// 2026. február 21., szombat // Eleonóra

Korlátozzuk-e a szavazati jogot?

// HIRDETÉS

Ez itt a kérdés. A műveltségi és vagyoni cenzus témája mai napig megosztja a közvéleményt.

A Gândul készített néhány provokatív felmérést, „reakciós” politikai témákban. Ezeknek a közvéleményben kiváltott visszhangja nehezen mérhető, de egyes kérdések vitákat gerjesztettek.

Különösen két kérdés hívta fel magára a figyelmet, „elitista” mellékzöngéje miatt: egyetértene azzal, hogy csak

az érettségivel rendelkezők és a 2000 lej feletti jövedelműek szavazhassanak?

(Úgy tűnik, ez utóbbi kérdést később visszavonták).

A jelek szerint elsősorban a második kérdés érintett nagyon érzékeny húrokat: Vasile Ernu például az ilyenfajta felvetésekben valódi „fasizmust vagy szociális rasszizmust” látott (CriticAtac). Meglehet, így van, bár mi inkább egy következetesen végig nem vitt, út közben irányt vesztett vagy triviális regiszterekbe süllyedt gondolkodás nyomait látjuk.

 

A cenzusos szavazás témája a 90-es években szórványosan felmerült, egy olyan korszakban, amikor Románia éppen újra felfedezte a politika nyelvezetét és lázasan igyekezett újra kapcsolódni a saját történelméhez, régi témákat húzott elő és megpróbálta tesztelni, mennyire alkalmazhatók azok az aktuális viszonyokra. Valójában soha senki sem javasolta a cenzusos szavazás változatlan formában történő újbóli bevezetését.

 

Igaz, hogy Horia-Roman Patapievici (akitől állandóan egy 1996-ban, a Politice-ben megjelent bekezdést idéznek) azt mondta, a nép többsége képtelen jól választani, és úgy gondolta, a románok egész modern történelme igazolja a vezető elit elvét, maga a cenzus a mai napig meghatározatlan maradt. A cenzus meghatározhatatlansága megszakította ezt a gondolkodás-folyamot, amelynek ily módon nem is lett következménye. Azokban az években sokat beszéltek  

egy új elit létrehozásának szükségességéről, 

 

a negyvennyolcasok vagy a jászvásári (Iaşi) Junimea körének mintájára, holott a vitának csak az oktatáspolitika vagy a kulturális támogatások terén volt igazán értelme. Sokkal hasznosabb lett volna leszögezni, hogy akkor sem a „nép” vezetett, amikor egyetemes és közvetlen szavazással mondhatott véleményt, és a valódi politikai gond az lenne, hogy miként alakulnak ki és reprodukálják magukat a vezető kisebbségek.

 

Úgy tűnt, H-R Patapievici valójában figyelmen kívül hagyta, hogy „a rendkívül vékony réteg”, az európai neveltetésű kis román elit, amelyre kitartóan hivatkozott, önmagát nem tekintette a „nép”-pel szembenállónak, ahogy azt Iliescu 1990-es ellenfelei a dolgokat akut módon érezték, hanem sokkal inkább idegennek érezte magát a saját országában, amelyet romantikus lázzal igyekezett újra felfedezni és magához közelíteni.

 

Alecu Russo pontosan egy olyan nyugati utazó szerepét ölti magára, aki – ez utóbbival ellentétben – retorikai (irodalmi) módon fejezte ki azon vágyát, hogy újra rátaláljon saját gyökereire. G. Călinescu úgy gondolta, hogy ez a hang hamis, de a stílus dagályosságán túl minden kétséget kizáróan kifejeződik benne egy teljes mértékben Nyugaton kiteljesedett értelmiségi vágya, hogy igazi kulturális kapcsolatot hozzon létre saját országa primitív lakóival (számára az amerikai indiánok tűntek a legjobb hasonlatnak). Tehát, míg az 1990-es nyugatbarát kisebbség drámája az volt, hogy brutális (néha fizikai, ahogy azt az Egyetem/Universităţii téren láttuk)  

ellentétben állt a nép többségével, 

 

a negyvennyolcas elit drámája a mély kulturális törésvonal és a valódi kommunikációs képesség gyengesége volt. Egyesek úgy látták, hogy a többség nevében zsarnoki módon vezetik őket, mások azért szenvedtek, mert képtelenek voltak abban a felvilágosult szellemben kommunikálni, melyben nevelkedtek, és úgy látták, arra ítéltettek, hogy a régi tekintélyelvű módszereket reprodukálják a politikában. Radikálisan fogalmazva, ahogy azt Russo helyesen megjegyezte,  

a nép egyáltalán nem értette, mit mondanak neki.

 

A 90-es évek gondja valójában az volt, hogy a kritikus értelmiség egy része tévesen a negyvennyolcas nemzedékkel azonosította magát, olyan szerepet követelve magának, melyre nem volt alkalmas. Az 1848-asok ereje nemcsak a haladó jellegű gondolatokból, az intelligenciából és kultúrából származott, hanem elsősorban a tulajdonból. És éppen ezért, ha a 90-es években valaki valóban mozgásba hozta a dolgokat, azok sokkal inkább a parasztpártiak voltak, akik pontos céllal és egyértelmű jogi megoldásokkal harcoltak a restitutio in integrum-ért és a közösségi tulajdon privatizálásáért.

 

Az 1990-es parasztpártiak számára a többi érdektelen volt, ami magyarázza, hogy az értelmiségiek miért nem tudtak kötődni a kezdetek Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártjához, és miért kerestek állandóan más politikai önkifejezési formákat. Ennek ellenére 1990-ben volt értelme a cenzus felvetésének, legalábbis  

a többség zsarnokságával szembeni ellenállás 

 

serkentésének módozataként. És őszintén szólva, a sokunk által a 90-es évek elején érvényes gondolatnak tartott átvilágítás nem más, mint a szavazati jognak egy erkölcsi természetű „cenzus” szerinti korlátozási formája. Ha vagyona már nem is volt senkinek, egyesek még mindig őriztek egy mérhetetlen tőkét. Következésképpen az, aminek 1990-ben lett volna értelme, ma már elvetélt ötlet. Akik azt komolyan veszik, talán hasonlítanak holmi „rasszisták”-ra (ahogy azt V. Ernu mondja), bár sokkal inkább egy giccses elgondolás életben tartói.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Káosz a fejekben: amikor gyerekek ölnek, késelnek, vernek és bántalmaznak

Sánta Miriám

Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.

„Ne legyen adóemelés!” De aztán mégis lett adóemelés. Amikor az RMDSZ közvetlenül farkasszemet néz a dühös választóival

Fall Sándor

A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy MI-„énekesnő” berúgta az ajtót és azóta megy a kultúrhiszti a mioritikus hazában

Szántai János

A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.

Szégyen, hogy a kapusok szeszélyétől függ, ki és mikor látogathatja Mátyás király szülőházát

Sólyom István

Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Kórházba került két közalkalmazott és a postás, miután összeverekedtek a polgármester szülinapi buliját követő after partyn
Főtér

Kórházba került két közalkalmazott és a postás, miután összeverekedtek a polgármester szülinapi buliját követő after partyn

Hiába mérséklődött az infláció, tovább emelkednek az árak. Online kihívás miatt gyújtott fel egy autót egy 15 éves brassói tinédzser.

A Securitate egykori Kovászna megyei parancsnokával készült életútinterjút közöl a Krónika
Krónika

A Securitate egykori Kovászna megyei parancsnokával készült életútinterjút közöl a Krónika

Tavaly tavasszal, bő fél évvel a halála előtt életútinterjút adott a Krónikának Aulich Sándor, a Kovászna megyei Securitate 1973 és 1984 közötti parancsnoka. Az volt a kérése: ne jelenjen meg életében az interjú. Az ezredes december közepén hunyt el.

Amikor a bedoppingolt moralizálás telibe találja az olimpiai célpontot
Főtér

Amikor a bedoppingolt moralizálás telibe találja az olimpiai célpontot

Vladiszlav Heraszkevics ukrán olimpikon felrakatta sisakjára a háborúban elesett sporttársak képeit. És nem volt hajlandó megválni tőle. Mire a NOB kizárta a versenyből. Bumm, robbant a botrány.

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után
Székelyhon

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Kasszásnőt ért bántalmazásról számoltak be lapunknak, amely az egyik sepsiszentgyörgyi nagyáruház önkiszolgáló részlegénél történt. A rendőrségnél megerősítették, hogy vizsgálatot indítottak az ügyben.

A Securitate Kovászna megyei parancsnoka voltam – 1. rész
Krónika

A Securitate Kovászna megyei parancsnoka voltam – 1. rész

Aulich Sándor 1973 és 1984 között volt a Kovászna megyei Securitate parancsnoka. Tisztségéből a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szobor melletti robbantás után mentették fel.

Több mint kétszáz elpusztult állat, és egy félholt szarvas, amit végül nem tudtak megmenteni
Székelyhon

Több mint kétszáz elpusztult állat, és egy félholt szarvas, amit végül nem tudtak megmenteni

Összesen 214 oszlófélben lévő bölény-, bivaly-, szarvas- és őztetemre bukkantak Récekeresztúr község bölényfarmján a Kolozs megyei prefektúra tájékoztatása szerint.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Káosz a fejekben: amikor gyerekek ölnek, késelnek, vernek és bántalmaznak

Sánta Miriám

Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.

„Ne legyen adóemelés!” De aztán mégis lett adóemelés. Amikor az RMDSZ közvetlenül farkasszemet néz a dühös választóival

Fall Sándor

A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy MI-„énekesnő” berúgta az ajtót és azóta megy a kultúrhiszti a mioritikus hazában

Szántai János

A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.

Szégyen, hogy a kapusok szeszélyétől függ, ki és mikor látogathatja Mátyás király szülőházát

Sólyom István

Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.

// HIRDETÉS