Kezdjük azzal, hogy kevés a rockopera-bemutató errefelé. Fogalmunk sincs, miért. Nem is igazán fontos. Folytassuk azzal, hogy ha mégis van, akkor általában kisebb vagy nagyobb, de mindenképpen zsák pénzekből szokott színpadra kerülni. Aztán azt is megjegyezhetnénk, hogy a Webber-Rice-féle Jézus Krisztus Szupersztárt (JCS) tudtunkkal még soha nem adták elő a mioritikus hazában. (Tessék kommentelni, ha mégis.)
És akkor jön Jancsó Hajnal, és megcsinálja. Nem zsák pénzekből. Hanem önkéntességi alapon. (Ilyenkor nő nagyot profán szemeinkben az önkéntesség.) Na kérem, ez már a csoda határait súrolja. Mert egyrészt, emlékeink szerint, a JCS nem egy Dónát úti orgona. Dög nehéz, dög bonyolult mű. Mármint az énekesek számára. Aztán, kell hozzá sok ember. Mert hát ilyen a sztori. Akiknek elég furmányos tömegjelenetekben kell komplex színpadi koreográfiák szerint mozogni. Aztán kell hozzá jelmez, díszlet, fények, zenekar, s ki tudja, mi még. Szóval rohadt nagy fa ez, főleg egy kezdő rendező számára. És mégis meglett.
A Kolozsvári Magyar Napok negyedik napján került sor a bemutatóra, a Béke téri Studházban. Mondanunk sem kell, vonaglottak a néptömegek. A kapukon át elég nehezen verekedte be magát az ember, ha nem volt külön meghívója vagy előzetes Facebook-regisztrációja. (És ez érthető, hiszen a Studház kábé 1.000 lelket képes befogadni. Az már kevésbé érthető, miért kekeckednek a sajtó képviselőivel, de hát ilyen a szervező, ha izgul.) Az előtérben valóságos rockoperai tömegjelenet zajlott, amikor megnyitották a nézőtéri kapukat. (Szponzorok előnyben, nyilván.)
Az előadás véleményünk szerint remek lett. Mert jöhetnek a fanyalgók, hogy ámátőr, meg hibás, meg mittomén mi fene; ezek az emberek rekord idő alatt, saját zsírból-vérből összehoztak egy működő előadást. És ez remek! Külön kiemelendő a három, rockzenészre osztott szerep: a Jézusé, a Júdásé és a Heródesé. A Megváltó egészen, nos, korpulensre sikeredett, de Răzvan Krivach hangja lefedi a szükséges három oktávot. Júdást a Bon Scott-hangú és Bon Jovi-arcú Dudu Isabel alakította. A gonosz-gonosz Heródes szerepében pedig a kolozsvári hardrocker, Andi Ghost (az Altar zenekar frontembere) domborított nagyot. Két ismerős magyar arc is látható az előadásban: Fóris-Ferenczi Gábor Pilátust, Fóris-Ferenczi Johanna Mária Magdolnát alakította. Johannát kicsit külön is dicsérjük. Mert van nő a gáton Kolozsváron, ami a rockhangzást illeti!
Na, hát nagy dolgokat így is lehet csinálni. Csak remélni merjük, hogy a zsák, vagy bár zacskó pénzek is befutnak, és a csapat tovább tud dolgozni a produkción. És, ahogy egy udvarhelyi rockkoncerten kiabálta a közönség annak idején: Vissza, vissza, de most mindjárt vissza!
Fotók: Kiss Gábor