Nyergelj, fordulj!
Egy élesebb, magasabb színvonalú szöveg a román sajtóból. A téma. Na ki? Orbán Viktor, hát persze.
A jelek szüntelenül érkeztek. Az, aki 1989 júniusában, a Nagy Imre újratemetésére szervezett ceremónián elmondott egy olyan beszédet, mely örökre megmarad Kelet-Európa történelmében, a FIDESZ egyik alapítója, az az ember, akinek a közismert disszidens, kritikus ex-marxista Bence György volt a mentora, a maverick-politikus, vagyis Orbán Viktor egyértelműen idegengyűlölő hangsúlyokkal rendelkező kollektivista és primordialista tekintélyelvűség felé kanyarodott.
Újra napirenden van az etnokrácia,
a megmenekülésnek ez a fantazmagóriája. Az új tekintélyelvűség bearanyozott jövőjét kiáltják ki. Tina Rosenberg 1992-ben, a Harper’s folyóiratban megjelent egyik cikkében „MTV-demokraták”-nak nevezte a FIDESZ vezetőit. Elillant a hajdani ikonoklasztikus nimbusz. A FIDESZ ma a nacionalista komorság pártja, nyíltan kimutatva a Putyin és a putyinizmus iránti szimpátiáját.
A politikában sok minden ellenséges érzésekből születik. Az intellektuálisan kétségtelenül rendkívül jól eleresztett
Orbán mindig is bizonyos komplexussal viseltetett azok iránt,
akiket egyfajta városi arisztokráciának, egy „idegenek”, a Magyar Demokratikus Ellenzék vezetői, elsősorban Kis János, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Haraszti Miklós által uralt polgári elitnek tekintett. Zárt és sznob klubnak tartotta a Szabad Demokraták Szövetségét, ahova őt, szerinte, nem fogadták be. A FIDESZ-vezetőség más tagjai is osztották ezeket a neurotikus érzéseket. Ezen kívül Orbánt a klasszikus liberalizmus vonzotta és elutasította az internacionalizmus bármilyen formáját, még a liberálist is.
A szocialista kormányzással társított endémiás korrupció radikalizálta Orbán Viktor fóbiáit és ellenszenveit. Egyre inkább a populista konzervativizmussal kezdett el kacérkodni, melyet Magyarországon nehéz, ha nem éppen lehetetlen elválasztani az antiszemitizmustól. Az (időközben egyre tradicionálisabb és tradicionalistább párttá vált) FIDESZ-hez közeli sajtó az azokkal szembeni inszinuálásokban tűnt ki, akik – szerintük – nem mennének át a tiszta magyarság tesztjén. Amikor megszületett a kimondottan fasiszta Jobbik, nem kellett egyebet tennie, mint minél élesebben ráerősítenie azokra a témákra, melyek Orbán retorikájában már megjelentek, többek között az a felvetés is, hogy a radikális baloldaliság valamiképpen genetikailag jelentkezne…
Orbán csapata elkezdett egy ellenzékkel szemben egyre intoleránsabb többségi elvűségen rugózni. A vitathatatlan választási győzelmek miatt
Orbán egyre kevésbé hajlandó elismerni, hogy ő is tévedhet.
Magyarország egyre provinciálisabbá vált, az etnokrácia kezdi megfojtani a demokráciát. Az, ami negyed évszázada a politikumnak a polgári liberalizmus újjászületésével történő újbóli kitalálásának pompás ígérete volt, most olybá tűnik, hogy egy neo-autoriter rémálommá válásra ítéltetett. Orbán Viktor bejelenti, hogy elmúlóban van a liberális demokrácia. Olyan tekintélyelvűség bajnokává válik, mely a Putyin-féle rendőrállami modellt dicsőíti. Azok a háborúk közötti tézisek születnek újjá, melyeket a fasizmus prófétái hirdettek, Carl Schmitt-től Nichifor Crainicig.
A homogén és egészséges politikai testet dicsőítik.
A liberalizmus rothadt, korrupt és dekadens. Eljött a „mágikus megmentő” pillanata, az Erich Fromm által a szabadságtól való félelemről szóló klasszikus könyvében leírt demagógokhoz hasonlóé.
De úgy tűnik, Orbán figyelmen kívül hagyja, hogy a NATO és az EU nemcsak politikai, katonai és, illetve, gazdasági intézmények. Ezek, Václav Havel szavaival élve, civilizációs opciókat határoznak meg. Folytatódik a nyitott társadalom és az ellenségei közötti harc. Lehullott egy újabb álarc, ami – végső soron – a legkevésbé sem tragédia.
Talán azt képzeljük, hogy a liberális demokrácia mélyen gyökerező történelmi és intellektuális alapokkal rendelkezik, de ez távolról sincs így. 1945 előtt magát a „liberális demokrácia” kifejezést is rendkívüli mértékben megbélyegezték. Válság idején (akár erkölcsi, akár gazdasági), a demokráciát bal- és jobboldalról egyaránt támadják. Akár a kritikus Leninről, akár a kritikus Sorelről, akár a kritikus Michelsről beszélünk, némiképpen mind Jean-Jacques Rousseau-tól eredeztetik magukat és az „autentikus demokrata” önmaguk által megfogalmazott imázsába bújnak.
Orbán ma egy ilyenfajta „autentikus demokrata”
(amit „eredeti”-nek is lehet mondani), aki azonban nem akad fenn polgári szabadságjogokon, vagy konszenzuális-parlamentarista típusú döntéshozatalokon. A magyar kormányfő számára a liberális demokrácia, annak minden közvetítő intézményével, közbülső testületeivel, parlamenti játékaival iszonyatosan akadályozza a – ahogy azt Carl Schmitt írta a Palamenti demokrácia válságá-ban – „kormányzottak és a kormányzók identitásai” közötti végleges és visszavonhatatlan fúziót. E „megmentő jellegű” politikai vízió alapját egyszerűen egy (jelen esetben etnikai) egység mitológiai gondolata képezi. A homogenizálás hasznosnak és elkerülhetetlennek tűnik. Orbán politikai üzenetének populista fordítása szerint, a tömegek azonosságot keresnek A gazdasági válság elmélyítette ezt az egzisztenciális gondjukat. Ígérete, mely egyúttal próféciának is hangzik, éppen ezt a redemptív identifikációt kívánja biztosítani. Ahogy azt Jeffrey C. Isaac is nagyon jogosan megjegyezte, a liberális demokrácia minden hibáját „a liberális demokrácia érdemeiként értelmezték ügyesen újra. A gyengeséget, szinte orwelli módon, erővé változtatják”. Orbán Viktor pontosan ezt teszi! Aztán, hogy egy camusi megfogalmazást használjunk, „egy spontán lendületet összehangolt cselekvésé változtat”.
A magyar kormányfő valójában azt állítja, hogy
a liberális demokráciák reverzibilisek!
Hogy a demokrácia pandantja az, amit de-demokratizálásnak nevezhetünk (lásd 2012 nyarát is Romániában). Ez, nyilvánvalóan, nem teljesen új dolog. Az újdonság azzal metamorfózissal kapcsolatos, melynek eredményeként egy hullám csúcsára a liberális értékek harcosaként felkerült politikus az azokkal ellentétes értékek ügyvédjévé alakult át. Talán keményen hangzik, de Orbán-esete Mussolini egy évszázaddal ezelőtti átalakulására emlékeztet, melynek során internacionalista szocialistából nacionalista fasiszta lett… Orbán Viktor, belső fejlődésének jelenlegi pillanatában olybá tűnik, „arra ítéltetett, hogy ítélkezzen”. Amikor a FIDESZ 2002-ben elvesztette a választást, azt dörögte, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben”. Ahogy azt nagyon ihletetten megfigyelte Trencsényi Balázs történész is, „Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János is terrorral teremtették meg a tekintélyüket és mind a nemzet atyjaivá váltak…” Reméljük, hogy nem fogunk azért afelé csúszni, amit René Girard az erőszak mimetikus körének nevezett. A „gulyás-tekintélyelvűség”-nek ebben a változatában, amely felé Orbán Magyarországa halad, Európa „elnyomó”, de a pénze „szükséges”. Európa politikai kultúrájának egész sorsa, sajnos, a kérdéses antidemokratikus kirobbanásoktól függ. Majd elválik, miként tudja megvédeni magát az Orbán által terjesztett vírustól…
http://nationalinterest.org/blog/paul-pillar/hungary-the-reversibility-liberal-democracy-6392
http://www.johnfeffer.com/the-disappearance-of-the-political-middle/
http://cristianpreda.ro/2014/07/28/orban-se-inseala-democratia-liberala-nu-e-pe-moarte/
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Szántai János
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Fall Sándor
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést
Sólyom István
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron
Varga László Edgár
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Vége a hajnalig tartó hangoskodásnak: jelentősen szigorodtak a bírságok
Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&
Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…
… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.
Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján
Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.
Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Tragédia a Tordai-hasadéknál: életét vesztette egy 22 éves fiatal a via ferrata útvonalon
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Szántai János
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Fall Sándor
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést
Sólyom István
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron
Varga László Edgár
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
