Nem-fehérek, előre!

A muzulmánok (és nemcsak a muzulmánok) bevándorlása és expanziója, aminek ma tanúi vagyunk, a harmadik világbeli népek emancipációs mozgalmának egyik következménye. A gyarmatosított népek európai gyarmatosítókkal, általában véve a fehér gyarmatosítókkal szembeni bosszújáról szóló ideológia gyümölcsei érezhetők.

Az említett áramlat az egyik kiemelkedő ideológusa Frantz Fanon martinique-i-algériai pszichiáter, társadalomfilozófus és forradalmár volt. Saját tapasztalatból ismerve a gyarmatosított afrikai államok drámáját, a „négerség” ideológiájából nyerve ihletet, az algériai háború atrocitásainak hatása alatt Fanon 1961-ben, francia nyelven jelentette meg A Föld elátkozottjai című (Les Damnés de la Terre) könyvét, mely hírnevet hozott neki. Könyve egy sor forradalmár és radikális vezető főművévé vált az egész világon: Che Guevaraé Latin-Amerikában, Malcolm X-é az AEÁ-ban, Steve Biko-é a Dél-Afrikai Köztársaságban, Ali Shariatié Iránban, Paulo Freire-é Brazíliában, a palesztinai emancipációs mozgalom vezetőié, a Tamil Tigrisek vezetőié stb. Fanon tanítványainak tartják magukat az egyesült államokbeli rasszista irányultságú Fekete Párducok szélsőséges szervezet tagjai is [1].

Milyen gondolatokat hirdetett Fanon, melyek ekkora érdeklődést váltottak ki? Íme, csak kettő a kiáltványára jellemző mondatok közül: „A gyarmatosított élete csak a gyarmatosító oszló hullájából születhet újjá”; a gyarmatosított számára a gyarmatosító „megsemmisítendő ember”. A „mi vs ők” szembeállítás alkalmazásának fontosságáról beszél a tömegek mozgósításának vonatkozásában. A „mi”-t az „emberiség négyötöde” képviseli, állítja könyvében Fanon, az emancipációért folytatott harc kezdeti szakaszaiban pedig „a rasszistaellenes rasszizmusnak kellene a harc formájának lennie, a bőrünket mentő tendenciaként és a gyarmatosítók megszállására adott reakcióként” [Fanon, 1961, 225., 39., 240., 104. o., apud Давидсон, 2002¹]. 

Valamivel később a színes bőrű lakosság emancipációjának egy másik hirdetője hallatja a hangját. Molefi Asante afroamerikai filozófusról és történészről, az Afrocentrizmus gondolat, egy olyan radikális és kizárólagos ideológia alapítójáról van szó, mely szerint Afrikában van a civilizációs és emberi univerzum központja és különösen az afrikaiak, de általában véve a nem fehérek lesznek a világ domináns rassza. Az afrocentrizmus a fehérek eurocentrizmusára adott válasz és a fekete rassz rehabilitálását célozza minden téren, beleértve a hegemónia szempontját is [2]. Asante azt állítja, hogy „az afrocentrizmusnak jól megérdemelt helyet kell kapnia az olyan ideológiák és vallások között, mint amilyen a marxizmus, az iszlám, a kereszténység, a buddhizmus és a judaizmus”. A hirdetett ideológia módszertani alapja az „afrológia”, egy fekete rasszra irányuló tudomány, melynek a fekete rassz emancipációja számára hasznos fogalmakkal és kérdésekkel kell foglalkoznia [Asante, 1996, 39., 58-59. o., apud Давидсон, 2002²].

Az Asante által hirdetett ideológia militáns jellegű, mely konkrét végkifejletet céloz meg a rassz emancipációjáért folytatott harcban. Véget értek a „szörnyűséges fehér évszázadok” és súlyosbodik „Európa, különösen Nagy-Britannia és Franciaország hanyatlása”, állítja Asante. A filozófus a tömegek mozgósítására és támogatására buzdít, az afrikaiak nyugati világban megvalósuló szupremáciáját célzó gondolatai megvalósítása érdekében: „Adjatok nekünk 250 ezer önkéntest, akik aktívan támogatják az afrocentrizmust és hozzáállásunkban, viselkedésünkben bekövetkezik a forradalom” [Asante, 1996, 53., 79., 95. o., apud Давидсон, 2002²]

Említsük még meg Houari Boumedienne-t, a gyarmatosítás utáni Algéria egyik vezetőjét és az arabosítás egyik ideológusát, aki már 1974-ben a következőt mondta az ENSZ szónoki emelvényéről: „Nincs messze az a nap, amikor több millióan fogják elhagyni a déli féltekét és az északira fognak költözni. Nem barátokként fognak hozzátok érkezni, hanem hódítókként. A gyermekek lesznek a fegyvereik. Asszonyaink méhe lesz győzelmünk fegyvere” [3]. Az európai, egyesült államokbeli, vagy kanadai muzulmán és afrikai bevándorlók egy része ennek a rasszok közötti konfrontációról szóló ideológiának a végrehajtói. A demográfiai tényező teljes mértékben nekik dolgozik. Afrikában minden nőre 4,7 születés jut, a lakosság kb. 25 százaléka pedig 15 és 24 év közötti; 2045-ig megkétszereződik a fiatalok száma. Következésképpen, az ENSZ szerint az afrikai népesség e század folyamán megnégyszereződhet – a 2010-es 856 millióról 3,3 milliárdra 2100-ig [4]. Ebben az évszázadban a fekete kontinens fogja biztosítani a demográfiai növekedés több mint a felét. Afrika demográfiai potenciáljának megértéséhez elég, ha egyetlen afrikai országot, Nigériát hozunk fel példaként, melynek 2050-re több lakosa lesz, mint az AEÁ-nak és a XXI. század végére eléri Kínát [5].

A muzulmán világ számbeli növekedése és a volt gyarmatokról érkezett bevándorlók viharos megnyilvánulásai a szakértőkben rendszeresen felidézik Samuel Huntington elméleteit a „civilizációk összeütközésé”-ről az úgynevezett posztideológiai korszakban. Huntington jóslatai szerint, miután másodlagossá válik vagy megszűnik az ideológiai tömbök (kapitalista, szocialista) közötti rivalizálás, a világ átlép a civilizációs, kulturális, vallási kritériumok alapján bekövetkező konfrontációk korszakába.

Ezek a konfrontációk főleg a nagy kultúrák érintkezési övezeteiben fognak kialakulni, és ebben az értelemben a muzulmán civilizáció aktív szerepe meghatározó. És valóban, azt látjuk, hogy a muzulmán lakosságú régiókban zajlott a legtöbb nagy visszhangot kiváltó nemzetközi és helyi konfliktus. Majd elválik, hogy a muzulmán tényező miként fog megnyilvánulni azokon a nem muzulmán területeken belül, melyeket masszívan benépesít. Az már nagyon is világos, hogy a harmadik világból érkező népességek masszív számbeli növekedésének, az európai és észak-amerikai területek Afrikából és Ázsiából érkező migránsok általi benépesülésének komoly következményei lesznek a nyugati országok identitási és geopolitikai profiljára nézve.

Nyilvánvaló, hogy a masszív migrációkat a rasszista és etnicista ideológiák újbóli feltámadása kíséri a sűrű heterogén népességű területeken és ezekben az esetekben arra kell számítanunk, hogy a „civilizációk összeütközése” elsősorban az asszimilálatlan és szapora etnikai-rasszi és vallási csoportokkal rendelkező országokon belül fog bekövetkezni. A bevándorlókkal történő túlnépesedésre adott első reakciók egyike az őshonos népesség elhatárolódása lesz tőlük; Európában vissza fognak térni a regionális ultranacionalizmushoz és hazafisághoz, az idegenektől való elhatárolódás és távolságtartás egyik formájaként. Az identitási, etnikai-rasszi kritériumok alapján kirobbanó konfliktusok nemcsak a múlt részei. A bevándorlás és a globális demográfiai folyamatok éppenséggel a nyugati civilizáció közepén fogják kiváltani az új identitási konfliktusok újjászületését.

Bibliográfia:

1. Frantz Fanon // http://en.wikipedia.org/wiki/Frantz_Fanon

2. Afrocentrism // http://en.wikipedia.org/wiki/Afrocentrism

3. Что ждет исламизированную Молдову. Перенимаем европейский опыт? // Март 2011 года / http://enews.md/blogs/view/386/

4. Les Africains font trop d'enfants // Par Béchir Ben Yahmed. Jeune Afrique. 25.04.2013 / http://www.jeuneafrique.com/Article/JA2728p003-004.xml0/afrique-democratie-nations-unies-demographieles-africains-font-trop-d-enfants.html

5. Perspectiva demografică 2050: schimbări uluitoare, consecinţe pe măsură // de Cristian Unteanu. Adevărul.ro. 9 octombrie 2013 / http://adevarul.ro/international/in-lume/perspectiva-demografica-2050-schimbari-uluitorare-consecinte-pemasura-1_52551866c7b855ff56187487/index.html

– Asante M.K. Afrocentricity. Trenton (USA) - Asmara (Eritrea), 1996.

– Fanon F. Les damnes de la terre. Paris, 1961.

– Давидсон А.Б. АНТИРАСИСТСКИЙ РАСИЗМ? // Новая и новейшая история. №2, 2002 г. / http://vivovoco.rsl.ru/VV/PAPERS/HISTORY/ANTIRAS.HTM

– Давидсон А.Б. ПОСЛЕДСТВИЯ РАСПАДА ИМПЕРИЙ ДЛЯ XXI ВЕКА // ВЕСТНИК РОССИЙСКОЙ АКАДЕМИИ НАУК. том 72, № 5, 2002 г. с. 396-404 / http://vivovoco.rsl.ru/VV/PAPERS/HISTORY/AFRO.HTM