Csíkszeredai nosztalgia nem is olyan régmúlt emlékeken

Aki a saláta szó hallatán először nem egy növényre gondol, a hóhányásról meg a Role és az Ami jut eszébe, s pláne ha még korcsolyázott is a „voicán”, na az biztosan csíkszeredai. S akkor még a minden hétvégi publikról nem is beszéltünk.
Hirdetés

Pengeblokk, Saláta, a mozi kilences sora, éjszakai fürdőzés az Ipic-strandon, placc stb. Aki ezeket ismeri, az bizony (csík)szeredainak számít. Legalábbis azon a facebookos fórumon, amelyet a csíkszeredai Hompoth-Arthur Norbert indított el, és amelyen főként a 15-20 évvel ezelőtti szeredai „dógokat” elevenítik fel a hozzászólok.

Mint a Székelyhon.ro cikkéből kiderül, helyek, történetek, emberek – a közelmúlt egy-egy szeletkéje elevenedik meg a hozzászólások által arról, hogy milyen is volt több évvel ezelőtt Csíkszeredában élni. Kik voltak azok az emberek, akiket mindenki ismert, vagy hallott róluk, melyek voltak azok a helyek, amelynek hallatán mindenki mosolyogva bólogat, hogy hát tényleg! Persze csak az, aki szeredai.

Ők azok, akik tudják, hogy lehetett rövidíteni a szeredaira (strandra) a csövön keresztül, hogy a saláta szó hallatán nem feltétlenül egy növényre kell gondolni, hogy milyen volt szánkózni a Nagy Laji dombján, pityókát szedni iskolaidőben a „szecsepecsénél”, csónakázni a Suta-tavon, korcsolyázni a „voincán”, vásárolni a középső önkiben vagy a gosztátban, és sorban állni Oszi bácsi fagyijáért, a Hóhányó buliban táncolni a Role zenéjére az Amiban, hol volt a Bulevárd, Kodak-sor, a Flóra, és láttak már disznóvágást egy Tudor negyedi pingpongasztalon.

És az alábbi linken még sok minden kiderül arról, hogy mire emlékeznek szívesen a csíkszeredaiak, mik azok a régvolt dolgok, amelyek ma is kihatnak a helyi öntudatra.

Hirdetés