Kényes helyzetbe került az RMDSZ, miután ismét csak azzal kellett szembesülnie, hogy az a bukaresti kormány, amelynek immár közel négy hónapja tagja, újabb magyarellenes lépést tett. Hiszen azt követően, hogy Bukarest az Európai Bizottság oldalán belépett abba a perbe, amelyet az RMDSZ azért indított az uniós testület ellen, mert az illetékesség híján elutasította, hogy érdemben tárgyaljon az RMDSZ és az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) által benyújtott kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről, most a román külügy kerek perec elutasította a Nagyváradra és Marosvásárhelyre tervezett konzuli irodák megnyitásának jóváhagyását.
Ennek nyomán a szövetségnek meg kellett nyilvánosan szólalnia, hiszen saját, még megmaradt választói előtti hitelessége forog kockán. Az RMDSZ ugyanis akkor is rossz színben tűnik fel, ha a tudomása nélkül hozta meg fent említett döntéseit a román külügy – ami nagyon valószínű –, hiszen nagyon úgy tűnik: hiába érvelt a kormányra lépés szükségessége mellett azzal, hogy ezáltal sikerülhet hatékonyabban fellépni a kisebbségi jogi követelések teljesítése mellett, a tények ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. A korábban számos, a magyar kisebbség érdekeit sértő megnyilvánulásáról ismert nagyobbik kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az általa vezetett külügyminisztérium nem hogy „megszelídültek” volna, épp az RMDSZ-t használják fel pajzsként arra, hogy a külföld előtt igazolják: példátlanul jó dolguk van a kisebbségeknek Romániában, hiszen ismét kormánytényezők. Eközben pedig egymás után hozzák az olyan döntéseket, amelyek épp azt szolgálják, hogy az országban élő magyar közösség helyzete ne javuljon.
Az RMDSZ-nek jó három hónapra volt szüksége ahhoz, hogy ezt belássa, így Kelemen Hunor szövetségi elnök, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettese immár a kormányból való kilépéssel fenyegette meg a PSD-t, amennyiben a külügy nem vonja vissza az EB melletti perbe lépésről szóló határozatot.
A kérdés most az, mennyire gondolja komolyan a szövetség ezt, és mennyire része valamilyen taktikázásnak. Előfordulhat: nem véletlen, hogy épp a konzuli irodák megnyitásának elutasítását követően emelte fel szavát az RMDSZ elnöke, hiszen ez már túl sok volt az országban élő magyar közösség érdekeit sértő román lépésekből.
A szövetség számára komoly arcvesztést jelent, ha nem tudja elérni, hogy a külügy visszavonja a perbe való beavatkozásról szóló kérelmét. Ha azonban felt tud mutatni helyette valamilyen pótlékot, például azt, hogy sikerül kiharcolnia a konzuli irodák megnyitását, talán sikerülhetnek enyhíteni a kudarc okozta presztízskárokat.
A kérdés most az, milyen lobbiereje van az RMDSZ-nek, hogy mekkora szüksége van a PSD-nek a magyar szervezetre ahhoz, hogy kormánytöbbségét fenntartsa most, hogy a populista Dan Diaconescu Néppárttal (PPDD) is együttműködési megállapodást kötött, és az helyi szinten, valamint a parlamentben támogatja a PSD kezdeményezéseit. A szociáldemokraták számára ugyanis az államfői tisztség elhódításáért vívott, egyre ádázabb küzdelemben lehet, hogy egy idő után ballaszttá válik a magyarokkal fenntartott együttműködés, mivel az éppen általa egyre magyarellenesebbé váló hangulatban komoly hátrányba kerülhet, ha ráfogják, hogy „magyarbérenc.”
Az RMDSZ számára viszont – amennyiben nem sikerül jobb belátásra bírnia koalíciós partnerét – a kormányból való kilépés épp hogy a támogatottság növekedését hozhatja el, hiszen először fordulna elő a rendszerváltás óta, hogy nem csupán fenyegetőzik a koalíció felrúgásával, hanem meg is lépi azt, amikor azzal szembesül, hogy nem csupán saját kisebbségvédelmi elképzeléseit nem tudja megvalósítani, de a koalíciós társ újabb és újabb intézkedéseket tesz a magyar közösség ellen.
A PSD-hez intézett ultimátum – miszerint ha nem lép vissza a külügy a pertől, az RMDSZ komolyan fontolóra veszi a kormányból való kilépést – a „rugalmas elszakadás” első lépésének tűnik, amellyel a szövetség előkészíti a visszalépést a kudarcosnak bizonyult kormányzásból, arra törekedve, hogy az a magyar közösség szemében a karakánság, a magyar érdekek melletti kiállásnak tűnjön. A kérdés most az, mennyire gondolja ezt komolyan a szövetség. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis nehéz elképzelni, hogy a román kormány visszalépjen bármilyen olyan intézkedéstől, amely a kisebbségi jogok érvényesülését nehezítheti.