Abból indultak ki bő három éve, hogy a magyar anyanyelvű vásárlók, fogyasztók hajlandók valamennyivel több pénzt fizetni, ha magyarul szolgálják ki őket. És igazuk lett, a mozgalom, amellyel összehozták a magyarul kommunikáló ügyfeleket az eladókkal és szolgáltatókkal, sikeressé vált, és már mérik is, hogy miért és hogyan.

 

Tavaly azt mutatták be Tusványoson, hogyan mérték fel a kínálatot, vagyis az Igen, tessék! vállalkozó partnereit, idén tavasszal a kereslet egy részét számszerűsítették, mégpedig a Kolozsváron tanuló magyar diákok igényét az anyanyelvhasználatra a gazdasági életben, vázolta a mozgalom elnöke, Talpas Botond ma a Sapientia tusványosi sátrában.

 

A kutatást Csata Zsombor, a BBTE oktatója és a szociológia kar diákjai készítették online kérdőív formájában. 450 egyetemi hallgató töltötte ki, a felmérés hibahatára 4,5 százalék.

 

 

 

Úgy találták, a magyar nyelvű szolgáltatások keresése épp olyan tudatos fogyasztói szokás, mint például a biotermékek választása vagy egy termék összetevőinek megtekintése vásárlás előtt. 

 

Ami még érdekesebb, hogy a mérések szerint minél inkább meghaladja egy kolozsvári magyar diák tanulmányi eredménye az átlagot, annál inkább hajlamos tudatosan keresni a magyar eladót, szolgáltatót, terméket. Egyébként a kolozsvári magyar diákok 80 százaléka keresi tudatosan a magyar kiszolgálást, még azoknak is a 48 százaléka, akik nagyon jól vagy kvázi anyanyelvi szinten beszélnek románul.

 

Persze van e mögött egy adag nacionalizmus is, mondta Bethlendi András ügyvezető, aki a felmérést ismertette, a kérdésekkel ezt is be tudták mérni, de a döntő ok, és amivel be tudják vonni a cégeket, vállalkozókat, az az ügyfél komfortérzete, amit kulturálisan érzékeny marketinggel lehet emelni. A mozgalmi cél pedig megerősíteni a kereslet, az ügyfelek anyanyelvhasználatát.

 

A matricázás, a honlapjuk, a tervezett, térképpel egybekötött kereső, a mobilalkalmazásuk és az ingyenesen hívható telefonszám az, amivel összekötik az ügyfeleket a szolgáltatókkal, illetve az szintén ingyenes havilap, az Igen, tessék! reklámfelületei. A főként életmódcikkek közé szerkesztett, nyelvhasználatról szóló cikkekkel pedig úgy akarják bevinni az emberek mindennapjaiba a magyarul megszólalás lehetőségét, hogy az ne váltson ki megfelelési kényszert – magyarázta Bethlendi.

 

 

 

A felméréseket pedig elsősorban maguknak és a cégeknek készítik, mivel a nyelvhasználat számszerűsíthető előnyei a meggyőzés legjobb eszközei. Így tudják például, hogy a kolozsvári magyar diákok 73 százaléka fordulna magyarul beszélő orvoshoz, de csak 46 százalékuk ismer ilyet. 

 

Vagy hogy a diákok többsége szerint a jelenlévő románokat zavarja, ha ők magyarul fordulnak az eladóhoz, szolgáltatóhoz. Ugyanez a – Bethlendi szerint megörökölt, téves – percepció dolgozik a magyar vállalkozók, cégtulajdonosok egy részében is, akik azért nem voltak hajlandók kiragasztani az Igen, tessék! matricát, mert úgy vélték, azzal román ügyfeleket riasztanának el. 

 

Viszont amikor olyan román cégtulajdonost kerestek meg, akinek volt magyar eladója, az illető nagyon szívesen beszállt partnerként az Igen, tessék! hálózatba – erősítette meg Talpas és Bethlendi egyaránt, aki szerint a magyarokban elevenebben él még a Funar-korszak emléke, ezért vonakodóbbak, míg a románok nyitottabbak a magyar nyelv használatára.

 

 

A tavalyi felmérés szerint a vállalkozók 51 százaléka gazdasági haszonként is tekintett a magyar nyelv használatára, amit ki is lehetett mutatni: az Igen, tessék! partnereinél a magyar ügyfelek felülreprezentáltak, vagyis a lakossági számaránynál, a 16 százaléknál több volt a magyar kliensek aránya.

 

Sőt olyan is volt, aki nem győzte. Egy fogorvos meghirdette magát a havilapban, majd ez olyan forgalmat eredményezett nála, hogy hirdetést vett a következő három lapszámban is. Utána viszont sietett lemondani, mert annyi ügyfele lett, hogy úgy sem győzte ellátni őket, hogy sokukat átirányította a kollégáihoz.

 

Az Igen, tessék! hálózatot olyan városokban igyekeznek bővíteni, ahol az emberek hajlamosabbak inkább románul köszönni és vásárolni egy boltban, és ahol él olyan személy, aki hajlandó ezzel foglalkozni. Jelenleg a hálózatot Máramarosszigeten, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Temesváron bővítik. 

 

Ez utóbbi a legérdekesebb, mert itt inkább szimbolikus jelentősége van a magyar nyelvhasználat jelzésének, gazdasági hasznot nem igazán hajt, Temesváron viszont igényeltek német, szerb, bolgár, sőt olasz nyelvű matricákat is, mivel az utóbbi évtizedben sok olasz vállalkozó telepedett meg a bánsági városban.