// 2026. április 17., péntek // Rudolf

Korlátozzuk-e a szavazati jogot?

// HIRDETÉS

Ez itt a kérdés. A műveltségi és vagyoni cenzus témája mai napig megosztja a közvéleményt.

A Gândul készített néhány provokatív felmérést, „reakciós” politikai témákban. Ezeknek a közvéleményben kiváltott visszhangja nehezen mérhető, de egyes kérdések vitákat gerjesztettek.

Különösen két kérdés hívta fel magára a figyelmet, „elitista” mellékzöngéje miatt: egyetértene azzal, hogy csak

az érettségivel rendelkezők és a 2000 lej feletti jövedelműek szavazhassanak?

(Úgy tűnik, ez utóbbi kérdést később visszavonták).

A jelek szerint elsősorban a második kérdés érintett nagyon érzékeny húrokat: Vasile Ernu például az ilyenfajta felvetésekben valódi „fasizmust vagy szociális rasszizmust” látott (CriticAtac). Meglehet, így van, bár mi inkább egy következetesen végig nem vitt, út közben irányt vesztett vagy triviális regiszterekbe süllyedt gondolkodás nyomait látjuk.

 

A cenzusos szavazás témája a 90-es években szórványosan felmerült, egy olyan korszakban, amikor Románia éppen újra felfedezte a politika nyelvezetét és lázasan igyekezett újra kapcsolódni a saját történelméhez, régi témákat húzott elő és megpróbálta tesztelni, mennyire alkalmazhatók azok az aktuális viszonyokra. Valójában soha senki sem javasolta a cenzusos szavazás változatlan formában történő újbóli bevezetését.

 

Igaz, hogy Horia-Roman Patapievici (akitől állandóan egy 1996-ban, a Politice-ben megjelent bekezdést idéznek) azt mondta, a nép többsége képtelen jól választani, és úgy gondolta, a románok egész modern történelme igazolja a vezető elit elvét, maga a cenzus a mai napig meghatározatlan maradt. A cenzus meghatározhatatlansága megszakította ezt a gondolkodás-folyamot, amelynek ily módon nem is lett következménye. Azokban az években sokat beszéltek  

egy új elit létrehozásának szükségességéről, 

 

a negyvennyolcasok vagy a jászvásári (Iaşi) Junimea körének mintájára, holott a vitának csak az oktatáspolitika vagy a kulturális támogatások terén volt igazán értelme. Sokkal hasznosabb lett volna leszögezni, hogy akkor sem a „nép” vezetett, amikor egyetemes és közvetlen szavazással mondhatott véleményt, és a valódi politikai gond az lenne, hogy miként alakulnak ki és reprodukálják magukat a vezető kisebbségek.

 

Úgy tűnt, H-R Patapievici valójában figyelmen kívül hagyta, hogy „a rendkívül vékony réteg”, az európai neveltetésű kis román elit, amelyre kitartóan hivatkozott, önmagát nem tekintette a „nép”-pel szembenállónak, ahogy azt Iliescu 1990-es ellenfelei a dolgokat akut módon érezték, hanem sokkal inkább idegennek érezte magát a saját országában, amelyet romantikus lázzal igyekezett újra felfedezni és magához közelíteni.

 

Alecu Russo pontosan egy olyan nyugati utazó szerepét ölti magára, aki – ez utóbbival ellentétben – retorikai (irodalmi) módon fejezte ki azon vágyát, hogy újra rátaláljon saját gyökereire. G. Călinescu úgy gondolta, hogy ez a hang hamis, de a stílus dagályosságán túl minden kétséget kizáróan kifejeződik benne egy teljes mértékben Nyugaton kiteljesedett értelmiségi vágya, hogy igazi kulturális kapcsolatot hozzon létre saját országa primitív lakóival (számára az amerikai indiánok tűntek a legjobb hasonlatnak). Tehát, míg az 1990-es nyugatbarát kisebbség drámája az volt, hogy brutális (néha fizikai, ahogy azt az Egyetem/Universităţii téren láttuk)  

ellentétben állt a nép többségével, 

 

a negyvennyolcas elit drámája a mély kulturális törésvonal és a valódi kommunikációs képesség gyengesége volt. Egyesek úgy látták, hogy a többség nevében zsarnoki módon vezetik őket, mások azért szenvedtek, mert képtelenek voltak abban a felvilágosult szellemben kommunikálni, melyben nevelkedtek, és úgy látták, arra ítéltettek, hogy a régi tekintélyelvű módszereket reprodukálják a politikában. Radikálisan fogalmazva, ahogy azt Russo helyesen megjegyezte,  

a nép egyáltalán nem értette, mit mondanak neki.

 

A 90-es évek gondja valójában az volt, hogy a kritikus értelmiség egy része tévesen a negyvennyolcas nemzedékkel azonosította magát, olyan szerepet követelve magának, melyre nem volt alkalmas. Az 1848-asok ereje nemcsak a haladó jellegű gondolatokból, az intelligenciából és kultúrából származott, hanem elsősorban a tulajdonból. És éppen ezért, ha a 90-es években valaki valóban mozgásba hozta a dolgokat, azok sokkal inkább a parasztpártiak voltak, akik pontos céllal és egyértelmű jogi megoldásokkal harcoltak a restitutio in integrum-ért és a közösségi tulajdon privatizálásáért.

 

Az 1990-es parasztpártiak számára a többi érdektelen volt, ami magyarázza, hogy az értelmiségiek miért nem tudtak kötődni a kezdetek Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártjához, és miért kerestek állandóan más politikai önkifejezési formákat. Ennek ellenére 1990-ben volt értelme a cenzus felvetésének, legalábbis  

a többség zsarnokságával szembeni ellenállás 

 

serkentésének módozataként. És őszintén szólva, a sokunk által a 90-es évek elején érvényes gondolatnak tartott átvilágítás nem más, mint a szavazati jognak egy erkölcsi természetű „cenzus” szerinti korlátozási formája. Ha vagyona már nem is volt senkinek, egyesek még mindig őriztek egy mérhetetlen tőkét. Következésképpen az, aminek 1990-ben lett volna értelme, ma már elvetélt ötlet. Akik azt komolyan veszik, talán hasonlítanak holmi „rasszisták”-ra (ahogy azt V. Ernu mondja), bár sokkal inkább egy giccses elgondolás életben tartói.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix
Főtér

Csirkefogónak nevezte Hargita megyei párttársát az AUR-os Dan Tanasă, kapta is a sallert – hírmix

Miközben az országban elszabadultak az árak, a parlament menzáján továbbra is hét lej egy csorba. Hátba lőtték a tárgyalására igyekvő román bérgyilkost Spanyolországban.

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről
Krónika

Eltávolították az erdélyi születésű antiszemita költő-politikus szobrát az egyik megyeszékhely közteréről

Már nem áll Octavian Goga heves antiszemitizmusáról hírhedt egykori román miniszterelnök mellszobra Jászvásár egyik közterén – adta hírül a Ziarul de Iaşi.

Markó Béla: hiba volt az RMDSZ részéről, hogy csak a Fidesszel ápolták a kapcsolatot – hírmix
Főtér

Markó Béla: hiba volt az RMDSZ részéről, hogy csak a Fidesszel ápolták a kapcsolatot – hírmix

Tisztázódott az UNESCO-geoparkok jogi státusza. Továbbá: Románia a régió legkiszolgáltatottabb helyzetében van az iráni háború miatt.

Halálos baleset történt Csíkszentmihálynál
Székelyhon

Halálos baleset történt Csíkszentmihálynál

Halálos kimenetelű baleset történt Csíkszentmihálynál szerda délelőtt – tájékoztat a Hargita megyei tűzoltóság.

Az erdélyi magyarok támogatására szánt összegek kivizsgálását kéri Bolojan tanácsadója Magyar Pétertől
Krónika

Az erdélyi magyarok támogatására szánt összegek kivizsgálását kéri Bolojan tanácsadója Magyar Pétertől

Kíváncsi az erdélyi magyar közösség támogatására szánt magyar kormányzati pénzekre Vlad Gheorghe, Ilie Bolojan miniszterelnök tiszteletbeli tanácsadója.

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója
Székelyhon

Máris megvan a tegnap beharangozott 24 órás sebességmérő akció egyik kiemelt gyorshajtója

Óránként 224 kilométeres sebességgel vezető 21 éves sofőrt füleltek le a közlekedési rendőrök az A1-es autópálya Râmnicu Vâlcea és Déva közötti szakaszán, ahol a megengedett sebességhatár 130 km/óra – tájékoztatott szerdán a Hunyad megyei rendőrség.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ha már a különnyugdíjukat megnyirbálták, a bírák és ügyészek kibuliztak fejenként 60 ezer euró potyát

Varga László Edgár

A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…

Gyerekcsínyek versus jogi ügyek: áldozatokból elkövetők, manipuláltakból drogdílerek az iskolában. Mit tehetünk?

Sánta Miriám

A János Zsigmond Unitárius Kollégiumban arról beszélt jogász és pszichológus, hogy szülőként mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekünk ne váljon áldozatból elkövetővé.

// HIRDETÉS