Drámai délután volt Tusványoson

Nem voltak könnyű helyzetben a kultúrára (is) szomjazó táborlakók csütörtökön. El kellett dönteniük, a kortárs dráma vagy az irodalmi folyóiratok érdeklik őket jobban.
Hirdetés

Bár egymáshoz igen közeli időpontban kezdődött a kortárs magyar drámáról szóló beszélgetés és a csíkszeredai Székelyföld folyóirat 200. lapszámának bemutatója, mi megkíséreltük a majdnem lehetetlent: mindkettőn ott lenni.

A Magyar Teátrumi Társaság és a Békéscsabai Jókai Színház impozáns belterű, jurtaszerűen berendezett sátrában kezdtük a kulturális feltöltődést. Itt szerencsére két igen jó humorú íróember cserélt eszmét a kortárs magyar drámáról: György Attila és Székely Csaba.

Azaz cserélt volna, mert beszélgetőtársuk, Fekete Péter békéscsabai színházigazgató elég messziről futott neki a témának. Mégpedig a finanszírozás, az állami kulturális pénzelosztó rendszerek rejtelmei felől. Miből él a mai dráma- és prózaíró, miféle pályázati lehetőségek vannak a pályakezdő tehetségek számára, 

anyagi szempontból megéri-e irodalmat művelni, 

mikor kapták az első honoráriumukat és mire, az elő- vagy utófinanszírozást kedvelik-e inkább, s egyáltalán hogy áll az irodalom és a költségvetés viszonya? Némi joggal jegyezte meg tréfásan György Attila, hogy kicsit APEH-vizsgálatra emlékezteti a procedúra. A tanulság: aki szeretne meggazdagodni, annak nem az irodalom a megfelelő életpálya.
 
 
Az irány jó: György Attila, Fekete Péter és Székely Csaba drámáznak
 
Székely Csabának viszont mindig is az volt az álma, hogy abból éljen meg, amit szeret csinálni, és Lengyelország példáját idézte, ahol egy neves drámaíró és rendező által létrehozott drámalaboratóriumnak köszönhetően a régió legtöbb kortárs színdarabját mutatják be évente. Ami azt is jelenti, hogy drámaírásból megélni nem teljesen lehetetlen vállalkozás. Ő egyébként emlékszik az első, drámaíróként elkövetett sorára is, nem találnák ki, így hangzik: Igyál még!
 
A drámai hatást egy kisfiú tetézi be, aki spontán magánszámot ad elő a porond közepén, de alig cseng le a vastaps, rohanunk tovább, és konstatáljuk, hogy közben ismét eleredt az eső, valamint Tőkés László is megérkezett a táborba.
 
A Tilos kávéház sátrában ismét György Attilával találkozunk, aki azért sietett át ide a másik rendezvényről, mert kettős minőségben, házigazdaként és a Székelyföld szerkesztőjeként van jelenése. Rajta kívül Fekete Vince és Molnár Vilmos képviseli a folyóiratot, amely 

a kétszázadik számához érkezett.  

Fekete Vince elmondja, hogy a jubileumi lapszámot a Székelyföld-díjas írók (közel hatvanan) különböző műfajú írásaiból állították össze, a jelenlévő szerzők – a szerkesztőkön kívül Sántha Attila és Lakatos Mihály – fel is olvassák a műveiket.
 
Az esőzés miatti komor hangulat elűzése végett a ház ajándékaként osztogatott szilvapálinka mellett mindjárt jobb felidézni és meghallgatni az indulás körüli történeteket, és örülni annak, hogy a Székelyföld ezt is megérte.
 
Mert megérdemli.
 
Fotók: Szabó Tünde
Hirdetés