No, egy újabb könyvbemutató. Helyszín: a Bulgakov Kávézó „irodalmi szalonája”, ahogy Szántai János, a kötet méltatója, az est beszélgetésének irányítója nevezte, Sántha Attila írót idézve. Vízimoziban jártunk, ugyanis ez a bemutatott kötet címe. A szerzője pedig Papp Attila Zsolt.
Olvasson még:
Egészen családias a hangulat. Érződik, hogy igazi barátként beszélgetnek egymással. (Hoppá, remélem, nem egy nagy titokról rántottam épp le a leplet).
Nem szuperlatívuszokban beszélni: Szántai megbirkózik a feladattal. Azért elhangzik néhány igazán szívet melengető és mégiscsak fokozhatatlan jelző.
„Azt hittem, könnyebben megúszom az estét”, mondja a szerző. Egyre mélyebbre ásó kérdések hangzanak el isten-, marslakó- és vénuszlakóhitről.
A „könnyűlovas alien” talán maga a költő. No, abból volt néhány a közönség között is.
Az est hivatalos részét Vince-féle (Fekete Vince, költő) asszociációs játék zárta. Pazsnak a földobott szavakra egy-egy épp az eszébe jutó szóval kellett felelnie.
Kiderült, hogy a házasság lehet jó is, a borhoz Szilágyi Pista bácsit (Szilágyi István, író) társítja.
A rendezvénysorozat zárónapján (részben ismét az eső miatt) Varga László Edgár Cseréptavasz c. könyvbemutatóját szemeltük ki. Mert fedett helyszínen, változatlanul a Bulgakov emeletén zajlott.
Ezúttal Selyem Zsuzsa az est házigazdája. Amíg lassan begyűl a népes közönség, a költő és beszélgetőpartnere különülve lelkesen melegítenek, beszélgetnek, ismerkednek.
Apró zökkenések után egymásra hangolódva zajlik a kérdezés, olvasás. Remek oldás volt Selyem Zsuzsa részéről, amikor megjegyezte, „a kérdező mindig lehet nevetséges”.
„Állott csönd” igazán ritkán volt. A ritmus és tartalom ellentétessége Edgárnak nemcsak a költészetét jellemzi, hanem (legalábbis az este alapján úgy tűnik) személyiségét is.
„Krónika-napszámosként” és költőként teljesen különböző területeket tud lefedni, szinte kiélheti magát a versekben, írhat arról, ami az újságírásba nem vagy csak nehezen fér bele.
„Varga László Edgár: A nagy költő” – igen, 2014-ben miért ne vágyhatna egy költő ismertségre?
A legérdekesebb kérdések a kötet záróciklusa, a Capa-ciklus kapcsán merülnek fel. Arról a bizonyos Capáról van szó, a haditudósító-fotográfusról. Kiderül, nem alteregóról van szó, hiszen a költő alapvetően ellentétes karaktereknek érzi a fotóst és saját magát. Inkább egy „Capa ezt is kimondhatta volna”-érzés versciklusba foglalása.
Selyem Zsuzsa zárszava néhány kiegészítéssel, azt hiszem, tökéletesen működik a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét zárszavaként is: Olvassatok verseket (és úgy általában, könyveket – időjárástól függetlenül)!