságunkra szlogent címezte. Főleg úgy, hogy számítani lehet arra, hogy az ellenzék teljes mértékben kihasználná a reakcióhiányát egy ennyire fontos és kényes témában.

A parlamenti „eltemetés” változata

A szorongatott helyzetből való kikerülés egyik módja a szociáldemokraták és elnökük számára az lenne, ha a vitát és a felelősséget áttolnák a „szuverén Parlament”-re (Ponta már más kényes esetben is alkalmazta ezt a módszert, a közbeszerzésekre vonatkozó törvények módosításától a tb-járulék csökkentéséig). Konkrétan, a magyar vezetők bemutatják a tervezetet, megkezdődik a (köz- és parlamenti) vitája, és ebben az állapotban meg is reked.

A 2005 óta hivatalba került összes kormány hasonló mechanizmust alkalmazott a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet esetében. A Tăriceanu-kormány által kezdeményezett tervezetet 2005-ben nyújtották be a szenátusnak és azóta a két ház, valamint a bizottságok és a plénum között „sétafikál”. Az RMDSZ-es parlamenti képviselők nyomására a tervezetet időnként elővették, de eddig még a bizottsági véleményezések szakaszán sem jutott túl, így aztán nagyon távolinak tűnik törvényhozási útjának a vége. […]

(A cikk kihagyott részében a szerző csak összefoglalja, kommentár nélkül, a HotNews által közölt autonómia-tervezetet. – Szerk. megj.)

Fotó: Vargyasi Levente