Nyergelj, fordulj!
Egy élesebb, magasabb színvonalú szöveg a román sajtóból. A téma. Na ki? Orbán Viktor, hát persze.
A jelek szüntelenül érkeztek. Az, aki 1989 júniusában, a Nagy Imre újratemetésére szervezett ceremónián elmondott egy olyan beszédet, mely örökre megmarad Kelet-Európa történelmében, a FIDESZ egyik alapítója, az az ember, akinek a közismert disszidens, kritikus ex-marxista Bence György volt a mentora, a maverick-politikus, vagyis Orbán Viktor egyértelműen idegengyűlölő hangsúlyokkal rendelkező kollektivista és primordialista tekintélyelvűség felé kanyarodott.
Újra napirenden van az etnokrácia,
a megmenekülésnek ez a fantazmagóriája. Az új tekintélyelvűség bearanyozott jövőjét kiáltják ki. Tina Rosenberg 1992-ben, a Harper’s folyóiratban megjelent egyik cikkében „MTV-demokraták”-nak nevezte a FIDESZ vezetőit. Elillant a hajdani ikonoklasztikus nimbusz. A FIDESZ ma a nacionalista komorság pártja, nyíltan kimutatva a Putyin és a putyinizmus iránti szimpátiáját.
A politikában sok minden ellenséges érzésekből születik. Az intellektuálisan kétségtelenül rendkívül jól eleresztett
Orbán mindig is bizonyos komplexussal viseltetett azok iránt,
akiket egyfajta városi arisztokráciának, egy „idegenek”, a Magyar Demokratikus Ellenzék vezetői, elsősorban Kis János, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Haraszti Miklós által uralt polgári elitnek tekintett. Zárt és sznob klubnak tartotta a Szabad Demokraták Szövetségét, ahova őt, szerinte, nem fogadták be. A FIDESZ-vezetőség más tagjai is osztották ezeket a neurotikus érzéseket. Ezen kívül Orbánt a klasszikus liberalizmus vonzotta és elutasította az internacionalizmus bármilyen formáját, még a liberálist is.
A szocialista kormányzással társított endémiás korrupció radikalizálta Orbán Viktor fóbiáit és ellenszenveit. Egyre inkább a populista konzervativizmussal kezdett el kacérkodni, melyet Magyarországon nehéz, ha nem éppen lehetetlen elválasztani az antiszemitizmustól. Az (időközben egyre tradicionálisabb és tradicionalistább párttá vált) FIDESZ-hez közeli sajtó az azokkal szembeni inszinuálásokban tűnt ki, akik – szerintük – nem mennének át a tiszta magyarság tesztjén. Amikor megszületett a kimondottan fasiszta Jobbik, nem kellett egyebet tennie, mint minél élesebben ráerősítenie azokra a témákra, melyek Orbán retorikájában már megjelentek, többek között az a felvetés is, hogy a radikális baloldaliság valamiképpen genetikailag jelentkezne…
Orbán csapata elkezdett egy ellenzékkel szemben egyre intoleránsabb többségi elvűségen rugózni. A vitathatatlan választási győzelmek miatt
Orbán egyre kevésbé hajlandó elismerni, hogy ő is tévedhet.
Magyarország egyre provinciálisabbá vált, az etnokrácia kezdi megfojtani a demokráciát. Az, ami negyed évszázada a politikumnak a polgári liberalizmus újjászületésével történő újbóli kitalálásának pompás ígérete volt, most olybá tűnik, hogy egy neo-autoriter rémálommá válásra ítéltetett. Orbán Viktor bejelenti, hogy elmúlóban van a liberális demokrácia. Olyan tekintélyelvűség bajnokává válik, mely a Putyin-féle rendőrállami modellt dicsőíti. Azok a háborúk közötti tézisek születnek újjá, melyeket a fasizmus prófétái hirdettek, Carl Schmitt-től Nichifor Crainicig.
A homogén és egészséges politikai testet dicsőítik.
A liberalizmus rothadt, korrupt és dekadens. Eljött a „mágikus megmentő” pillanata, az Erich Fromm által a szabadságtól való félelemről szóló klasszikus könyvében leírt demagógokhoz hasonlóé.
De úgy tűnik, Orbán figyelmen kívül hagyja, hogy a NATO és az EU nemcsak politikai, katonai és, illetve, gazdasági intézmények. Ezek, Václav Havel szavaival élve, civilizációs opciókat határoznak meg. Folytatódik a nyitott társadalom és az ellenségei közötti harc. Lehullott egy újabb álarc, ami – végső soron – a legkevésbé sem tragédia.
Talán azt képzeljük, hogy a liberális demokrácia mélyen gyökerező történelmi és intellektuális alapokkal rendelkezik, de ez távolról sincs így. 1945 előtt magát a „liberális demokrácia” kifejezést is rendkívüli mértékben megbélyegezték. Válság idején (akár erkölcsi, akár gazdasági), a demokráciát bal- és jobboldalról egyaránt támadják. Akár a kritikus Leninről, akár a kritikus Sorelről, akár a kritikus Michelsről beszélünk, némiképpen mind Jean-Jacques Rousseau-tól eredeztetik magukat és az „autentikus demokrata” önmaguk által megfogalmazott imázsába bújnak.
Orbán ma egy ilyenfajta „autentikus demokrata”
(amit „eredeti”-nek is lehet mondani), aki azonban nem akad fenn polgári szabadságjogokon, vagy konszenzuális-parlamentarista típusú döntéshozatalokon. A magyar kormányfő számára a liberális demokrácia, annak minden közvetítő intézményével, közbülső testületeivel, parlamenti játékaival iszonyatosan akadályozza a – ahogy azt Carl Schmitt írta a Palamenti demokrácia válságá-ban – „kormányzottak és a kormányzók identitásai” közötti végleges és visszavonhatatlan fúziót. E „megmentő jellegű” politikai vízió alapját egyszerűen egy (jelen esetben etnikai) egység mitológiai gondolata képezi. A homogenizálás hasznosnak és elkerülhetetlennek tűnik. Orbán politikai üzenetének populista fordítása szerint, a tömegek azonosságot keresnek A gazdasági válság elmélyítette ezt az egzisztenciális gondjukat. Ígérete, mely egyúttal próféciának is hangzik, éppen ezt a redemptív identifikációt kívánja biztosítani. Ahogy azt Jeffrey C. Isaac is nagyon jogosan megjegyezte, a liberális demokrácia minden hibáját „a liberális demokrácia érdemeiként értelmezték ügyesen újra. A gyengeséget, szinte orwelli módon, erővé változtatják”. Orbán Viktor pontosan ezt teszi! Aztán, hogy egy camusi megfogalmazást használjunk, „egy spontán lendületet összehangolt cselekvésé változtat”.
A magyar kormányfő valójában azt állítja, hogy
a liberális demokráciák reverzibilisek!
Hogy a demokrácia pandantja az, amit de-demokratizálásnak nevezhetünk (lásd 2012 nyarát is Romániában). Ez, nyilvánvalóan, nem teljesen új dolog. Az újdonság azzal metamorfózissal kapcsolatos, melynek eredményeként egy hullám csúcsára a liberális értékek harcosaként felkerült politikus az azokkal ellentétes értékek ügyvédjévé alakult át. Talán keményen hangzik, de Orbán-esete Mussolini egy évszázaddal ezelőtti átalakulására emlékeztet, melynek során internacionalista szocialistából nacionalista fasiszta lett… Orbán Viktor, belső fejlődésének jelenlegi pillanatában olybá tűnik, „arra ítéltetett, hogy ítélkezzen”. Amikor a FIDESZ 2002-ben elvesztette a választást, azt dörögte, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben”. Ahogy azt nagyon ihletetten megfigyelte Trencsényi Balázs történész is, „Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János is terrorral teremtették meg a tekintélyüket és mind a nemzet atyjaivá váltak…” Reméljük, hogy nem fogunk azért afelé csúszni, amit René Girard az erőszak mimetikus körének nevezett. A „gulyás-tekintélyelvűség”-nek ebben a változatában, amely felé Orbán Magyarországa halad, Európa „elnyomó”, de a pénze „szükséges”. Európa politikai kultúrájának egész sorsa, sajnos, a kérdéses antidemokratikus kirobbanásoktól függ. Majd elválik, miként tudja megvédeni magát az Orbán által terjesztett vírustól…
http://nationalinterest.org/blog/paul-pillar/hungary-the-reversibility-liberal-democracy-6392
http://www.johnfeffer.com/the-disappearance-of-the-political-middle/
http://cristianpreda.ro/2014/07/28/orban-se-inseala-democratia-liberala-nu-e-pe-moarte/
Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!
Fall Sándor
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben
Sánta Miriám
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
„Nem ezért szavaztunk a Tiszára!”: indulatokat kavart a szilágycsehi templomnak ígért 110 millió forint kormánytámogatás
Heves vitát váltott ki Tarr Zoltán bejelentése, miszerint a magyar kormány 110 millió forinttal támogatja a szilágycsehi református templom leomlott tornyának újjáépítését.
Inkább németként meghalni Németországban, mint románként Romániában
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Amíg mi még javában aludtunk, addig medvék jártak Csíksomlyón, Csíkszentdomokoson és Székelylengyelfalván
Medve jelenlétére figyelmeztető Ro-Alert üzenetet kaptak a csíkszeredaiak szombat reggel nyolc óra után, hogy nagyvadat észleltek a csíksomlyói Szék út 98/A szám alatt.
Tarr Zoltán csalódást okozott azoknak Kolozsváron, akik a Tiszával eszközölnének ki változást az RMDSZ-ben
A Tisza-kormány támogatja a külhoni magyarokat, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, de felelősen kívánja elkölteni az adófizetők pénzét – jelentette ki kolozsvári közönségtalálkozóján Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.
Késsel támadt egy diák egy tanárnőre és az egyik iskolatársára
Késsel támadt egy tanárnőre és megsebesítette egyik diáktársát is egy hetedik osztályos tanuló a besztercei Ștefan cel Mare-iskolában. A támadó diákot a rendőrök tartóztatták fel.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!
Fall Sándor
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben
Sánta Miriám
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
