Úgy tűnik, ősszel elfogadhatja a parlament azt a törvényt, amely a megyei és települési önkormányzatok jelképeinek használatát hivatott szabályozni, és amely elvileg lehetőséget biztosíthat a székely zászló használatára is. Ezt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettese jelentette be a legutóbbi SZKT-t követően.

Kelemen szerint mind a Hargita, mind a Kovászna megyei önkormányzat, mind pedig a települések saját jelképükké nyilváníthatják majd a székely zászlót.

Az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) 42 képviselője még április közepén terjesztette be törvénytervezetét a bukaresti törvényhozásban a helyi közigazgatási egységek saját zászlóinak elfogadásáról és használatáról. A tervezet szerint a községek, városok és megyék zászlóit kormányhatározattal fogadják el az önkormányzat javaslatára.

Az ügy előzménye, hogy a Hargita és a Kovászna megyei prefektúra az elmúlt években sorozatosan indított pereket a két megye településeinek önkormányzatai ellen a székely zászló közintézményeken, illetve köztereken való használata miatt. A bíróságok pedig a sajátos román jogértelmezési kultúra szellemében a zászlók levételére kötelezték az érintetteket, holott azok használatát semmilyen jogszabály nem tiltja. A román jogértelmezés azonban nem azt az elvet követi, hogy ami nem tilos, azt szabad, hanem  azt, hogy ha valami nincs törvényesen rögzítve, az bármikor megtiltható.

Ez a hozzáállás egyrészt túlszabályozott, agyonbürokratizált rendszert eredményez, másrészt viszont rendkívül kényelmes a magyar ügyekben rendszerint nem túl megértő hatalom számára, hiszen minden, a kisebbségi identitás megélését, annak erősítését elősegítő gyakorlatot – így például a zászlóhasználatot – megtilthat, arra hivatkozva, hogy azt nem engedélyezi semmilyen jogszabály.

Ez az egyetlen érv, ami miatt indokolt lehet egy, a megyék és a települések jelképeinek használatáról szóló jogszabály.

Ugyanakkor az RMDSZ számára más is indokolja annak támogatását. Novemberben államfőválasztás lesz, egy olyan jogszabály pedig, amelyet úgy lehet eladni, mint ami bővíti a kisebbségi jogokat, kampányeszközként szolgálhat a szövetség számára, amely azzal próbálhatja győzködni a mozgósítani kívánt romániai magyar szavazókat, hogy sikerült előrelépést elérni a kisebbségi jelképhasználat terén. (Az RMDSZ-nek természetesen nincs esélye az államfői tisztség elnyerésére, de az első fordulóban a jelöltjére leadott szavazat mennyiségét „áruba bocsáthatja”, azaz alkupozícióba kerülhet a második körbe jutott román jelöltekkel szemben, annak ígérve támogatását, és annak támogatására buzdítva szavazóit, aki többet ajánl. Más kérdés, hogy az utóbbi években többször is bebizonyosodott: az RMDSZ szavazói az államfőválasztás kérdésében nem olyan fegyelmezettek, és nem követik vakon a szövetség „ajánlásait”).

A kérdés most az, mi a jogszabálytervezet konkrét tartalma. A Székely Nemzeti Tanács korában tiltakozott ellene, mondván: mivel a jelkép használatát hivatalosan nem tiltja törvény, az használható kell hogy legyen, egy zászlótörvény pedig csak korlátozná annak szabad használatát.

Amennyiben a törvény bármilyen megszorításokat tartalmaz, akkor kijelenthető: az fölösleges, és valóban nem segíti elő a kisebbségi jelképhasználatot. Ha nem teszi lehetővé, hogy a székely – illetve bármilyen más régió kisebbségi közösségei által elfogadott – zászló korlátlan használatát intézménytől és időponttól függetlenül, csupán például ünnepnapokon engedélyezi azt, akkor elfogadása több kárt okozhat, mint hasznot.