Így érzik magukat az erdélyi fiatalok a nagyvilágban

Annyi barátunk és ismerősünk vette nyakába a világot, hogy ezt bármelyikünk megírhatta volna. Riport a Riportban.
Hirdetés

Egzotikus országokat választó ismerőseit kérdezte meg az Erdélyi Riport szerzője, hogy érzik magukat külföldön, hogyan helyezkedtek el, és szeretnének-e hazajönni.

Közülük a legkevésbé egzotikusban – Hollandiában – élő Zenkő válaszait szemlézzük ide be, mert nagyon pontosan fogalmaz, és mert mindenképp hazajönne.
 
„Hivatásos nanny vagyok, ami azt jelenti, hogy saját magamnak adózok, és van négy szuper »cukker« kölköm, akikre napi legalább nyolc órában vigyázok. Amszterdamban szuper. Naponta biciklizünk, biztonságosan. Vidám emberek a hollandok, ritka a savanyú pofa – mondja. – A közigazgatás hihetetlenül hatékony. A jelenlegi státuszomat mint egyszemélyes vállalkozó egy hét alatt elintéztem, sorban állás és „ne adj’ isten hátsó ajtón tessék jönni, ha valamit szeretne ajándékba hozni” nélkül, interneten kitöltött nyomtatványokkal, továbbá egyszeri személyes találkozót követően egy kedves közalkalmazott hölggyel. Arról nem is beszélve, hogy minden más közigazgatási teendőt elektronikus úton intézünk.
(…)
Soha nem voltam pesszimista, de otthon féltem, hogy én is megsavanyodok, betokosodom, mint sokan mások – magyarázza. – Úgy szeretnék élni otthon, mint itt, jelenleg itthon Amszterdamban. Megtehetem, amit akarok, úgy, ahogy akarom. 
 
Jó lenne, ha az otthoniak fejébe be lehetne ültetni a toleranciát, a derűlátást, a bizalmat. Kimosnám a sok negatív berögződött nyavalyát.
 
Gyerekekkel szeretnék otthon foglalkozni, bennük látom a változás lehetőségét.”
 
A Fülöp-szigetekre, Dubajba és Izlandra kalandozók vágyairól az alábbi linken olvashat.
Hirdetés