Már hosszabb ideje a korrupciós vádak és egyes magas rangú tisztségviselők vagy helyi választottak letartóztatásai foglalják el az újságok címoldalát, vagy a tévék képernyőit. Ez annak megerősítése lehet, amit mára már sokan jogosan hiszünk, nevezetesen annak, hogy Románia történelmében a korrupció sohasem öltött ekkora méreteket. Ennek kontextusában elemezte Dan Falcan történész a România liberă számára az állammal folytatott üzleti tevékenységek alakulását attól az időszaktól kezdve, amikor intézményesült a korrupció, vagyis a fanarióta korszak óta. Ennek megfelelően az Alexandru Ioan Cuza szeretője köré gyűlt befolyásos embereknek szokásuk volt kenőpénzt elfogadni, míg a legtisztább korszak I. Károly királyé volt. II. Károly több milliárd lejt sikkasztott el, míg Antonescu marsall a szigorúságot vezette be. Aztán a kommunizmus alatt mindenféle hiányok rendőrök, orvosok, mészárosok, eladók megvesztegetésére kényszerítettek bennünket. A történész II. Károlyt nevezi a legtisztességtelenebbnek Románia államfői közül.

Úgy tűnik, soha nem volt Románia történelmében annyi korrupció, mint a forradalom után. De ez a kór a fanarióta korszakban szilárdult meg, áthaladt Cuza és Elena Lupescu ágyán, eljutott I. Károly idejéig, majd a kommunisták alacsony lángon tartották, végül a két világháború közötti időszakban gigászi méreteket öltött.

Dan Falcan történész egy interjúban elmagyarázza, mennyire korrupt volt Románia az utóbbi négyszáz év folyamán. Portyája történészi, eszerint minden korszaknak megvoltak a maga korrupcióval, befolyással üzérkedéssel, vagy megvesztegetéssel kapcsolatos botrányai. […]

România liberă: Endémiás a korrupció Romániában?

D. F.: A korrupció nem része feltétlenül a román nép DNS-ének. Ez sokkal inkább történelmi hagyomány, ami azután vált általánossá, hogy a román fejedelemségekben hangsúlyosabbá vált az oszmán dominancia, vagyis a XVI. száza óta, és a fanarióta korszakban, a XVIII. században csúcsosodott ki. A román fejedelemségek uralkodói a trón megszerzéséért egyre nagyobb összegeket fizettek Konstantinápolynak. Amikor fejedelemmé váltak Havasalföldön vagy Moldvában, igyekeztek minél több pénzhez jutni, hogy visszakapják a trónért a törököknek fizetett összegeket és aztán, hogy maguknak gyűjtsenek. A fejedelmek szintén áruba bocsátottak különböző köztisztségeket. A XVIII. század referencia-időszak a korrupció általánossá válását illetően a román fejedelemségekben.

Cuzának milyen uralkodása volt?

Cuza idejében a korrupció az uralkodó szeretője, Maria Obrenovici által kialakított kamarillával volt kapcsolatos. Ennek tagjai, akik között megtaláljuk Pisoţchi alezredest, Cezar Librechtet, a Posta és Távíró vezérigazgatóját, Docan ezredest, kiközvetítették, például, egyes közutak megépítését egyes cégeknek, melyek aztán díjat fizettek nekik vissza. Nem feltétlenül Cuzához kerültek a pénzek. Nagyjából úgy működött, mint Iliescu idejében, aki szegény és becsületes volt, de semmit sem tett a körülötte zajló korrupció ellen. 1862-ben, amikor meggyilkolták Barbu Catargiut, a vizsgálat pedig némiképp Cuza felé mutatott, az esettel foglalkozó ügyészt azonnal leváltották, hogy ne folytassa a vizsgálatot. Közvetlenül beavatkoztak az igazságszolgáltatás dolgaiba is.

A törvény betartása szempontjából miként jellemezné I. Károly időszakát?

I. Károly időszaka, amit 1866-tól 1914-ig számolunk, tisztább és nyugodtabb volt. Igaz, volt néhány olyan ügy is, melyek az újságok címoldalán szerepeltek. Ezek egyikében az uralkodó nevét is megemlítették, de nem azért, mert jogtalanul pénzt kapott, hanem mert állítólag előnyben részesített egy Heinrich Strousberg nevű német vállalkozó által vezetett konzorciumot, amely meg akarta szerezni a Románvásár/Roman – Bukarest – Vârciorova vasútvonal építési koncesszióját (több botrány, visszaélés és kölcsönös vádaskodások után a román állam 1871-ben semmisítette meg a koncessziót – a szerz.). A francia Hallier cég 1900-ben kezdte meg silók építését a konstancai kikötőben (az állam pert indított a cég ellen az elhúzódó munkálatok miatt – a szerz.). Raymond Poincaré volt a franciák ügyvédje, aki az elvesztett per végén mondta a híressé vált mondatát: „Mit akarnak, a Kelet kapujában vagyunk, ahol mindent lazábban vesznek”. De magas szinten nem bizonyítottak rá emberekre korrupciót. Az ok: Romániát abban a korszakban vezette Románia történelmének legfelelősebb és leginkább hazafi politikai osztálya. Ez a politikai osztály hajtotta végre az 1848-as forradalmat, az 1859-es egyesülést, az 1877-es függetlenné válást. Soraiban megtaláljuk a Brătianu-testvéreket, a Golescu-testvéreket, Costache Negrit, Vasile Alecsandrit, Kogălniceanut, C. A. Rosettit, olyan embereket, akiknek eszükbe sem jutott, hogy hozzányúljanak a közpénzhez. Rendelkeztek egy bizonyos anyagi függetlenséggel, a kis vagy közepes bojársághoz tartoztak.

Mennyire volt korrupt a két világháború közötti időszak politikai osztálya?

A politikai osztály leromlása az első világháború után történt, elsősorban a férfiak általános választójogának bevezetése után. 1916-ig cenzuson, vagyonon alapuló szavazati jog volt. A szavazatokat viszonylag nehezebb volt megvásárolni, a választókat nehezebb volt hülyíteni, mert iskolázottabbak és tájékozottabbak voltak. A férfiak általános választójogának bevezetésével megjelentek a demagógok, egy csomó új párt az addigi liberálisokon és konzervatívokon kívül, több olvasatlan ember volt. Ilyen körülmények között megjelentek a nagy korrupciós ügyek. De még így is, a jelenlegi helyzethez képest tisztább politikai osztály volt. 20 év alatt nehéz négy-öt minisztert találni, akikre rá lehet aggatni a korrupt címkét. Negatív példaként azok tűnnek ki, akik az Skoda-ügylet, a Payot-ügylet (Románia 54 millió lej értékben adott olajat Franciaországnak, Franciaország pedig 150 ócska harci repülőt adott cserébe – a szerz.) szerződéseit aláírták. 1924-ben volt egy ügylet, melynek keretében Románia 500 millió lejt, óriási összeget, fizetett ki 250 brit repülőért (ezek nem feleltek meg a biztonsági előírásoknak és azt mondják, sok román pilóta vesztette életét miattuk. Az eset a Siskin-ügylet néven vált ismertté – a szerz.). Ebben II. Károly is érintett volt. Ha egy miniszter általában véve gyanúba keveredett, lemondott, vagy ha ezt nem tette meg, akkor páriának tekintették. Akkoriban, ha bíróság elé került valaki, minden esély megvolt arra, hogy helyes ítélet szülessen, mert a bírókat jól megfizették és ritkán merült fel a gyanú, hogy politikai szimpátiák alapján vagy megvesztegetés hatására döntöttek. Akkoriban sokkal tisztább volt az igazságszolgáltatás, mint most.

Voltak helyi kiskirályok?

Voltak területi vezetők, de nem beszélhetünk helyi kiskirályokról. Nagy-Romániában 72 megye volt, létezett az átpolitizálás, de nem ennyire széleskörűen. A köztisztviselőkre vonatkozóan volt egy statútum, ami megvédte őket és nehezen lehetett őket leváltani. Alexandru Kiriţescu csaknem az egész, világháborúk közötti időszakban az Oktatási Minisztérium főtitkára volt, párttól függetlenül. A hatalomra kerülő párt hajlamos volt mindent átpolitizálni, amit lehetett, de nem váltottak le iskola- vagy kórházigazgatókat, mint manapság.

Mi volt II. Károly szerepe?

II. Károly körül egy olyan kamarilla keringett, aminek középpontjában szeretője, Elena Lupescu állt. Több milliárdos károk voltak, merénylet a nemzetbiztonság ellen. A korrupció miatt a hadsereg 1940-ben gyengén felszerelt, gyengén felfegyverzett, gyengén ellátott volt. Több milliárdot öltek a hadsereg felszerelésébe, amikor viszont a szovjetek 1940-ben ultimátumot adtak nekünk, nem tudtunk reagálni. Ugyanez történt az első világháború első felében is, amikor a hadsereg rosszul felszerelt volt. II. Károly egy adott pillanatban parancsba adta, hogy készítsenek a katonáknak zsebkendőket az ő képmásával. Miklós, Románia hercege, II. Károly testvére felháborodott ezen a kezdeményezésen. Veszekedtek és ennek során Miklós kért egy zsebkendőt Károlytól. „Miért?”, kérdezte tőle Károly. „Hogy az arcodra kenjem a taknyomat!”. Valószínűleg II. Károly volt Románia legkorruptabb államfője. Sok szerződést adott Malaxának, Max Ausschnittnek, a pókerpartnereinek, akik tudatosan vesztettek a játszmák során.

Mégiscsak egy nagyon virágzó időszakban zajló korrupcióról beszélünk.

A mai nemzedékben van egyfajta nosztalgia az aranykor, vagyis a világháborúk közötti időszak iránt. Akkor 22 éven keresztül létezett Nagy-Románia. Nemzetként jó úton indultunk el. Volt gazdasági fejlődés, öt lej volt egy dollár, a lej egyenértékű volt a frankkal, az itthon megtermett búzából táplálni tudtuk a lakosságot. Létezett egy tiszteletben tartott hierarchia, például a mahalai ember, még ha volt is rá pénze, nem ment el az Athene Palace-ba, vagy a Capşába, mert nem ott volt a helye. Ugyanakkor az ország fele analfabéta volt. De az emberek hajlamosak az idealizálásra…

Miként változtak a dolgok Antonescu marsall rezsimje alatt?

Politikai és társadalmi hibáit félretéve, a marsall szigorú és rendezett egyéniség volt. Elkezdődött a háború, Antonescu pedig kemény lépéseket tett, megértve, hogy az endémiás korrupció miatt Románia siralmas állapotban van. Pereket indított az országból elmenekült II. Károly, Malaxa, Max Ausschnitt, mindazok ellen, akiket a régi rezsim haszonélvezőinek tartott. Egyesek börtönbe kerültek, mások távoztak az országból. Egy nagy megszorításokat hozó korszak kezdődött. 1944. augusztus 23-a után bejöttek az oroszok és elkezdődött egy kaotikus és leépülési korszak. Aztán jött a Petru Groza-kormány és véget értek ezek a szörnyűségek.

A kommunizmus alatt volt korrupció?

Ez egy 50 éves vita. A pártaktivisták szintjén nehezen beszélhetünk korrupcióról. A korrupció egy törvénysértő kapcsolatot feltételez az állammal, pártaktivistaként pedig nehezen lophattál, mert azt jelentette volna, hogy azt a rezsimet lopod meg, mely támogat és amelyet te támogatsz. Másrészről azt mondhatjuk, hogy az aktivisták visszaélő módon foglalták el a volt tulajdonosok házait, államosítva azokat. A kommunizmus idején a korrupció a felső szintről mikroszintre ereszkedett le, ahol általánossá vált. Főleg a bevezetés első éveitől 1965-ig és az utolsók, a 80-as évek nagy hiányokkal járó korszakok voltak. És akkor kis ajándékokat kellett adni, hogy jóban legyél a mészárossal, a zöldséges üzlet vezetőjével, a vasboltossal, a ruhaboltossal. Semmit sem lehetett kapni, de ha tudtad, hogy kinek kell fizetni, akkor meg lehetett oldani. Létezett a híres Kentes doboz, amit én odaadtam az orvosnak, az orvos a hentesnek, aki továbbadta a rendőrnek és így tovább. Kevesebb volt a nagykorrupciós ügy, azokat pedig, melyek mégis léteztek, vagy elsikálták, vagy párton belüli leszámolásokra és csőbe húzásokra használták fel.