// 2026. augusztus 9., vasárnap // Emod

Korlátozzuk-e a szavazati jogot?

// HIRDETÉS

Ez itt a kérdés. A műveltségi és vagyoni cenzus témája mai napig megosztja a közvéleményt.

A Gândul készített néhány provokatív felmérést, „reakciós” politikai témákban. Ezeknek a közvéleményben kiváltott visszhangja nehezen mérhető, de egyes kérdések vitákat gerjesztettek.

Különösen két kérdés hívta fel magára a figyelmet, „elitista” mellékzöngéje miatt: egyetértene azzal, hogy csak

az érettségivel rendelkezők és a 2000 lej feletti jövedelműek szavazhassanak?

(Úgy tűnik, ez utóbbi kérdést később visszavonták).

A jelek szerint elsősorban a második kérdés érintett nagyon érzékeny húrokat: Vasile Ernu például az ilyenfajta felvetésekben valódi „fasizmust vagy szociális rasszizmust” látott (CriticAtac). Meglehet, így van, bár mi inkább egy következetesen végig nem vitt, út közben irányt vesztett vagy triviális regiszterekbe süllyedt gondolkodás nyomait látjuk.

 

A cenzusos szavazás témája a 90-es években szórványosan felmerült, egy olyan korszakban, amikor Románia éppen újra felfedezte a politika nyelvezetét és lázasan igyekezett újra kapcsolódni a saját történelméhez, régi témákat húzott elő és megpróbálta tesztelni, mennyire alkalmazhatók azok az aktuális viszonyokra. Valójában soha senki sem javasolta a cenzusos szavazás változatlan formában történő újbóli bevezetését.

 

Igaz, hogy Horia-Roman Patapievici (akitől állandóan egy 1996-ban, a Politice-ben megjelent bekezdést idéznek) azt mondta, a nép többsége képtelen jól választani, és úgy gondolta, a románok egész modern történelme igazolja a vezető elit elvét, maga a cenzus a mai napig meghatározatlan maradt. A cenzus meghatározhatatlansága megszakította ezt a gondolkodás-folyamot, amelynek ily módon nem is lett következménye. Azokban az években sokat beszéltek  

egy új elit létrehozásának szükségességéről, 

 

a negyvennyolcasok vagy a jászvásári (Iaşi) Junimea körének mintájára, holott a vitának csak az oktatáspolitika vagy a kulturális támogatások terén volt igazán értelme. Sokkal hasznosabb lett volna leszögezni, hogy akkor sem a „nép” vezetett, amikor egyetemes és közvetlen szavazással mondhatott véleményt, és a valódi politikai gond az lenne, hogy miként alakulnak ki és reprodukálják magukat a vezető kisebbségek.

 

Úgy tűnt, H-R Patapievici valójában figyelmen kívül hagyta, hogy „a rendkívül vékony réteg”, az európai neveltetésű kis román elit, amelyre kitartóan hivatkozott, önmagát nem tekintette a „nép”-pel szembenállónak, ahogy azt Iliescu 1990-es ellenfelei a dolgokat akut módon érezték, hanem sokkal inkább idegennek érezte magát a saját országában, amelyet romantikus lázzal igyekezett újra felfedezni és magához közelíteni.

 

Alecu Russo pontosan egy olyan nyugati utazó szerepét ölti magára, aki – ez utóbbival ellentétben – retorikai (irodalmi) módon fejezte ki azon vágyát, hogy újra rátaláljon saját gyökereire. G. Călinescu úgy gondolta, hogy ez a hang hamis, de a stílus dagályosságán túl minden kétséget kizáróan kifejeződik benne egy teljes mértékben Nyugaton kiteljesedett értelmiségi vágya, hogy igazi kulturális kapcsolatot hozzon létre saját országa primitív lakóival (számára az amerikai indiánok tűntek a legjobb hasonlatnak). Tehát, míg az 1990-es nyugatbarát kisebbség drámája az volt, hogy brutális (néha fizikai, ahogy azt az Egyetem/Universităţii téren láttuk)  

ellentétben állt a nép többségével, 

 

a negyvennyolcas elit drámája a mély kulturális törésvonal és a valódi kommunikációs képesség gyengesége volt. Egyesek úgy látták, hogy a többség nevében zsarnoki módon vezetik őket, mások azért szenvedtek, mert képtelenek voltak abban a felvilágosult szellemben kommunikálni, melyben nevelkedtek, és úgy látták, arra ítéltettek, hogy a régi tekintélyelvű módszereket reprodukálják a politikában. Radikálisan fogalmazva, ahogy azt Russo helyesen megjegyezte,  

a nép egyáltalán nem értette, mit mondanak neki.

 

A 90-es évek gondja valójában az volt, hogy a kritikus értelmiség egy része tévesen a negyvennyolcas nemzedékkel azonosította magát, olyan szerepet követelve magának, melyre nem volt alkalmas. Az 1848-asok ereje nemcsak a haladó jellegű gondolatokból, az intelligenciából és kultúrából származott, hanem elsősorban a tulajdonból. És éppen ezért, ha a 90-es években valaki valóban mozgásba hozta a dolgokat, azok sokkal inkább a parasztpártiak voltak, akik pontos céllal és egyértelmű jogi megoldásokkal harcoltak a restitutio in integrum-ért és a közösségi tulajdon privatizálásáért.

 

Az 1990-es parasztpártiak számára a többi érdektelen volt, ami magyarázza, hogy az értelmiségiek miért nem tudtak kötődni a kezdetek Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártjához, és miért kerestek állandóan más politikai önkifejezési formákat. Ennek ellenére 1990-ben volt értelme a cenzus felvetésének, legalábbis  

a többség zsarnokságával szembeni ellenállás 

 

serkentésének módozataként. És őszintén szólva, a sokunk által a 90-es évek elején érvényes gondolatnak tartott átvilágítás nem más, mint a szavazati jognak egy erkölcsi természetű „cenzus” szerinti korlátozási formája. Ha vagyona már nem is volt senkinek, egyesek még mindig őriztek egy mérhetetlen tőkét. Következésképpen az, aminek 1990-ben lett volna értelme, ma már elvetélt ötlet. Akik azt komolyan veszik, talán hasonlítanak holmi „rasszisták”-ra (ahogy azt V. Ernu mondja), bár sokkal inkább egy giccses elgondolás életben tartói.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg

Varga László Edgár

Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.

Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?

Sánta Miriám

Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

A rendszerváltás után sem volt menekvés a történelem öleléséből

Sólyom István

Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Román Rendőrség azt üzeni, semmiképpen ne higgyenek a Román Rendőrségnek – hírmix
Főtér

A Román Rendőrség azt üzeni, semmiképpen ne higgyenek a Román Rendőrségnek – hírmix

További híreink: sziklát akart a Dunába robbantani a hadsereg, egyelőre sikertelenül, az illetékes szerint pedig semmiféle korlátozás nem lesz a lakossági áramfogyasztásban.

Meddig használható még a régi személyi?
Krónika

Meddig használható még a régi személyi?

Sok román állampolgár még mindig az 1997-es mintára kiállított személyi igazolványt használja, azonban ezt fokozatosan kivonják a forgalomból, amint az új elektronikus és egyszerű személyi igazolványok országszerte elérhetővé válnak.

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”
Főtér

„A Kárpátok szimbólumát egy gyűlölt, kártékony, kóborló vadállattá züllesztette a politikum”

A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.

Tömegverekedés lett a szűk mezőgazdasági úti vitából Csatószegen
Székelyhon

Tömegverekedés lett a szűk mezőgazdasági úti vitából Csatószegen

Kórházba szállítottak több embert, mezőgazdasági munkagépek rongálódtak meg, és ideiglenes védelmi rendeleteket is kibocsátottak azután, hogy szombat délután súlyos konfliktus alakult ki Csatószegen egy elsőbbségadási vita nyomán.

Büntetőfeljelentést tett Majka ügyvédje a romániai telefonszámról érkezett fenyegetés miatt
Krónika

Büntetőfeljelentést tett Majka ügyvédje a romániai telefonszámról érkezett fenyegetés miatt

Büntetőfeljelentést tett csütörtökön Majka romániai jogi képviselője a sepsiszentgyörgyi Sic Feszt fesztiválra tervezett koncert lemondását kiváltó fenyegetés ügyében.

Életét vesztette két halász, akiket villámcsapás ért a Maros partján – frissítve
Székelyhon

Életét vesztette két halász, akiket villámcsapás ért a Maros partján – frissítve

Villám csapott két, a Maros partján halászó férfiba csütörtök kora délután Szászrégenben. A mentősök erőfeszítései ellenére életüket nem sikerült megmenteni.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A kiskutya jó dolgában, a választópolgár rossz dolgában vész meg

Varga László Edgár

Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.

Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?

Sánta Miriám

Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

A rendszerváltás után sem volt menekvés a történelem öleléséből

Sólyom István

Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.

// HIRDETÉS