Eldőlt: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felvállalja a saját államfő indításával járó esélyeket és kockázatokat a novemberben esedékes romániai elnökválasztáson. A döntés esély a magyar közösség erejének megmutatására, hiszen az alternatíva felmutatásával mozgósítólag hathat az RMDSZ eddigi tevékenységével elégedetlen, a magyar közösség parlamenti képviseletét gyakran – így jelenleg is – a kormány tagjaként egyedül ellátó szervezetből kiábrándult magyarok körében.

Ugyanakkor kockázat is, hiszen egy nagymértékben kudarcosnak tekinthető szereplés nyomán végképp megkérdőjeleződhet a párt létjogosultsága – ilyen kudarc lenne, ha elindulni sem sikerülne az elnökválasztáson, mert nem gyűlne össze az ehhez szükséges kétszázezer aláírás.
Kijelenthető, hogy az EMNP részéről a saját jelölt állítása bizonyos mértékben előre menekülést is jelent. Egyrészt azért, mert a legfiatalabb romániai magyar párt eddigi szereplésével nem mindenben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tudott áttörést elérni abban a tekintetben, hogy megszólítsa az RMDSZ politikájából kiábrándult magyarok jelentős részét, és elnyerje a szavazatukat. Másrészt azért, mert amennyiben a májusi európai parlamenti választások után egy újabb voksolást is kihagyott volna, fölmerülhetett volna, hogy egy ennyire „gyáva”, a megmérettetésektől megfutamodó pártra valóban nincs szükség – már amellett, hogy törvényesen is kezdeményezhető lett volna a feloszlathatása.

Az államfőválasztás Romániában a magyar közösség szempontjából közvetlen téttel sohasem bírt, hiszen az eddigi alkalmakkal az egyetlen magyar jelölt rendszerint nem, vagy alig kapott több szavazatot a magyar polgárok arányánál, vagyis sohasem állt fenn annak a „veszélye”, hogy magyar legyen az ország elnöke. A taktika eddig arról szólt, hogy az első fordulóban elért eredmény alapján az RMDSZ háttértárgyalásokat kezdeményezett a második fordulóba jutott két jelölttel, és a magyarokat azon jelöltre való szavazásra buzdította, amely többet ígért. Ennek fényében egyértelmű, hogy a most esedékes magyar-magyar verseny különösebb veszélyt nem hordoz magában, nem sodorja veszélybe a közösség képviseletét. Ezzel szemben – amennyiben sikerül megfelelő módon kommunikálni azt, hogy miért tartották szükségesnek az RMDSZ-szel szemben álló magyar jelölt indítását – az alternatíva arra sarkallhatja az elmúlt években a választásoktól távol maradó magyarokat, hogy ismét éljenek szavazati jogukkal.

A jelölt személye kulcsfontosságú. Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök ebből a szempontból jó választásnak tűnik. Politikai tapasztalata egyértelmű, hiszen 14 évig volt az RMDSZ parlamenti képviselője, ezen időszak, majd Tőkés László brüsszeli irodájának vezetőjeként pedig külföldi kapcsolati tőkére is szert tett. Az RMDSZ káderpolitikáját ismerve nem kizárt, hogy amennyiben nem állt volna a szövetség politikájával elégedetlenkedők oldalára, legalább államtitkár tisztségig vihette volna a bukaresti kormányban. Így azonban az RMDSZ részéről az „egységbontó” és a „megosztó” politikus bélyegét kapta meg.

Az EMNP lépése sikerének szempontjából lényeges, hogy a novemberi voksolási hátralevő időszakban képes lesz-e olyan erőteljes kommunikációs kampányt folytatni, amelynek során sikerül Szilágyi személyét és jelölésének indokait a lehető szélesebb körben megismertetni, illetve a párt választási üzeneteit a lehető legtöbb emberhez eljuttatni. Enélkül még a rajtvonalhoz állás joga is kétségessé válik, azaz nem biztos, hogy sikerül összegyűjteni a szükséges kétszázezer aláírást. Az RMDSZ jelenlegi, sikeresnek aligha nevezhető kormányszereplése, az a tény, hogy a szövetség folyamatosan kapja a pofonokat egyik ígéretét a másik után megszegő kormányzati partnerétől, amely közben ismét csak felerősítette a magyarellenes, soviniszta hangulatkeltést, az EMNP malmára hajthatja a vizet, amennyiben képes lesz kihasználni az ebben rejlő kommunikációs lehetőségeket.

Amennyiben sikerül az aláírások összegyűjtése, és Szilágyi rajthoz állhat, az csupán részsikernek számít, hiszen legalább annyi embert el kell vinni az urnákhoz, ahányan aláírásukkal támogatták a jelöltet. A párt szempontjából az elnökválasztási szereplés tétje és sikerének mércéje ez lesz, illetve az, hogy milyen mértékben sikerült megszólítania a politikából, illetve az RMDSZ-ből kiábrándult magyar választókat.

Egyes elemzői álláspontok szerint amennyiben az EMNP jelöltje a körülményekhez képest jól szerepel, az arra késztetheti az RMDSZ-t, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a néppárttal, majd közösen kezdjenek alkuba a második fordulóba jutott román jelöltekkel. A szövetség eddigi magatartását ismerve ez kétséges, hacsak nem fut bele egy valóban jelentős kudarcba. Másrészt a jelenleg a második fordulóba jutásra esélyesnek tartott jelöltek személyét és az önrendelkezéssel, a kisebbségi jogok bővítésével kapcsolatos véleményét ismerve eleve kétséges, hogy  bármelyikük is megérdemli a magyarok szavazatait.