Az Óperencia és vidéke

Mi a kapcsolat az 5. Kolozsvári Magyar Napok szlogenjébe foglalt gondolat, az Óperenciás tengeren túliság és a kortárs erdélyi valóság között?

A Magyar Napok idei szlogenje nem csak az Óperencián túliságról, hanem az Óperencián inneniségről és túliságról szól. Ezzel majdhogynem meg is válaszoltam a kérdést. A rendezvény gyakorlatilag a mese és a valóság határán mozog mind a mai napig. Induláskor, ezelőtt öt évvel teljesen meseszerű volt. Ahogy telnek az évek, egyre inkább valósággá, életünk természetes részévé válik. Egyre inkább tudatosodik bennünk, hogy ez a realitás, ez a normális. Ugyanakkor máig megőrződött valami a kezdetek meseszerű bájából.

De akár generációkra is lehet bontani a dolgot. Mondhatjuk azt, hogy mi, az idősebb korosztály, az Óperencián túli generáció vagyunk, nekünk még mindig meseszerű a történet. A mai gyerekek ebbe már gyakorlatilag belenőnek. Nekik teljesen normális az, hogy van egy ilyen rendezvény. Ők már egy Óperencián inneni generáció. Ezt akartuk érzékeltetni a választott jelszóval.

A Kolozsvári Magyar Napok megélte első jubileumát. Miben más az idei rendezvény a korábbiaknál?

Mindenben és semmiben. Semmiben, mert a rendezvény gyakorlatilag egy elég alaposan átgondolt, biztos struktúrára épült az első évtől kezdve, és ez a struktúra nagyon keveset változott. Nem nagyon nyúltunk hozzá, mert sikeresnek és stabilnak bizonyult.

Ugyanakkor teljesen más, mert évről évre más programok, teljesen más tartalom tölti ki a rendezvényt. Minden évben többen ránk kérdeztek: hogy lehet überelni a tavalyit? Nem győzzük hangsúlyozni: sosem áll szándékunkban önmagunkra licitálni. Mert nem lehet.

Viszont mindig mást kell hozni, és gyakorlatilag egy elég magasra helyezett mércéhez kell igazítani a programokat. Amúgy én nagyon bízom abban, hogy az idei rendezvény lejártával az emberek újra felteszik majd ezt a kérdést, mert azért jól esik hallani.

A Kolozsvári Magyar Napok egyre nagyobb hangsúlyt fektet a román közösség megszólítására. Mi az idei stratégia?

Első évtől kezdve meghatároztunk néhány konkrét célt, és közöttük ott volt az is, hogy nem csak befele, a magyar közösség irányába kívánunk értéket teremteni. Nem csak rólunk és nekünk fog szólni ez a rendezvény, hanem egyfajta „missziós” feladatot is felvállalunk. Nevezetesen azt, hogy a magyar kultúrát szerethetővé, élvezhetővé, emészthetővé tegyük a román többség számára.

Mert meggyőződésünk, hogy egymásra vagyunk utalva, egymás mellett kell élnünk. Ahhoz, hogy ez az egymás mellett élés ne csupán formalitás, megtűrés legyen, fel kell vállalni egy ilyen típusú önmegismertetést, netán önmegszerettetést. Úgy érzem, ez a törekvés is meghozza lassan az eredményét. Egyre számottevőbb az érdeklődő és rendezvényt szerető román ember, aki utána nem úgy megy haza, hogy szitkozódik, hanem azt mondja, hogy: „Ez szép volt, fiúk. Akár még modellértékű is, van mit tanulni belőle, értékelhető, értékelendő, amit csináltok: szerettük a zenét, szerettük a színházat, szerettük a táncot, szerettük a finom ételeket, és ittunk egy pár pohár jó bort együtt.”

Úgy gondolom, hogy ez kihatással lesz a közös jövőnk alakulására. Ami a konkrétumokat illeti, idén sokat erősödött a román kommunikációnk. Minden tekintetben igyekeztünk előrelépni. Nyilván nem lett teljes, talán nem is lehet soha, mert vannak lefordíthatatlan elemei a maratoni programsorozatnak. Ahol lehetett, ahol tudtunk, ahol volt rá energiánk, időnk, kapacitásunk, pénzünk, ott arra törekedtünk, hogy érthetővé tegyük az eseményeket román várostársaink számára is.

Ha az idei kínálatból ki kellene választanod a dobogós hármast, egy nagykoncert és két más jellegű esemény, amit életed árán se hagynál ki, melyek lennének azok és miért?

Erre a kérdésre azért fogok kitérő választ adni, mert gyakorlatilag a 450 programból mindegyiket magunkénak érezzük. Mindegyikben nagyon sok munka, energia, jó szándék és lelkesedés van. Én kiemelni semmit nem szeretnék.

Nyilván, ha majd végigélem őket, és utólag megkérded, mi volt az, ami leginkább tetszett, akkor lesznek válaszaim is. De így, az indulásnál azt mondom, hogy minden. Az egész rendezvény önmagában, úgy, ahogy van, kihagyhatatlan. Az idén sem fogom kihagyni.

Jó, akkor legalább annyit mondj, hogy melyik a kedvenc zenekarod a fellépők közül?

Számomra is új élmény lesz élőben az Experidance Ezeregyév című produkciója, hiszen korábban csak felvételről láttam az előadás egy részét. A Szimfonik Live szintúgy, de Illés-koncerten sem voltam eddigi életemben. Mindháromra azt tudom mondani, hogy nagyon várom.

Ettől függetlenül én mégis csak egy régi vágású rocker maradok, nálam simán mindent visz a hétfő este, Takáts Tamással, a Dinamittal, a különböző rockoperás, pokolgépes, ómenes felhozatallal. Remélem, nem leszek egyedül!