Egy 17 éves dévai diák olyan szemüveget készített, amelynek nem lencséi vannak, hanem szenzorai, és rezgéssel figyelmezteti nemlátó viselőjét, ha akadály kerül az útjába. Cristian Dragomir a dévai Decebal Főgimnázium 11. osztályába jár, és találmányát nagytatája vak barátjának a helyzete ihlette – írja a Mediafax hírügynökség.
Cristiannak két évvel idősebb barátja, Cornel Amariei segített megalkotni a szenzoros szemüveget, és ezzel első díjat nyertek áprilisban a Microsoft ImagineCup nevű országos versenyének World Citizenship szekciójában. Ebben a szekcióban olyan szoftvereket díjaztak, amelyek társadalmi problémákat igyekeznek megoldani.
Barátjával, aki jelenleg egy brémai egyetemen tanul, ősszel határozták el, hogy beneveznek a Microsoft versenyére.
Cornel és Cristian
Az eszköz egyszerűen működik: szemüveg formája van, amelyekre többféle, egymást kiegészítő, ultrahangos érzékelőt szereltek – magyarázta Cristian. A szenzorok érzékelik, hogy vannak-e tárgyak a szemüveg előtt, kiszámolják a távolságot, és parancsot küldenek a rezgéseket előállító motorokhoz.
A szemüveg viselője a rezgéseken keresztül érzékeli a közelében lévő tárgyak kontúrját és a távolságukat. Nem lát majd színeket, de meg tudja saccolni, hogy mekkora távolságra vannak tőle a tárgyak. Ha szabad az útja, akkor erősebbek a rezgések, ha akadályokat érzékel a szemüveg, akkor a rezgések gyengülnek, mesélte Cristian a hírügynökségnek.
A Viziumnak keresztelt szemüveg
megtervezése, az alkatrészek beszerzése és összeszerelése nem volt könnyű.
Cristian ősztől tavaszig csak dokumentálódott, olvasott, nemlátó személyekkel beszélgetett, hogy megértse, mit élnek át. Nehezen viselhető el, hogy nem látnak színeket, meséli, de ami tényleg megnehezíti az életüket, az az, ha nyílt térben kell tájékozódniuk, vagy olyan helyen, ahol még nem jártak.
Utána sokat kísérletezett különböző szenzorokkal, amíg eltalálta az optimális formát. A szemüveget saját magán tesztelte először: feltette a szemüveget, és addig forgott, amíg már nem tudta, hol van. A szenzorok fordítva érzékelték a tárgyakat, a baloldalon lévőket úgy mutatták, mintha jobbra lennének. Cristian be is verte a fejét az ajtóba, mielőtt erre rájött volna. Laptopon korrigálta a szenzorokat, majd a várt eredményt kapta.
Barátjának több ötlete is volt, amivel még használhatóbbá tették a szemüveget, sokat segített az alkatrészek beszerzésében és azzal, hogy figyel a részletekre, mesélte Cristian. Együtt neveztek be a versenyre, amelyet megnyertek.
Cristian szeretne befektetőket szerezni a Viziumhoz, és elkezdeni a szériagyártást. Az alkatrészek összesen 300 euróba kerültek, de nagybani gyártáskor az anyagköltség csökken, és Cristian reméli, hogy sorozatgyártásban a termék nem lesz drágább 300 eurónál. Lehet, hogy ez soknak tűnik, mondja a diák, de Angliában egy vakvezető kutya például 12 ezer fontba kerül.
Nem ez volt az első találmánya,
Cristian Dragomirt gyerekkora óta érdekli a robotika és a technológia, és több tudományos szakkörben, illetve versenyen vett részt. Több robotot is épített, ezek közül azt díjazták leginkább, amely tulajdonképpen egy robotkar, amely az emberi karéhoz nagyon hasonló mozgásokat tud végezni.
Ezt Explorer I-nek nevezte el, és mozgáskorlátozott személyeknek szeretett volna segíteni vele. A kisméretű robotot hanggal is lehet távirányítani, a továbbfejlesztett változat karját pedig akár kézmozgással is.
Cristian nagyon szereti a zenét, ezért elektronikus dobszettet is készített magának, hogy ne zavarja a szomszédokat a gyakorlással. Gitározik, és most tanul dobolni, de mivel a klasszikus dobok nagyon hangosak, készített magának egy elektronikus dobkészletet, amelybe fülest dug, és akkor csak ő hallja, amikor gyakorol.
Mivel német tannyelvű osztályba jár, Németországba szeretne egyetemre menni. Elismeri, hogy Romániában is vannak nagyon jó egyetemek kiváló tanárokkal, de úgy gondolja, az egyetem elvégzése után itt messze nem ugyanolyan jók a lehetőségek, mint ott.